Tudtok olyan verset, novellát, vagy bármilyen szöveget, ami arról szól, hogy bár a kapcsolat meggyengülhet, de anya és gyermek közt örök a kapocs?

"Valakinek én sokat érek,

Valaki bennem többet lát,

Mélyebbre lát az embereknél,

S bennem találja meg magát.

Az édesanyám örömének

én vagyok a felezője,

Emésztő, titkos bánatomnak,

Ő az első felfedője.

Tudom: kihullott könnyeinek

sós cseppjeit én okozom,

Szeretném azért megszámlálni,

hogy tudjam mivel tartozom!"