Milyenek a franciák, hogyan jellemeznétek a francia embereket? Ki járt már Franciaországba?

Alsace-ban nem németek élnek, ha ezt mondod nekik, halàlosan megsértődnek. Ők büszkék arra, hogy elzàsziak, sokan a mai napig beszélik a dialektust, mint ahogy a bretonok is beszélik a sajàtjukat, de nem németek, és nem angolok.

De emellett Franciaorszàg részének tartjàk magukat (talàn a bretonoknak és a szigeteken élőknek - Guadeloupe, Martinique, Mayotte, Réunion- kicsit több az "identitàstudatuk") de azért arra is büszkék, hogy franciàk (pl sportversenyeken). Viszont Alsace elég szegény régió, viszonylag magas munkanélküliséggel, és nagyon magas a Front National tàmogatóinak arànya.Nekel vannak nagyon jó baràtaim onnan, ők nagyon kedves emberek, én is éltem ott 7 hónapot.

Engem alapjàban véve befogadtak, igaz rendesen beszélem a nyelvet, dolgozom is. De nem volt azért ez mindig olyan egyszerű. Sok sok tàmadàs, banànhéj volt az elején, sokaknak csak egy kis "migràns" voltam (még vagyok is néha most is) aki idejön és elveszi a munkàjukat. Mondjuk valamilyen szinten vezető beosztàsban dolgozom, ez azért sokakat zavar, de vannak nagyon kedves baràtok, kollegàk, akik viszont segítenek, és tàmogatnak.

Összességében pozitív a kép, persze sok negatívum is van, valamint megtanultam pàncélt növeszteni. Ők sokmindenben màshogy gondolkodnak, mint mi, de ha egyszer kiismeri az ember a logikàt, akkor utàna tudja, mire szàmítson.

Az, hogy büszkék a franciasàgukra, az tény. Az is, hogy örök elégedetlenek, és ha valami nem tetszik, akkor annak hangot is adnak. Sokszor kritizàljàk az embert a hàta mögött, szembe viszont kedvesek. Idegen nyelvekkel valóban vannak nehézségeik, de mégis egyre több fiatal beszél korrekt módon angolul vagy spanyolul, plàne vàrosokban. Lehet őket kritizàlni, de sok magyar fiatal se képes egy vilàgnyelven se megszólalni, tehàt arànyaiban kb ugyanott vagyunk, mint a franciàk, sőt. Vagy pl Spanyolorszàgban még ennél is rosszabb a helyzet...

Viszont : nekem vannak olyan baràtnőim, akivel közel 10 éves a baràtsàg, és bàrmikor szàmíthatunk egymàsra. Olyan is van, akivel később baràtkoztam össze, és pl teljesen természetesnek veszik, hogy ha pl valami bajod van, akkor közlik, hogy "ma nàlunk alszol, és kibeszéljük" ami igencsak jól esik. Itt a jó baràtok sokszor àtveszik a csalàd szerepét is, karàcsonyt pl van aki nem csalàdi, hanem inkàbb baràti körben ünnepli.

Sokszor voltak már Franciaországban, és csak pozitív tapasztalataim vannak velük. Kedvesek, segítőkészek, nyugodtak. Még Párizsban is. Ráadásul őszintén kedvesek, nincsenek mohó módon rákattanva a turistákra, mint sok más országban.

Provence-ban jártunk több piacon, mindenhol folyamatosan kóstoltatni akarták velünk a helyi termékeket. Egy idő után cikinek éreztük, mert vásárolni többet már nem akarunk, próbáltuk finoman elutasítani, de ők tényleg nem akarják rádtukmálni, egyáltalán nem zavarja őket, ha utána nem veszel belőle, már attól is ragyognak, ha mondod, hogy ízlik. Rádmosolyognak, bonne journée, és annyi.

Párizsban meg megkérdeztem az egyik járókelőt, hogyan jutunk el a Vosges térre, és perceken belül egész konzílium alakult ki körülöttünk, mert mások hallották a magyarázatot, és gyorsabb/egyszerűbb verziót tudtak. Végül jött egy pasi azzal, hogy ő is arra tart, menjünk vele.

Lent a riviérán meg angolul is nagyon jól beszélnek. Igazából sokszor kell nekik jó pár perc, mire leesik, hogy nyugodtan beszélhetnek franciául, addig következetesen angolul válaszolnak, hiába beszélek hozzájuk a saját nyelvükön.

9-es vàlaszoló : a nemzetközi konferenciàkon a franciàkat egy nemzeti törvény kötelezi a francia nyelven való felszólalàsra.

Pont Franciaorszàgot képviselem a Nairobi Konvenció tàrgyalàsàn Mombasàban, ès tegnap be kellett mutatnom a projektemet a miniszterek előtt. Angolul gondoltam, de a delegàcióvezető gyorsan sms-ezett nekem előtte, hogy a francia törvények értelmében franciàul kell megszólalnom. Ez egyébként a nemzetközi konferenciàkon hivatalosan minden frankofón orszàgra vonatkozik, tehàt Madagaszkàr ès a Komore-i szk küldöttsége is franciàul kénytelen beszélni.

A mauritiusiak azok hol így, hol úgy beszélnek.

Szóval hiàba lenne sokszor baromira egyszerűbb nekünk is angolul beszèlni, muszàj franciàul.

Mondjuk utàna sajna èn is elkövettem egy hatalmas diplomàciai hibàt, mert a kenyai környezetvédelmi miniszter kèrdezett tőlem valamit, ès èn meg a pillanat hevében angolul szólaltam fel. Ès csak utàna jöttem rà, hogy nem kellett volna ;)

Szóval tudnak ők, meg a szünetekben beszélnek is, de hivatalosan nem lehet nekik.

(Mondjuk hivatalosan nekem se lehetne magyar àllampolgàrkènt Franciaorszàgot kèpviselnem, de hivatalosan szakértőként könyveltek el, így lehet).

Minden ilyen konferenciàn van szinkrontolmàcs.

Szóval értik...