Van a síkkondenzátorok kapacitásának klasszikus egyszerű képlete a C = A/d. De a széleffektusok miatt a valóság ettől pic eltér. Felfele vagy lefele van az eltérés, és ez hogyan igazolható?

A feladat részletes megoldása megtalálható a 333+ Furfangos Feladat Fizikából című könyvben, 258. példa. A kapacitás nagyobb a valóságban, mint az idealizált esetben.

Csak az nm téved, aki nem gondolkodik.

Érdekes, a műegyetemi jegyzet meg arra jut, hogy a széleken kisebb a töltés. :)

Lehet, hogy a Nobel-díjas Feynmannak jobban hihetünk. ,,A kapacitás pontosabb számításának eredménye függ a fegyverzetek alakjától. Körlapok esetén (A = R2π) egy d/R-től függő szorzótényezővel javítható a közelítő eredmény. (d/R = 0,2 esetén a szorzótényező 1,286; d/R = 0,01 esetén pedig 1,023.) Téglalapok esetében a számítás sokkal bonyolultabb. Jó közelítést kapunk, ha az A terület helyébe azt a megnövelt területet írjuk, amelyet úgy kapunk, hogy a lemezeket a köztük lévő távolság 3/8 részével minden irányban megnyújtjuk (R. Feynman: Mai fizika, 5. kötet).''