Mi értelme van megajándékozni egy olyan személyt vagy lényt, aki nincs tudatában annak, hogy megajándékozzák?

Neme is a jobb adni mint kapni jutott eszembe.

Szerintem mindegyiknél azért adunk, mert elismerjük, hogy ö is a családunk része, hozzánk tartozik, egy 1 éves gyereket már úgy kezelünk mint ahogy mi elvárjuk azt.

Épp ez jutott eszembe a sógornőm gyerekével kapcsolatban. Amikor megszületett és vitték haza a kórházból, az apja egy crossmotorral meg egy fél tucat hatalmas plüssel várta.

Azóta 2-3 szobányi játéka van, a "nagy találmány" az, hogy ha másnak van szülinap, névnap akkor is kell neki is ajándék, látja hogy más is kap, ő is kapjon. De kapott pünkösdre, húsvétra is több 10ezret érő ajándékot, vagy csak úgy. Amit vagy nem is még tud használni (az apja nagyon gazdag, már lakás is van a nevén és pénz a kocsira - viszont foglalkozni azt nem tud vele), vagy van neki ezer olyan és eldobálja vagy széttöri, mert rombolni azt imád.

Mivel sok játéka van nem becsüli meg őket és nem is tanítják meg rá, kisállatai is voltak már, de szegénykék elég gyorsan meghaltak, elszöktek, vagy el lettek ajándékozva mert megunta őket.

Amíg olyan dolgokat adnak egy kisgyereknek ami értelmes, hasznos, tud neki örülni annak van értelme, ennek szerintem nincs.

Ha egy kutya a szülinapjára kap egy zacskó prémium tápot vagy egy sült csirkét, akkor legalább örül mert finom. Ha csokitortát kap, azt meg úgyis a gazdi eszi meg. :)

Együttérzek a kérdezővel, ez a kérdés már bennem is felmerült. Ha olyan pici gyerek esetét vesszük, aki nincs tudatában még, hogy kap valamit, akkor azért abba is belegondolhatunk, hogyha felnő, és nagyobb lesz, mondják neki, hogy ezt vagy azt kitől kapta, akkor is értékelheti. Például nekem van egy kisvakondos tányérom meg egy bögrém (még mindig megvan, most 18 éves vagyok :) ), amit egy néni adott nekem még akkor, amikor nagyon kicsi voltam. De a mai napig tudom, hogy kitől kaptam. :) Ha belegondolunk, hogyha nagyszülők-dédszülők adnak egy-egy maradandóbb ajándékot, azért is adhatják, mert ha nem lesznek, azért legyen valami, amiről újra és újra eszükbe jutnak...Ebbe kicsit fájdalmas belegondolni... Igaz, az együtt töltött idők emléke lehet a legmaradandóbb emlék, de ha nem éri meg az ember az unokája olyan korát, hogy maradandó emléknyomot hagyjon benne...

Az előző válaszolóval egyetértek: "Amíg olyan dolgokat adnak egy kisgyereknek ami értelmes, hasznos, tud neki örülni annak van értelme".

A jobb-adni-mint-kapni-ra visszatérve. Azért jobb adni, mert örömet szerzünk vele. A másiknak! De ha a másik (csecsemő, kutya...) nincs tudatában a dolognak, és nem is örül neki, akkor aztán igazán boldogok lehetünk, hogy adtunk valamit. És azért mert elvárás, szintén nem tartom ésszerűnek ajándékot venni. (Nem arra gondolok, hogy pl. 1 éves babazsúr, és akit meghívnak, az hoz mindenféle dolgot, ami jól jön: kicsi cipőt, ruhát, vagy jó játékot, ami szórakoztatja a csemetét, tényleg bármit, ami használható.)

Háziállatnak az "ajándékozás" maximum abban merülhet ki a fogalmaim szerint, hogy valaki vesz neki valami prémium állatkaját, vagy elviszi valahova, hogy kiszaladhassa magát meg ilyesmik. Mint ami egy kutya számára örömet okozhat. A kutyaruháktól-cipőktől, kutyakozmetikustól falra mászok!! De ezt a fajta ajándékozást sem tartom jó dolognak dátumhoz kötni, kicsit röhejes, ha az állat "névnapján" köszöntjük meg őt. (Jó, épp a névnapot mondom példának, pedig azt az emberek életében sem tartom túl jelentős ünnepnek. De hogy egy állatnak csináljunk egy olyan ünnepet, hogy megünnepeljük a nevet, amit adtunk neki.... hát megáll az ész!) Névnap, stb. nélkül is lehet néha-néha különleges figyelmet fordítani rájuk, nagy örömet szerezni nekik!