Mi a mágnesség?
A kedves válaszolókat arra szeretném kérni, hogy a válaszaikat ne illetve ne azon dolgok ismeretében adják meg, amely ismeretekhez hozzá lehet férni, hiszen a kedves válaszolónak itt most gondolnia kell arra, hogy a kérdésemet azok után tettem fell, miután már kimerítően megpróbáltam utána nézni a felvetett témának. Ezen kívűl matematikai levezetésekre sem vagyok kíváncsi. A kérdésemet akár úgy is feltehettem volna, hogy mi a csuda játsza a közvetítő szerepet a közvetlenül nem érintkező létformák (testek) között? Kissé köznapilag fogalmazva, hogy egy erőtér egyáltalán miből van? Mert hiszen valamiből lennie kell, hiszen a "semmi" az nem hinném, hogy bármilyen közvetítő szerepre képes lehet.
Amint látja a kedves válaszoló itt most nem az ahhoz hasonló válaszokra várok mint például az olyanokra, hogy: "az olyan mezőt, amelyet mozgó töltések keltenek és amely csak mozgó töltésekre fejt ki erőt mágneses mezőnek nevezzük", mert az ilyen illetve ehhez hasonló válasz(ok) nem kielégítők, hiszen így még mindig ott maradt a "mező" mibenlétének a kérdése.
Persze megértem a tisztelt válaszolót, ha mindezek után arra gondol, hogy miért kísérletezem olyan kérdés feltevésével, amire elképzelésem szerint (bár lehet, hogy tévedek) mind a mai napig nem létezik a hivatalos tudomány által elfogadott válasz illetve megállapítás.
Ezért elsősorban arra volnék kíváncsi, hogy kinek milyen elképzelése van arról, hogy a mágneses vagy akár az elektromos erőtér egyáltalán mi a fenéből van.
Nem titkolhatom Önök előtt, hogy nekem volna egy ötletem a mágnesség mibenlétére Viszont ez az ötletem szembe megy az eddigi hivatalos álláspontokkal. Tehát nem vezethető le a ma elfogadott álláspontokból kiindulva.
Függően attól, hogy mennyire mélyedünk majd bele a témába az említett teóriámat részletesebben is kifejteném. De ez kizárólag annak a függvénye, hogy milyen hangvételű lesz az eszmecsere.
A kérdésemhez zárszóként: őszintén szeretném ha az innentől kezdődő eszmecsere trollkodások helyett inkább egészséges irányban zajlana.
Tisztelettel: A kérdés kiírója
Szia 2*Sü!
Ennek a videónak már többszőr is nekirugaszkodtam, viszont ezúttal végig is fogom nézni de sajnos nem most.
Azért meg véletlenül se legyen lelkiismeretfurdalásod, hogy írott szöveg helyett ezt a videót küldted, hiszen már amúgy is kitettél magadért az írásban.
Még időre lesz szükségem, hogy az általam elképzelteknek megfelelően reagálni tudjak rá.
(Mennyivel jobb lenne élő szóban komunikálnunk mint így írásban sokkal könnyebben és gyorsabban is haladhatnánk.)
Türelmedet kérem. Remélhetőleg még ezen a héten fogok tudni jelentkezni.
Elkezdtem nézni a küldött videót. A hatodik percben kezdődő "redukció vagy analízis szintézis"-sel részben egyet értek részben nem.
három példával (hasonlattal) szeretném bemutatni, hogy hogyan .
Elkezdtem nézni a küldött videót. A hatodik percben kezdődő "redukció vagy analízis szintézis"-sel részben egyet értek részben nem.
három példával (hasonlattal) szeretném bemutatni, hogy mire gndolok.
Elsőként: a dolgok működésének a megfejtését egy puzzle-hoz hasonlítanám. Ha ennek a játéknak a darabjait a környezettől elkülönítve egyesével vizsgálom, akkor bármilyen jól is sikerüljőn ezeket a darabokat külön-külön kianalizálnom nem biztos, hogy tudni fogom azt, hogy ezek a darabok a nagy egész mely részei és hogy milyen funkciót töltenek be.
Nos ebből kiindulva elmondanék egy másik példát.
Pl. ha a mai világól egy modern autót apró darabjaira szedve kosárban vissza vinnénk mondjuk a 19. század elejére akkor vajon az akkori kor műszaki mérnök zsenijei össze tudnák-e rakni működőképes egésszé? Természetesen a megfelelő szerszámokat hozzá mellékelve. Szerintem akármilyen kínkeservel is de ha az életük múlna rajta akkor igen. Sőt még talán akkor is, hogyha foglmuk nem lenne róla, hogy minek a darabjai vannak a kosárban hiszen a 19. század elején az autó még egy teljesen ismeretlen dolog volt.
