Mennyire normális, hogy nálunk karácsonykor a központi téma a temető?

Semennyire sem normális. De gondolom, ezt te is érzed. Senki nem járkál a temetőbe karácsonykor - legalább is akinek van családja, az biztos nem..

Ez az ünnep az élő szeretteinkről szól.

Én nem minősíteném *normálisnak* vagy *abnormálisnak*. Apud nyilván úgy érzi, hogy a szülei is a családhoz tartoznak, márpedig a karácsony a családé. Persze én szerintem is sz élő családé...

A kérdés inkább az, hogyan lehetne ebből a szomorúságot kihagyni, és vidáman emlékezni (esetleg még az elhunytakra is). Pl. megpróbálhatnátok azt, hogy hagyjátok őt elmenni a temetőbe kedve szerint, de a közös asztalnál kérdezgetitek őt először a szüleiről, majd a gyerekkori (kedves) emlékeiről, és ha belejön a mesélésbe, akkor át lehet térni a Ti gyerekkorotokra, meséljen arról is.

Nála nem hiszem, hogy el lehetne érni ennek a szokásnak az elhagyását, de azt talán igen, hogy karácsonykor az emlékezés forduljon át szomorúból vidámba.

"Senki nem járkál a temetőbe karácsonykor - legalább is akinek van családja, az biztos nem.. "

Hát akkor itt vagyok élő példának! Mi családostul megyünk ilyenkor temetőbe.

4es vagyok.

Nem csak halottak napjakor kell emlékezni!