Mennyi esély van rá, hogy Angliában meggazdagszom?

hát ha nyelvtudásod van,az már nem egy rossz pont. Ami mindenképp kell oda, az az alázat. Ha látják hogy ez benned megvan, lassan lehet fentebb s fentebb jutni.

Manchesterbe ment ki egyik ismerősöm 2006ban, most ott jár,hogy egy 5szobás házat tud bérelni.Saját kocsit vett. Elég jó színvonalon élnek.Egyetlen baja hogy nyelvtudása nem nagyon van, beszélni alig tud,de szint emindent megért.

Nagybátyám Londonban volt kint, ő neki nem jött be, igaz nyelvet nem beszél. Kb 90-100 e volt a bérleti díja egy SZOBÁNAK,munka nem nagyon került..

Mielőtt kimész azért biztosítsd a helyedet:)

igen nyelvtudás, de amúgy meg valami szakma is kellene késöbb vagy valami amit itthon tanultál ... Mert most kimégy akkor természetes , hogy semmi esélyed sem lenne rögtön elhelyezkedni kb abban a szakmában amit itthon tanultál ..de késöbb igen .

Ha kimégy kezdetben valami szállodába dolgozni , vagy gyárba...nem tudom hova akarsz menni, akkor minimálbérért dolgozol kb , abból meg nem igazán lehet meggazdagodni még 4-5 év múlva sem .

Tényleg az van , hogy drága a lakás , a kaja, a közlekedés, és csak akkor tudsz esetleg meggazdagodni 4-5 éven belül ha nem minimálbérért dologzol.

Vagy , ha találsz egy albérletet ami nagyon olcsó, és olyan helyen van ami közel van a munkahelyedhez és nem kell fél londont földalattin végigutazni ,vagy buszon 2 órán keresztül szenvedni.

(sajnos nem valószínű,hogy elsőre találsz ilyet.)

Vagy keresel egy barátnőt magad mellé , és ketten kimentek vagy haverokat, és akkor osztoztok az albérleten.

Tipikus magyar hozzáállás, hogy mindjárt megakarok gazdagodni, de angolul csak egy-két szót tudok elmotyogni, végzettség 0, kinézet ápolatlan, igénytelen stílus, lenéz másokat, nem akar tanulni, továbbképzésről hallani sem akar..

Ezeken mind lehet változtatni, és akkor nyílnak meg a lehetőségek.

Gondolom nem ilyen vagy, nem is feltételezem, de nagyon sok magyar ilyen... Kevés a becsületes sajnos, remélem te azért közéjük tartozol.

Az utsónál a pont.

Gyere ki reális álmokkal, reális célkitűzésekkel és küzdj! Tarts ki akkor is, amikor nehéz és tudd hova tartasz. Ne nézd le az angolokat, tanulj tőlük, képezd magad és tartsd nyitva a szemed. Fejlődj! Csak így lehet... és tényleg lehet, de nem azt, hogy 4-5 év múlva úgy meggazdagszol, hogy hazamész és élsz mint Marci Hevesen.

Amúgy csak egy halvány, zárójeles lábjegyzet. Ha eltöltesz itt 4-5 évet már nem olyan biztos, hogy utána tényleg haza akarsz majd menni. Hatalmas különbség van a két ország között és itt nem a pénzre gondolok, hanem a gondolkodás módra.

Mindenesetre sok sikert!

Igen, élethez és a munkához is. Nincs nyavajgás, sírás, van viszont tenni akarás és összetartás. Van pozitív életszemlélet és nem alap a "dögöljön meg a másik tehene" is hozzáállás. Hiányzik a kivagyiság és a mindennapos bunkózás. Az emberek az utcán mosolyognak és elnézést kérnek egymástól, ha esetleg neki ment az egyik a másiknak és nem esik a másiknak alapból. A pénztárnál is türelmesen várakozik mindenki és nem tolja a másik derekába a kocsit vagy türelmetlenkedik megállás nélkül.

Itt tudnak őszintén örülni a másik örömének, sikerének. Lehet nyugodtan élni, nem kell folyton kiskapukat keresgélni és trükközni. Nem kell alapból azt feltélezeni a másikról, hogy tuti át akar verni vagy, hogy valamiben valahol csapda van.

Itt nincs az a "húúú, mit fognak szólni mások" paranóia.

Szóval azok a korlátok, amik meghatározzák a magyarok mindennapjait, itt nincsenek. Nyugi van, mindenki a saját dolgával törődik és halad szépen előre.

Amúgy meg ezt igazából érezni kell, leírni úgysem lehet. Sokan el sem tudják képzelni, hogy másként is lehet... azaz normálisan is.

Előzőnek:

Te Angliában élsz? Mert szerintem többnyire egész Ny-Európára, Kanada, USA és Ausztráliára is igaz...

Meg persze szegény(ebb) országok között is vannak, akik "értelmesebbek, rendesebbek" a magyaroknál.. Én nem sajnálom Magyarországot.. Saját sírját ássa... És persze, ha küldöldre mész, akkor "hazaáruló dög" vagy.. Amúgy semmibe vesznek...