Viszont ha az autónak csak egy-egy darabja lenne előttük pl. az egyik léptetővilla a váltóból a nyelestengely a dugattyú a motorból esetleg még egy-két futómű alkatrész akkor bármilyen jól is sikerüljön ezeket külön-külön kianalizálni, esélyük sem lehetne, hogy be tudják azonosítani, hogy ezek mire valók és hogy egyáltalán ezek milyen szerkezet részei. Ha viszont csak egy-két darab hiányzik a kosárból tehát az autónak mondjuk a 99 százaléka benne van akkor már a hiányzó részeket jó eséllyel el tudnák készíteni leszámítva, hogy az akkori technológiával ez nem nagyon sikerülhetne de legalább tudnák, hogy mi az ami még hiányzik.
Visszatérve a puzzle-ra: ha sikerült kirakni de maradt egy-két üres hely viszont az üres helyek körül minden megvan akkor viszonylag könnyen odarajzolható lesz az ami az üres helyekről hiányzik. Tehát a lényeg, hogy a hiányzó részről ugyan semmilyen vizsgálati eredményünk nincs hiszen miután hiányzik ezért nem tudunk mit vizsgálni de bizonyos esetekben jó eséllyel sikerülhet megállapítani, hogy pontosan mi az ami hiányzik. Ehhez persze az a minium, hogy a hiányzó rész környezetében minden tökéletesen illeszkedjen.
És mos elnondanám a saját egyedi esetem példáját.
Gyerekkorom óta horgászom.
Úgy kb. 12 évvel ezelőtt elhatároztam, hogy a parton a bevetett készséget nem csak úgy rögtönözve teszem le hanem egy erre a célra megfelelő állványra amit rod-podnak hívnak. Mielőtt elindultam volna kiválasztani horgászboltba, éppen előtte találtam egy erre tőkéletesen megfelelő alkalmatossáot kidobva az egyik kukatároló mellett. Persze amit találtam az eredetileg nem rod-podnak készült. Ez egy feltehetően még a 60-as évek végéről legfeljebb a 70-es évek elejéről származó ruhaszárító állvány volt. Azokban az időkben az ilyen dolgokban még volt anyag. Ami itt a lényeg, hogy amit találtam az lehet, hogy joban megfelelt az új funkciójának mint amire eredetileg tervezték. De miért emlitettem ezt? Azért mert hogyha valamit önmagában vizsgálunk akkor teljesen mindegy, hogy mennyi információnk (vizsgálati eredményünk) lesz arról az egy dologról amit vizsgálunk, mert csak akkor sikerülhet a vizsgált dolog fukcióját működését megismernünk ha a vizsgált dolgot a környezetével együtt vizsgáljuk. Ebben az esetben tehát nem feltétlenül fontos, hogy arról az egybizonyos vizsgált dologról kimerítő ismereteink legyenek. Első lépésben éppen elegendő ha csak annyit tudunk róla, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a nagy egészben milyen szerepet tölt be. Ha az említett ruhaszárító környezete ismeretlen lenne (mint az új funkciója esetén a vízpart) akkor arról a valamiről önmagában vizsgálva azt bármit elképzelhetünk, hogy az a valami micsoda.
(még messze vagyok a gondolatmenetem teljes mértékű kifejtésének végétől de most ki kell, hogy kapcsoljam a gépet ezért itt és most félbe kell hogy hagyjam. Folyt.köv.)
válasza:Érdekes, hogy pont a puzzle-t hozod fel analóg példának, mert a tudomány fejlődésénél szokták pont ezt a metaforát használni, a mai fizikai világképünket – ami megjegyzem, koránt sem kész kép – sok-sok különböző összefüggésből, kirakósként építettük fel. A puzzle pont jó példája a redukciónak is, a lokalitásnak is, csak megfelelő nézőpontból kell nézni.
Itt a lényeg nem az egyes puzzle darabok vizsgálódásán van, hanem a közöttük fennálló egyedi viszonyok vizsgálásán. Két puzzle darab összeillik, ha az alakjuk alapján összeillik. Illetve ha mondjuk pont az egész képen ez a részlet egy háztető és egy fal találkozását ábrázolják, akkor összeillik a két puzzle darab, mert mindegyiken egy piros-fehér határvonal van, pont olyan szögben, pont olyan helyen, hogy összeillenek.
