Te mit szeretnél kapni a párodtól valentin napra?

Kedves Valentin-napozók!

Veszitek a méregdrága ajándékokat, abban a reményben, hogy így a legszuperebb módon ünnepelitek meg ezt az ünnepet. 50-100 darab mécses, agyoncicomázott, árban kissé túlértékelt virágköltemények az egy szál (szeretlek feliratos, gyöngyös, színezett, stb…) rózsától a hatalmas csokrokig, másfél méteres extra cuki plüssmackó, hatalmas szintén plüss piros avagy rózsaszín szív, valami erőltetett, elcsépelt, de üres szöveggel hímezve, szív alakú torta nem kevésbé gazdag dekorációval, valentin –napi csomagolásba bújtatott szeszesitalok, és esetleg ezek egyszerre mind akár egy helyen. Azt sugallja a marketing, hogy ettől lesztek boldogok… Nem tudom ti mit értek el ezzel, de nekem felfordulna a gyomrom ennyi mű, hamis giccstől. Az biztos, hogy a boltok meggazdagodnak belőle, ők jól járnak, pláne, hogy ilyenkor háromszor annyit kérnek érte, mint amit ezek valóban érnek, mert most el lehet adni, méghozzá jó sokat belőlük. Az ajándékok nagysága és pénzértéke szerintem csak azt fejezi ki, hogy az ajándékozó fél mennyi tőke kapacitással rendelkezik, semmit többet. A szeretet és a kapcsolat minőségéhez meg aztán végképp semmi köze nincs. Nekem lelkiismeret-furdalásom lenne, ha a párom ennyi pénzt áldozna ilyen mulandó dolgokra, amiatt, mert azt hiszi, erre vágyom. A szeretet, szerelem nem évi egy napra szól, nem csak ezen a napon kell figyelmesnek, kedvesnek lenni a társsal. Elhalmozhat valaki ilyen ajándékokkal, miközben durván nyomul, de annyi figyelmesség sincs benne, hogy észrevegye, mennyire zavaró a gyors tolakodása felém. Akik így szokták megajándékozni egymást ott a legtöbb a veszekedés, az egymásra tekintettel való lét a béka segge alatt, mert felszínes a kapcsolatuk. Akit ilyen fogadtatás vár ezen a napon az nagy valószínűséggel két dolgot jelenthet:

• vagy a lány önző és várja el a párjától, hogy ennyi pénzt kölcsön rá és csinnadrattával várja, többek között azért, hogy ismerőseinek eldicsekedhessen vele

• vagy valakit ezen a napon nagyon meg akarnak… ¬¬¬*

Mindkét eset mögött tisztességtelen szándék áll. Kérdem én, hol itt a szeretet? Merthogy elméletileg az egész erről szólna…

Szerintem a tárgyi ajándéknak csak valami elhanyagolható nominális értékkel rendelkező apróságnak kellene lennie (pl. egy 300 Ft-os mini korallvirág, egyszerű sima cserépben). Az igazi ajándék pedig: a kizárólagosság ajándékozása a másiknak. Zavartalanul (telefon, munkahely, facebook, stb. nélkül) kettesben töltött idő minden fölösleges csinnadratta nélkül. Az, hogy nem a saját gondolataimat, véleményemet akarom visszahallani csak épp férfihangon, hanem valóban a másikra vagyok kíváncsi, hogy ő mit szeretne, és nem azt a „tökéletes” embert látom bele, akit én elképzelek magamnak, hanem őt akarom még jobban megismerni. Ez a nap nem a piros színű, liliom illatú gyertyától lesz szép, hanem attól, hogy félretesszük az önzéseinket, a hisztit, és valódi szeretettel fordulunk a másik felé. Ha nem esek neki azonnal a másiknak és nem használati eszközként tekintek a testére, ami a felszínes kapcsolatok szerint csak arra hivatott, hogy az önző vágyaimat kielégítsem, hanem előtte időt szánok arra, hogy a másik lelkét megismerjem és a test odaajándékozása csak akkor történik meg ha a kizárólagosság már valódi és nem csak eljátszott, akkor lesz igazán élvezhető a testiség is. Sőt igazán így lehet az. Ellenkező esetben csak keserűséget és fájdalmat okoz, méghozzá súlyosat. Persze ez nem feltétlen látszik elsőre a rózsaszín ködtől (köd= PEA – egy hormon, nézz utána, ha érdekel). Ez a vélemény ellentétben áll azzal, amit a mai médiák 95%-a sugároz. Persze, hiszen ebből nem származik annyi pénz bevétel és ez nem is olyan könnyű. Csak kérdés, nekünk mi a jobb. Mert a könnyű nem feltétlenül azonos a boldoggal. A nászéjszaka sem a hotel csillagainak számától lesz olyan, amilyennek lennie kell, hanem a megfelelő készülettől. A másikra való odafigyeléstől, attól, hogy gondoskodni akarok a másikról… Azt sulykolják belénk kalapáccsal, hogy ragadjunk meg mindent, birtokoljunk, csak hogy a fogyasztói szemlélet nem működik az élet minden területén. Hát akkor próbáljuk ki az ajándékozást, ne megragadni akarjunk, hanem elengedni. Annak akit a legjobban szeretünk hiánytalanul teljesen odaajándékozni magunkat, és sokkal többet kapunk majd így, mint amire esetleg számítatnánk. Én nem látok semmi vonzót abban, ha valaki giccses tárgyakkal halmoz el szintén hiperkényelmes és luxus környezetben, ebből hiányzik a valódi szeretet. Lehetek én gazdag, de önmagában ez az érzés mély ürességgel tölt el és ez nagyobb fájdalom, mint ami „jó érzést” a kényelem ad. Egyébként a Valentin nap onnan ered, hogy Szent Bálint az érdekházasságokkal szembe menve összeadta azokat, akik szabadon választották egymást és ez egy olyan korban történt, ahol nem volt jellemző a lehetőség arra, hogy szabadon döntve válasszanak párt a fiatalok.

Elnézést kérek attól, akinek ezekkel a gondolatokkal zavart okoztam, de a mai nap hipermarketben dolgozott nap után úgy vélem, erre szükséges felhívni a figyelmet. Tisztelet a kivételnek. Legyen igényünk valami igazira, és sokkal többet, jobbat kaphatunk a reklámok által 2999 Ft-ért kínált „bodogságnál”.