Mennyire szerettek kint élni?

A nővérem Londonban él, ha nem baj, elmondom, hogy ő mit mondott.

Nagyon szeret kinn élni, attól függetlenül, hogy van pár dolog, amit nem ért.

Azt mondja, hogy míg itthon munkavállalásnál állandóan falakba ütközött, mert nem voltak jó kapcsolatai, és folyton az uram-bátyám rendszer érvényesült, addig odakinn csak az számított, hogy ki mennyit tud letenni az asztalra tapasztalat, végzettség terén.

Igaz, hogy a magas fizetések mellé bepárosul, hogy nagyon drága az élet (London a legdrágább európai város), de még így is volt, hogy két fő meg tudott élni az ő minimálbéréből (addig volt azon, amíg nem talált szakjához illő munkát).

Találkozott már magyarokkal, nagyon sokan nem véglegesen mentek ki, hanem gyűjtögetni, ugyanis ha okosan élsz és gazdálkodsz, bizony tudsz félretenni is. Itthon ellenben az a helyzet, hogy mondjuk 80.000 forintos fizetéstől kezdve "el lehet vergődni", ha nagyon ügyes vagy, de olyan 140-150.000 forintig nem a pluszbevétel félretevése a jellemző, hanem az életszínvonal emelkedése (tehát van pénz kultúrára, szórakozásra, minőségibb termékekre stb.), takarékoskodni kb. efelett lehet elkezdeni.

Az emberek mentalitása is sokkal másabb, felvilágosultabb, mindenki sokkal elfogadóbb. Nincs meg ez a "csak azért is kirántom a másik alól a széket" és "dögöljön meg a szomszéd tehene" mentalitás. És nincs annyi simli, feketézés, "megoldás okosba'". Mi 60 év alatt annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy apróbb törvényszegésekkel, apróbb csalásokkal érjünk célt, hogy nem igazán tudjuk ezt egyelőre levetkőzni.

Nagy hirtelen ennyi.

Ha tudsz nyelvet és nyitott ember vagy CSAK akkor ajánlom hogy menj !

Én Dániában voltam egy egész nyarat. Könnyű volt számomra mert akkor a barátomnál (páromnál) laktam-ma már nem vagyunk együtt-, ezért ő már tudta mi meg hogy arrafele, igy nem volt nehéz számomra sem.

Városban laktunk amúgy, rengeteg volt a zöld övezete ami nekem pl nagyon tetszett, mindnehol házak, alig volt pár t9mbház a központban. Mindenki biciklizett, normális bicikliút mindnehol. A közlekedés arra vaami álom (egész Dániára értem amúg). Autók alig járnak, holott mindnekinek van autója ott is, de a biciklit jobban szeretik városoon belül.

Emberek : kedvesek, de én kissé zárkózottnak éreztem őket. Ott nincs meg az a mentalitás hogy "gyere át és igyunk meg egy sört " max a fiataloknál...

Ők inkább beülnek étterembe, vagy egy bárba és ennyi.

Kirándulás, sátorozás nincs náluk, max túrázás.

Fizetés, munkahely : nagyon jó fizetés, munkalehetőség mindig van (saját tapasztalatból mondom).

Én ott 4 nap alatt annyit kerestem mint itthon minimálbért egy hónap alatt... Gondolom érzed az ÓRIÁSI különbséget.

Szóval lényegében tetszett, nyugis volt NAGYON, ordibálás sosincs, trágár beszéd sincs.

Tipikus nyugati ország féle mentalitás : nyugalom, higgadság, emberség.

Én Amerikában élek.

Eddig nagyon tetszik :) Persze itt is vannak gondok azért, mint mindenhol máshol.

Legfőképp az emberek nyitottságával és közvetlenségével tudok azonosulni, ez nagyon bejön. Teljesen más, mint otthon.

Ami viszont idegesít, hogy alig van járda. Mi kertvárosi részen élünk és kb. mindenhez kocsi kell, hogy megmozdulj..

Igaz, hogy én nem éltem külföldön huzamosabb ideig, de azért tapasztalatot bőven gyűjtöttem, leírom, hátha érdekel.:)

Tavaly nyáron voltam majdnem 2 hónapot Münchenben, Németország déli részén.

Az elő megállapításom az volt, hogy eléggé drága az élet, viszont jók a fizetések, a német emberek többsége eléggé jól. él. Az infrastruktúra is nagyon fejlett, a közlekedés kulturált, nincsenek késések(néha azért persze be-be csúszik.:)), többféle lehetőséged van eljutni A-ból B-be.

Az emberek viszont nem mindig kedvesek, sokszor türelmetlenek, tömegközlekedési eszközökön beállnak eléd, nem engednek leszállni, lökdösődnek.( német berögződés...)

Befogadóak, de viszont akármennyire is beszéled jól a nyelvet, és illeszkedsz be, számukra mindig csak egy 'Ausländer' (bevándorló) maradsz.

Egyébként én nagyon szívesen élnék kint, imádok kint lenni, és húz vissza nagyon a szívem. Szerintem megéri egyébként szerencsét próbálni, de csak úgy, ha van hová menned, és/vagy már van előre állásod, vagy eléggé biztos terveid, mert amúgy egy nagy pénz kidobás az egész.