És itt a lényeg. Ez az összeilleszthetőség teljesen független attól, hogy amúgy a kép egy egészen más helyén mondjuk egy patak van-e vagy egy erdő, hogy amúgy felhős-e az ég, vagy sem, hogy a jobb felső sarokban két dudor, vagy két lyuk van-e. A vizsgálódásunkat leredukáltuk két, lokálisan egy helyre tartozó puzzle közötti kapcsolatra. Ez a kapcsolat önmagában vizsgálható, függetlenül a kép többi részétől, még egyáltalán az sem kell tudnunk, hogy amúgy milyen kép fog ebből a puzzle-ból születni, egyáltalán téglalap, kör, vagy esetleg egészen más alakú az a puzzle egésze, aminek ez két darab két belső darabkája.
Ahogy aztán ezeket a puzzle darabokat szépen egymás mellé illesztgetjük, leginkább pusztán szomszédos puzzle darabkák egymáshoz való viszonyuk alapján, úgy rajzolódik ki a kép egésze.
> ha sikerült kirakni de maradt egy-két üres hely viszont az üres helyek körül minden megvan akkor viszonylag könnyen odarajzolható lesz az ami az üres helyekről hiányzik
Igen, de ezt is leginkább a szomszédos puzzle darabkákból következik és nagyon független attól, hogy átellenes sarokban éppen mi látható a képen. Persze ha így megfordítottuk a hasonlatot, igazából nem a hiányzó puzzle darabka az, amit ki tudunk találni, hanem az a kapcsolat, ahogy ennek a hiányzó darabkának kapcsolódnia kell a szomszédos darabkákhoz. Megint csak lokálisan. Meg oké, ki lehet találni, lehet már sejteni egy már 90%-ban kész puzzle-ből a hiányzó darabokat, de ahhoz előbb ki kell rakni a puzzle 90%-át. Darabról, darabra, lépésről, lépésre.
> Pl. ha a mai világól egy modern autót apró darabjaira szedve kosárban vissza vinnénk mondjuk a 19. század elejére akkor vajon az akkori kor műszaki mérnök zsenijei össze tudnák-e rakni működőképes egésszé?
Ez is nézőpont kérdése. Ha odaviszel egy autónak a több tízezernyi alkatrészét ömlesztve, tervrajz nélkül, akkor nagyon nehéz lesz. Ha mégis sikerül, az pont, hogy redukció mentén fog. Nem az fog történni, hogy állnak az x mázsa alkatrész fölött és nézegetik, hanem fognak !kettő! darab valamit, és megnézik, hogy összepasszol-e. Ha nem, akkor nem, ha igen, akkor megpróbálnak ehhez a kettőhöz !egy! harmadikat illeszteni. Még nem tudják mi fog ebből kisülni, mert csak a részletekre koncentrálnak, mert az megfogható, értelmezhető.
> Viszont ha az autónak csak egy-egy darabja lenne előttük pl. az egyik léptetővilla a váltóból a nyelestengely a dugattyú a motorból esetleg még egy-két futómű alkatrész akkor bármilyen jól is sikerüljön ezeket külön-külön kianalizálni, esélyük sem lehetne, hogy be tudják azonosítani, hogy ezek mire valók és hogy egyáltalán ezek milyen szerkezet részei.
Valóban nem. De bizonyos alkatrészeket megint csak redukcióval és analízissel össze fognak tudni illeszteni. Mondjuk egy kardántengelyt, vagy egy laprugót. Egy komplett Tesla autót nem fognak tudni belőle kirakni, de ezt hozzápasszintva a jelenlegi tudásukhoz, tudni fogják alkalmazni a megoldást mondjuk egy szekérnél. Mert a kardántengely, vagy a laprugó önmagában is értelmezhető a Tesla autó többi részétől függetlenül.
> […horgászállvány példa…]
Itt megint a redukció kerül elő. A ruhaszárítónak nem minden tulajdonsága határozza meg, hogy alkalmas-e valamilyen célra, vagy sem. Nyilván volt egy csomó felesleges alkatrész benne, ami egy rod-podhoz nem kell. De ezzel nem kellett törődni. Volt valószínű egy csomó jellegzetessége, ami bár egy rod-pod esetén célirányosabban, jobban megoldott, praktikusabb, de a ruhaszárító hiányos, nem optimális jellegzetessége azért még használható. A ruhaszárító rod-podnak való használata pont attól lehetséges, hogy számos lényegtelen szempont van, amiben nem kell egyezniük.
