Miért haragudnak rám sokan, amiért úgy döntöttem, mivel bántalmaztak engem az iskolai évek alatt, én nem megyek el a saját szalagavatómra?

Teljesen őszintén megmondom, nagyon rossz osztályom van. Rengeteget bántottak engem és zaklattak. Csak azért nem hagytam még el az iskolát, mert már úgyis az utolsó, negyedik évemben vagyok ott és szeretem az ottani tantárgyakat. A tanárok közül sok embert szeretek, sokan megértőek és toleránsak velem. Viszont a diáktársaim nagyon gonoszak voltak velem, mert "más" vagyok, mint a többi. Annyi a "baj" velem hogy meleg vagyok és ezt nem tudják tolerálni, elfogadni, kevés kivétellel. Úgy egyébként is elegem lett Magyarországból és az itteni gyűlöletből a meleg emberek iránt (az utolsó csepp nálam a pohárban Kövér László gyűlöletbeszéde és a Coca-Cola szivárvány plakátbotrány volt) amint elvégeztem az iskolát, én elköltözöm Franciaországba és soha nem fogok visszatérni. (A francia nyelvet már beszélem középszinten, de a cél az emelt. Ezen dolgozom hogy jobban tudjam a nyelvet.)

Szeretném csendesen, visszafogottan jelezni hogy haragszom amiért bántottak engem, ezért nem megyek el a saját szalagavatómra, még nézőként sem. Semmilyen formában nem leszek ott. Közöltem is a tanárral és mindenkivel, hogy ha mégis megkapom a szalagot valahogy, valamikor, én sohasem fogom viselni és a táskámra, kabátomra sem fogom tenni, hanem otthon elteszem egy fiókba. (Legalábbis ezt mondtam, hogy eltenném otthon egy fiókba, egyébként én kidobnám a kukába azonnal.) Azt is közöltem mindenkivel, hogy nem kérek fényképeket az eseményről vagy bármi emléket. Ha kapnék, azt is "elraknám otthon egy fiókba", egyébként kidobnám a kukába.

Mégis miért haragudnak rám a döntésem miatt? Ők bántottak engem 4 évig és még ők vannak megsértődve? Ez az én életem és az én szalagavatóm, ha úgy tartja kedvem akkor nem megyek el még nézőként sem, így is fogok tenni.