Tényleg derogáló magyarnak lenni Nyugat-Európában?

Igazából ismerőseimtől, rokonoktól hallok ezt-azt, akik kinn élnek, hogy milyen arrafele, de saját tapasztalatom is van. Nekem Ausztráliában élnek rokonaim, ők azt mondják, hogy semmiféle rasszizmust nem tapasztaltak mióta kinn vannak (már elég régóta, több, mint 50 éve települtek ki) és egyenlő félként kezelik a magyarokat pl az ottani skótokkal, írekkel, viszont a született ausztrálokkal nem tudom.. Kanadáról és az USA-ról is pozitívat hallottam ismerősöktől, hogy nagyon liberálisak bevándorlás szempontjából, talán a legliberálisabbak.

Én 1 évet élten Írországban, még középiskolában cserediákként, de az egy elég negatív tapasztalat volt. A családok, akiknél laktam, mind szóvátették, hogy magyar vagyok, például: A magyarok olyanok, mint a koldusok, vagy hogy: "Arrafelé nagyon szegények vagytok?". Volt egy osztrák fogadóhugom és ő is eléggé bemocskolt a fogadócsalád előtt: "Ausztriába ilyen kukásautó vezetők, meg takarítók a magyarok!". Szóval a rasszizmust így verbálisan megtapasztaltam ott, gyakorlatban annyira már nem, ugyanis nem dolgoztam ott, hanem iskolába jártam, de hallottam ottani magyaroktól, hogyha ugyanarra az állásra egy ugyanannyit tudó/ugyanolyan szakképesítéssel rendelkező magyar és született ír jelentkezik, akkor hiába lennének az ír anyagi igényei nagyobbak, őt vennék fel első kézből. De pl személyszerint az iskolában egyáltalán nem tapasztaltam a tanárok részéről rasszizmust. Sőt! Mivel tudták, mennyire szorgalmas vagyok (éjjel-nappal tanultam xd) és mennyire fontosak nekem a tanulmányaim és az iskolai életért is sokat tettem, együttműködő voltam, el is vittek egyszer egy olyan kirándulásra az ír parlamentbe, ahol én voltam az egyetlen külföldi! Ezt nem dicsekedésből írom, csak azért én úgy láttam, ha látják rajtad, hogy akarsz és ügyes, okos, szorgalmas, tehetséges vagy, akkor azért lehet ott is közel egyenrangúnak lenni egy helyi született állampolgárral?

A másik tapasztalatom Skócia (Ediburgh), egyetemen töltöttem kinn 1 évet (NEM erasmus, hanem ott kezdtem, csak nem tetszett a szak és hazajöttem) és ott abszolút semmi rasszizmust nem tapasztaltam. Mondjuk tény és való, hogy egy egyetemi közösség az egy emelkedettebb szellemi közösség és (jóesetben) nincsen ott kirekesztés, nyitottak a diákok. Plusz az is hozzájárult szerintem az ottani liberalizmushoz, hogy Edinburgh nekem kicsit olyan volt, mint Malmö - egy abszolút bevándorlóváros. Tényleg a világ minden pontjáról voltak ott emberek, nem csak tanulni, hanem dolgozni, élni is életvitelszerűen és nem csak a szar silómunkákat végezték, hanem voltak pl arab orvosok is, új-zélandi gyógytornász...stb. És személy szerint nekem volt kint egy csomó barátom-barátnőm (skótok is!!! akik nagyon befogadóak és nyitottak voltak felém és egy rossz szavuk nem volt a magyarságomra)

Szóval elég vegyesek az eddigi tapasztalataim, viszont hallottam barátnőmtől, aki kinn él a barátjával Ausztriába (szakácsok), hogy a főnök rendesen megszólja a magyarokat azon a munkahelyen, és az osztrákok is eléggé háát... nem annyira befogadóak velük.

Azért érdekelne amúgy, mert én gyógytornásznak tanulok és szeretnék kimenni majd Ausztriába egy pár évre (vagy huzamosabb ideg), miután elvégeztem ezt a szakot, és nem szeretnék állandóan arrogáns megjegyzéseket hallgatni, és kiközösítve érezni magamat ha kinn vagyok.

Mellesleg bennem nincsenek ilyen ellenérzések itthon, van pl egy bengáli háziorvosom, és elismerem a tudását, felnézek rá. De pl ha valaki azt mondja nekem, hogy van egy román vendégmunkás szomszédja, akkor már egy kicsit elgondolkozom, hogy ő rosszabb sorból van és nincsenek olyan jó helyzetben otthon anyagilag.. Szóval kérdés az, hogy külföldön (főleg Ny-Eu-ban) mennyire van meg ez az érzés felénk?

Köszönöm, ha elolvastad! :)