~ ~ ~
Egyébként igen, a tudományban nem csak ez az egyetlen vizsgálódási módszer. Vannak kimondottan olyan tudományágak, módszertanok, ahol pont az összkép, a teljes kép a lényeges. Pl. az üzleti életben vannak egyedi jelenségek, üzletkötések, piacra vezetések, részvény kibocsátások. Ezeknek megvan a maguk működése, jellegzetességei, összefüggései más történésekkel. De az üzleti életben mégis az összkép a lényeg. Mert teljesen mindegy, hogy egy adott cégnek új vezérigazgatója lett, a lényeg mégis az, hogy összességében a tőzsdeindex növekvő, vagy csökkenő trendet mutat-e. Vagy ilyen, holisztikus személetet igénylő tudományág pl. a környezetvédelem, a hadtudomány, a közgazdaságtan, de adott esetben a gyógyászat is. Pl. sok betegséget nem gyógyszerekkel, hanem szociális, kulturális változásokkal számoltunk fel, bár nem mindig ez volt a kitűzött cél. Van ilyen megközelítés, és itt mondjuk egy neurális háló lehet előbb fog egy nem feltétlenül közvetlen ok-okozati összefüggésből előrevetíteni egy korrelációt, mintsem hogy redukcióval és analízissel a valós folyamatok kölcsönhatási láncolatából ezt fel lehetne fedni.
Való igaz, hogy miután nem tudjuk mekkora a kép és mit ábrázol ezért nem marad más mint az az ösztönös cselekedet, hogy megpróbáljuk megkeresni az összeillő darabokat. Viszont első ránézésre bármennyire is gondolhatnánk úgy, hogy két darab jól összeillik, erről csak akkor győződhetünk meg teljes bizonyossággal ha az összeillesztett darabokat a környezetükben látjuk. De mivel ez már szőrszálhasogatás a részemről ezért állapodjunk meg abban hogy az előadásban (videóban) nem volt semmi olyan amibe tényleg bele tudtam volna kötni.
Mi is a fő téma? Ja a mágnesség. Már majdnem elfelejtettem.
Ebbe a mammut vállalkozásba azért kezdtem bele, hogy el fogok-e tudni jutni odáig, hogy egyáltalán bele merjek vágni a gravitáció és mágnesesség egyesítésének gondolatmenetébe.
Minden amiről idáig szólt a beszélgetés az lényegében ezt készítené elő.
Hát nem könnyű elkezdeni az kétségtelen.
Néhány szót a gravitációról. Egyáltalán mi az, hogy kölcsönhatás?
Az én verzióm szerint a természet minden működése valamilyen kölcsönhatáson alapszik, mely kölcsönhatások alapfeltétele az energia létezése. Amennyiben a kölcsönhatások nem mások mint kiegyenlítődési folyamatok, akkor a kölcsönhatások energiakiegyenlítődési folyamatok is egyben. Ha ez így igaz, akkor ez azt jelenti, hogy folyamatok csak energia által létezhetnek.
Miután az összes energiamegnyilvánulás alapja a mozgás, ezért minden kölcsönhatásfolyamatban benne relylik valahogy a mozgás. A mozgás létéhez elengedhetetlenül szükséges a tér és az idő megléte hiszen mozgás csak térben és időben történhet. Mindebből az következik, hogy valamennyi mozgásféleségnek van iránya is, hiszen a mozás az voltaképpen nem más, mint az energiának a valahonnan valahová történő eljutása.
Az egyenes vonalú egyenletes mozgás folyamata viszont önmagában véve nem energia legfeljebb csupán az energia tárolója, amiből az következik, hogy az egyenes vonalú egyenletes mozgásban tárolt energia csak akkor lesz képes megnyilvánulni, ha a nevezett mozgás állapotában valamilyen kényszerű változás történik.
No hogy kinek mennyire tetszett vagy nem tetszett az iménti fogalmazványom az részletkérdés. Sokkal fontosabb, hogy kinek mi a véleménye a tartalmáról vagyis arról, hogy kölcsönhatások csak energia által létezhetnek.
Gravitációs erőről szoktunk beszélni de gravitációs energiáról kevésbé. Az einsteini modell szerint a gravitációs "erőt" semmiképp nem lehet gravitációs energiának nevezni hiszen a gravitáció jelensége az a téridő geometria változásának a következménye melyet a téridőben lévő tömeg idéz elő. Tehát az energia a gravitációs kölcsönhatásból valahogy így vagy úgy de kimarad.
Kérdés az, hogy van-e értelme olyan kölcsönhatás feltételezésének amely kölcsönhatás működéséhez nincs szükség energiára? Illetve létezik-e olyan működési folyamat amihez nem kell energia? Ha létezik ilyen akkor lehet-e azt kölcsönhatásnak nevezni.
Leegyszerüsítve: a gravitáció kölcsönhatás-e egyáltalán?
Feltételezésem szerint az, hiszen a gravitáció léte az álta zajló folyamatok által ismert. Folyamatok pedig csak energia által létezhetnek. Tehát a gravitációs kölcsönhatás is csak energia által létezhet.
(innentől majd valamikor folyt. köv.)
válasza:Huhh… Most nincs sok időm, de egy dologba máris „belekötnék”:
„Az én verzióm szerint a természet minden működése valamilyen kölcsönhatáson alapszik, mely kölcsönhatások alapfeltétele az energia létezése. Amennyiben a kölcsönhatások nem mások mint kiegyenlítődési folyamatok, akkor a kölcsönhatások energiakiegyenlítődési folyamatok is egyben. Ha ez így igaz, akkor ez azt jelenti, hogy folyamatok csak energia által létezhetnek.”
Az első még úgy igaz. Mindennek, amit létezőnek tartunk, annak vagy tömege, vagy energiája van, különben nem különböztethető meg a nemlétezőtől. De a kölcsönhatások nem energiakiegyenlítési folyamatok. A kölcsönhatás hatás, aminek a fizikai megfelelője az erő. Az energia viszont munkavégző képesség. Na most erővel hathat két test úgy egymásra, hogy nem történik munkavégzés, így nem történik energiaváltozás.
Képzelj el egy üres univerzumot, amiben van egy tökéletesen homogén, tökéletesen gömb alakú vasbolygó. Nincs légkör, se Nap, se semmi, csak a vasbolygó. Ezen a vasbolygón áll egy vasasztal, amin rajta van egy vaskokca. A kockára nyilván hat a bolygó gravitációs ereje, és ezzel az erővel fogja nyomni az asztalt. De nem történik semmi. Ha megnézed 1 perc múlva, 1 év múlva, 1 milliárd év múlva, akkor a kocka ugyanúgy ott lesz az asztalon, vonzza őt a bolygó, aminek ellentart az asztal. Ennek az 1 milliárd évnek minden másodpercének minden egyes időpillanatában a kocka és a bolygó gravitációs kölcsönhatásban volt egymással, ezért erő fejtődött ki az asztalra. De nem változott meg se a bolygónak, se a kockának, se az asztalnak a belső energiája, a potenciális energiája, semmiféle energiája. Mert nem történt munkavégzés. Nincs légkör, így nincs erózió, nem kopik el se a kocka, se a bolygó, vasból van, tehát még különösebb magreakciók sem történnek, a helyzet nagyon-nagyon hosszú ideig fenn tud maradni. (Az más kérdés, hogy azért a vas párologni fog, a neutron nem stabil részecske, kötött állapotban is van felezési ideje, még ha ez baromi hosszú idő is.)
Tehát:
kölcsönhatás = erők fellépése
energia = munkavégző képesség
munka = energiaváltozás
De:
erő (így a kölcsönhatás) ≠ munkavégzés
erő (így a kölcsönhatás) ≠ energiaváltozás
~ ~ ~
De még az energia sem egy abszolút fogalom. Kicsit sántít a dolog, mert most kicsit zárójelbe tesszük az ált. rel.-t, de annál szemléletesebb: A bolygó és a kocka közül valamelyiket inerciarendszernek vesszük, nyilván a másik is az, hiszen egymáshoz képest mozdulatlanok. Az energia egyik formája meg a potenciális, azaz a helyzeti energia. Ez meg ugye m*g*h. A g annyi, amennyi. A h is közös, hiszen ugyanolyan távolságra van a kocka a bolygótól, mint a bolygó a kockától. De ha a kockától nézem, akkor ebben a bolygósugár+asztalmagasság távolságban egy baromira nagy tömeg van, a bolygó szempontjából meg egy nagyon kis tömeg. Az energiamegmaradás mindkét viszonyítási rendszerben megvan, de a rendszer összenergiája? Nos az viszonyítási pont kérdése. Az energia nem abszolút, hanem relatív mennyiség, a nulla pontja kvázi már-már önkényesen megválasztott érték. Mennyi energia van a vákuumban? Fene tudja. De ehhez az energiához írtuk oda a 0-át, mint értéket, minden más energia csak ehhez képesti különbség.
Most én is azt mondom, hogy huhh...
Mindarra amit mondtál azt tudom mondani, hogy nagyon jó logikai gondolatmenet. Ha mégis kötekednék az félre értés ne essék nem ellened irányul.
Említetted a bolygó méretű vasgolyót rajta a szintén vasasztallal amin ugyncsak van egy vaskocka, melyeket a gravitávió tart össze és azt, hogy ezek külső hatás nélkül az objektumok létezési idelyének végéig szépen így együtt maradhatnak a gravitáció jóvoltából. Nos ebből valóban látszatra hiányzik a munkavégzés, ami az energia lenne. De! Ha már ezek vasból vannak akkor mi lenne ha ezek a dolgok már eleve összeheggesztett állapotban volnának így szépen együtt. Vagy egy nagyobb vasdarabból lennének kifaragva úgy, hogy a három dolgot három különböző dolognak vélnénk holott csak egyetlen dologról van szó. Nos ez esetben értelmét veszti az a találgatás, hogy a három dolog a gravitáció által van-e együtt vagy a három különbözőnek vélt dologot egy darab dolognak tekintjük.
Ezért amikor arra gondoltam, hogy a gravitáció jelensége az valamilyen az energia által tőrténő jelenség, akkor elsősorban a gravitáció okozta mozgásokra gondoltam.
A szabadeséses gyorsuláskor a gyorsulás ténye külső viszonyítási alap nélkül nem állapítható meg ezért az idevonatkozó hivatalos álláspont szerint a gravitációs gyorsulást nem az energia okozza. Mitöbb a szabadeséses gyorsulás ebből kifolyólag egyenes vonalú egyenletes mozgásnak tekintendő. Mindnyájan tudjuk, hogy miről van szó, ezért az ált.relbe most ne merüljünk bele. De mi van akkor ha mégiscsak az energia okozza a szabadeséses gyorsulást. Ha ezt feltételezem akkor ezt nagyon részletesen meg kell magyaráznom. Ha viszolyognék ettől akkor értelmetlenség lett volna belevágnom ebbe az egészbe.
A magyarázatom a súlyos és tehetetlen tömeg ekvivalencia elvére is magyarázatul szolgálhat. Tehát inkább megerősíteni mint cáfolni fogja azt.
A magyarázat egyúttal a tehetetlen tömeg mibenlétére is válaszul szolgálhat majd.
(Egyelőre megint csak ennyi.) (Az a baj, hogy ha mindezt telefonon írnám akkor az egészet akár hány megszakítással is de le tudnám vezetni egyben legfeljebb nagyon sokáig tartana de ezen a k..va őskövületi gépen ha elmegyek az oldalról minden eltűnik és ezért csak így darabokban kutyafuttában tudok mindig egy kicsit hozzá biggyeszteni amennyi időm éppen van.)
(Folyt. köv.)
válasza:> mi lenne ha ezek a dolgok már eleve összeheggesztett állapotban volnának így szépen együtt
(Mondjuk eleve ha vagy a vas van, nincs oxidációs réteg, nincs levegő, akkor két fémdarab között nincs elválasztó réteg, a vas atomjai közvetlenül érintkeznek, és fémes kötés alakul ki. Ha két tiszta, rozsdamentes vasdarabot összeérintesz vákuumban, akkor „összehegesztődnek”, mindenféle különös ráhatás nélkül.)
De lényegtelen a kérdés szempontjából. A gravitáció a tömeggel rendelkező részecskék között lép fel, egy-egy részecskére a többi részecske gravitációjának eredője hat. A kocka egy belső atomjára hat a bolygó összes részecskéjének gravitációs vonzása. Meg persze hat az asztal összes részecskéjének, meg a kocka összes részecskéjének a gravitációs vonzása, csak az most itt elhanyagolható. Sőt minden részecske mindegyikkel gravitációs kölcsönhatásban van, függetlenül attól hogy emberi szemmel nézve melyik-melyik tartozik a kockához, az asztalhoz, a bolygóhoz. (Akár egybe vannak öntve, akár nem, sőt ez az „egyben van” sem egzakt meghatározás.) Pl. ha az asztal lába vékony és spirális, azaz rugó szerű, akkor azzal lehet erőt mérni. Ha az asztal lapja vékonyabb, akkor be fog hajlani, akár részekből van összerakva, akár egyben kiöntve az egész. Hogy ez az egész cucc három dologból, vagy egy dologból van-e, az nézőpont kérdése, és a gravitációs kölcsönhatás szempontjából indifferens.
> Ezért amikor arra gondoltam, hogy a gravitáció jelensége az valamilyen az energia által tőrténő jelenség, akkor elsősorban a gravitáció okozta mozgásokra gondoltam.
„Telefonos közvéleménykutatásunk alapján az emberek 100%-nak van telefonja.”
Nyilván ha energia által történő jelenségekre szűkíted a vizsgálódás tárgyát, akkor azok tényleg energia által történő jelenségek lesznek.
De itt sem igazán történik energiaátadás, az energiának nincs áramlási iránya, ha jobban megvizsgáljuk.
Nézzük a dolgot a bolygó és a kocka tömegközéppontjából. Mit látunk? A kockának van egy helyzeti energiája (m₁*g*h). A bolygónak is van helyzeti energiája (m₂*g*h). Mivel gravitációs erő vonzza őket egymás irányába, ezért a kockának a helyzeti energiája mozgási energiává alakul át (1/2 * m₁ * v₁²). Nem a bolygónak adja át a helyzeti energiáját, hanem önmagának, mozgási energia formájában. A bolygó esetén úgyszintén, a helyzeti energia mozgási energiává alakul át. Mikor a kocka leér a bolygó felszínére, akkor a mozgási energiájuk hőenergiává alakul át. Megint csak ott és helyben. A hőenergia meg aztán szépen lassan kiegyenlítődik, mert ez a sajátossága.
Ha a kocka egy kifeszített hálóra esik, akkor a mozgási energiája úgyszintén hővé alakul, ami a kocka és a háló között fog kiegyenlítődni.
Tehát elvileg a kocka és a bolygó között nincs energiaáramlás egészen addig, amíg össze nem ütköznek.
> A szabadeséses gyorsuláskor a gyorsulás ténye külső viszonyítási alap nélkül nem állapítható meg
Hát a klasszikus mechanika alapján de… Az, hogy valami inerciarendszer-e, az megállapítható. Pont abból, hogy mondjuk egy eldobott golyó – ami egyenes vonalú egyenletes mozgást végez –, az egyenes vonalban halad-e a megfigyelőhöz képest. Ha a megfigyelő inerciarendszer, akkor igen. Ha nem, akkor a golyó látszólag nem egyenes úton fog haladni, de valójában a megfigyelő az, ami nem egyenes pályán fog haladni a golyóhoz képest, tehát gyorsul. Mondjuk ha egy nagy zárt dobozban vagy, amiből nem látsz ki, viszonyítási alap nélkül is meg tudod állapítani, hogy a doboz gyorsul-e, sőt a gyorsulás irányát és nagyságát is meg tudod mérni.
Az általános relativitáselméletben a gyorsuló rendszer nem különböztethető meg a nyugvó, de gravitációs térben lévő rendszertől. Azt nem tudod megállapítani a dobozból, hogy a golyó azért nem egyenes vonalú mozgást végez, mert nem vagy inerciarendszer, vagy az vagy, csak éppen a golyót gravitációsan vonzza, gyorsítja valami. Illetve ha pont olyan a gyorsulásod, mint amilyen a gravitációs erő, akkor bár gyorsulsz, mégis azt fogod a dobozban látni, hogy te inerciarendszer vagy. A gravitációs „mezőben” szabadesésben való gyorsulás nem különböztethető meg a gravitáció nélküli egyenes vonalú egyenletes mozgástól.
Sőt tegyük fel, hogy van két megfigyelőnk. Mindegyik eldob egy golyót. A másik megfigyelőt nem látod, csak a golyót, amit eldobott. Ha most egy gravitációs térben vannak, akkor A megfigyelő azt fogja mondani, hogy az ő mérése alapján ő egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, ő egy inerciarendszer, B golyója viszont fura görbe pályán mozog, gyorsul. B megfigyelő meg azt fogja látni, hogy az általa kilőtt golyó végez egyenes vonalú egyenletes mozgást, ő inerciarendszer, és az A megfigyelő golyója ír le görbe pályát. Pont ez a gondolatkísérlet vezetett a tehetetlen és súlyos tömeg ekvivalenciájának elvéhez, amiből az egész általános relativitáselmélet kiindult.
> De mi van akkor ha mégiscsak az energia okozza a szabadeséses gyorsulást.
Akkor meg kellene mondani, hogy egy adott objektumnak pontosan milyen energiája csökkent vagy nőtt, ki adott át kinek és milyen természetű energiát.
> A magyarázatom a súlyos és tehetetlen tömeg ekvivalencia elvére is magyarázatul szolgálhat. Tehát inkább megerősíteni mint cáfolni fogja azt.
Nyilván, hiszen tulajdonképpen ez a kiinduló posztulátumod. Az nem lehet levont következtetés, ami egyben kiinduló pont is. Te abból indulták ki, hogy a gravitációs gyorsulással való szabadesés nem különböztethető meg az inerciarendszertől, persze hogy azt fogod kapni, hogy nem különböztethető meg tőle, azonos jelenségből fakad mindkettő.
~ ~ ~
De oké, lehet, hogy szépen lassan eljutsz részben-egészben tulajdonképpen az ált. rel-lel ekvivalens modellig, de attól még mindig ott a bolygós példám, ahol gravitációs erő van, gravitációs kölcsönhatás, miközben semminek semmilyen energiája nem alakul át, és nem is adódik át. Ez a legkevesebb extra jelenséget tartalmazó helyzet, ezt kellene leírnia, magyaráznia annak, hogy te hogyan képzeled el a gravitációs kölcsönhatás működését.
Kedves 2*Sü és mások akik olvassák ezt!
Nem titkolt szándékom, hogy itt a GY.K.-en az egyszerű kérdésemet azon okból tettem fel, hogy a végére eljussak az általam elképzelt gravitációs és mágneses kölcsönhatás egyesítésének gondolatmenetéig.
Nos az aki ilyen őrültségre vállalkozik annak nyilván tisztában kell lennie az ezzel járó pozitív és ngatív következményekkel.
Írásban közzétenni egy ilyen dolgot talán azért is nehéz, mert nincs meg az a rugalmas lehetőség, hogy menet közben élő szóban közvetlenül meg lehessen vitatni a dolgokat, ezért ez így meglehetősen egyoldalú mert olyan mintha a falnak beszélnék ami nem válaszol. Tehát nem kapok menet közben felmerülő kérdéseket és magam sem lehetek 100 %-ig biztos benne, hogy félreérthetetlenül sikerült fogalmaznom ezért könnyen félreértések lehetnek. Mindenesetre megpróbálom az előadást úgy levezetni, hogy az a lehető legérthetőbb legyen független attól, hogy van-e benne igazság vagy sem.
A gondolatmenetet tőbb pontból is lehetne indítani ezért már annak eldöntése sem könnyű, hogy egyáltalán hogyan kezdjem, hiszen egyszerre több alaptényezőnek kellene egyidejűleg ott lennie az asztalon mely tényezőknek mint feltételezéseknek külön-külön is helytállóknak kellene lenniük. Természetesen ha bármelyik alapteóriám rossz akkor az egész bukik úgy ahogy van.
Mint már korábban említettem elsődlegesen talán azon kérdés eldöntése a legfontosabb, hogy mind a relativitáselmélet mind pedig az amit a relativitáselméleten kívüli természetműködési elvekről tudunk azt valóban jól tudjuk-e. Mert ha ez 100 %-os meggyőződésünk nos akkor ebből kiindulva szerintem igen nehéz lenne az egyesítés. Ha ez mégis megtörténne akkor kérdés, hogy az vagy azok akik majd megalkotják, azokon kívül lesz-e olyan aki ezt meg is fogja tudni érteni.
Bár a természet működése nyilván fittyet hány arra, hogy ki érti és ki nem, de abban egészen biztos lehet mindenki, hogy az embernél sokkal logikusabban működik. Más kérdés, hogy az ember is a természet része. Ezért ezt a paradoxon jellegű dolgot talán úgy lehetne feloldani, hogy a természet öröktől fogva létezik és ezért öröktől fogva logikusan is működik, míg az ember miután csak nem régóta, ezért hibát hibára halmoz.
Ahhoz, hogy az ember is olyan tökéletesen működjön mint a természet, ahhoz az embernek is öröktől fogva kellene léteznie ezért a most következő gondolatmenet is csak egy gondolatmenet lesz hiszen messze nem lehet tökéletes.
A kis bevezető után rátérnék a lényegre egyenesen a közepébe vágva.
Hagyjuk úgy a relativitáselméletet ahogy van és próbáljunk meg manipulálni a többi dologgal? Vagy a relativitáselméletet próbáljuk meg manipulálni úgy, hogy hozzáilleszthető legyen a többi dologhoz?
Szerintem sokan elgondolkodtak már azon, hogy Einstein életének utolsó évtizedeiben miért nem tudta megoldani ezt a dolgot. Hiszen az aki képes volt egy általános relativitáselméletet megalkotni annak számára nem szabadott volna, hogy ez ekkora problémát okozzon. Az ált.rel-ig viszonylag gyorsan eljutott az összetettsége ellenére is, viszont az utána következő negyven éve kevés volt ahhoz amire én most kísérletet szeretnék tenni. Ezért ennek csak olyan felfogásban állhatok neki, hogy már eleve elmebetegnek tekintem magam. Így nem lesz annyira kétségbeejtő, hogy a végén kinek mi lesz a véleménye.
Ez egy terjedelmesebb szöveg ami lehet, hogy itt egy kicsit hosszú lenne ezért ezt a végén lévő bizony nem egyszerű kódot adnám meg nektek (remélem azért sikerülni fog megnyitni).
Eredeti szándékom szerint eszem ágában sem volt a gravitáció és a mágnesség egymásrautaltságának az általam elképzelt gondolatmenetét leírni de a végén mégis nekiláttam, ezért ez a téma a szöveg végefelé található a tartalomjegyzék pedig az utolsó oldalon.
Jó szórakozást kívánok mindenkinek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!