Mit ad egy nemzeti légitársaság azon túl, hogy nagyobb repterekre repül?

Nem húznak le minden létező alkalommal valahogy, a jegyben benne vannak különböző dolgok, pl néha akár feladott pogyász is, ha valami baj van, van normális ügyfélszolgálat.

Például: Jegy oda-vissza fapadossal 10E, legacy-val 45E

De mellé akarok feladott pogyászt. A legacyval benne van az árban (Nem feltétlen mindig), míg a fapadossal +30E. De akkor már legyen kézi pogyász is, ami fapadosnál +10E, míg legacyval benne van az árban.

Felszállás előtt kb 4 órát késtek ezért az EU jogszabályai szerint jogosult vagy a kártérítésre. Egy Legacy társaság oda adja, míg pl a Ryanair-ből szó szerint ki kell perelned a kártérítés összegét, amit amúgy meg kéne kapnod. (Ez már megtörtént, nem csak velem, hanem rögtön több ismerősömmel).

Viszont ha Londonba megyek, én is fapadossal indulok útnak. Oda szerintem sem feltétlen éri meg venni egy legacy-s légitársasággal menni.

Akkor éreznéd hogy mi a különbség, ha távolsági repülésre kenne szükséged.

A kétfajta üzketi modell, a fapados és a hagyományos teljesen különbözik egymástól és elsősorban nem a fedélzeti szolgáltatások minősége amiben különböznek. Bár a labtérről megjegyezném, hogy abba a 320-asba amelyikbe a British Airways 168 ülést szereltet, a Wizz 180-at. Go figure

Az európai fapadosok point to point helyijáratokat üzemeltetnek a kontinensen belül és közvetlen közelében, homogén, kizárólag keskenytörzsű gépparkjukkal, oly módon, hogy az olcsóbb jegyáraikkal is nyereségesek legyenek. És azok is! Üzletileg sikeresebbek, mint sok legacy társaság.

Például rengeteget spórolnak azon, hogy nem létezik náluk az átszállás fogalma. Az, hogy te elmész Wizzel Milánóba, aztán onnan egy másik Wizz járattal valahová tovább, az csak a te magánéletedben átszállás, a légitársaság a szemedbe röhög, ha azzal jössz, hogy késett az első géped, nem érted el a másodikat. Ezt tessék megérteni, hogy ha nem egyben veszed a jegyet, márpedig a fapadosoknál NINCS olyan, hogy A-ból C-be B-n keresztül egy darab jegy, akkor az csak a te vilagodban átszállás, a légitársaság szempontjából nem. Ezen rengeteget spórolnak a fapadosok. Nincs menetrendi bonyodalom, egyeztetés, optimális esetben a gépeik folyamatosan a levegőben vannak és pénzt csak ott fönn keresnek.

A hagyományosok teljesen más modellt követnek. A pénzt nem Európán belül keresik, hanem a kontinensek között járó szélestörzsű gépeikkel. A nagy legacyk egy vagy több központi repülőtérrel rendelkeznek, pl a British Heathrow, a Lufthansa Frankfurt és München, a KLM Schiphol, Az Air France CDG, az Iberia Madrid, stb. Ezeket nevezzük HUBnak. Az a gép amivel te Heathrowra mész, egy úgynevezett ráhordó gép. Szükséges nyűg a légitársaságnak, míg a fapadosoknál ő maga a cél. A nagy európai hagyomanyosok a fapadosokkal ellentétben azzal keresik a pénzt, hogy összehordják a világ, de főleg Európa kisebb repülőtereiről a népet a központi repterükre ahol ÁTSZÁLLNAK a nagygépre és nennek tovább Los Angelesbe, Fokvárosba, Tokióba stb.

Egy ilyen járatra akár több tucat kisebb reptérről is érkezhetnek ráhordó járatok. Nyilván, ha te közvetlen csak Londonig mész, akkor nem látod a lényegét a legacy működésnek. Hiszen nem szállsz át.

Tehát tegyük fel, el akarsz repülni mittudomén Atlantába Budapestről. Veszel egy Budapest-Atlanta jegyet a British Airwaysnél. De olyan járat nincs, hogy Budapest Atlanta! A British előbb elvisz a HUBjába, ott átszállsz a nagygépre és mész tovább. A KLM Amszterdamba visz, a Lufthansa Frankfurtba és így tovább. De te nem egy Budapest-London ÉS egy London Atlanta jegyet veszel, vagyis két repjegyet, hanem EGY darab Budapest Atlanta jegyet. Hogy azt a légitarsaság hogy oldja meg, az az ő dolga. Ilyenkor be sem lépsz az átszállás országába, egyből mész a csatlakozásodhoz a tranzitban. A feladott bőröndödet automatikusan átpakolják az új gépre. Nem kell újra becsekkolnod. Ha késik az első járat, a csatlakozás megvár. Ha mégsem, akkor automatikusan átfoglalnak a következő járatra, ha aznap mar nincs, intéznek szállást, transzfert, élelmezést. Na most mivel a fapadosoknál nincs intézményesített átszállás, mert hogy ők nem tudnak és nem is akarnak távolsági járatokat üzemeltetni (Dubaj, Kanári szigetek nem távolsági desztinació) ha te mégis át akarsz szállni, mert van annyi időd, hogy tényleg összejöhet, akkor föl kell venni a checked-in csomagodat, ki kell jönni a tranzitból, ha olyan az ország, be kell oda lépned, adott esetben vízummal, újra be kell csekkolnod, feladnod a bőröndöd, átmenni a biztonsági ellenőrzésen és sitty-surtty, már repülhetsz is tova. De ha véletlen a fapados megváltoztatja a menetrendet (kizárt, ugye?), megcsúsznak és lekésed a második géped, akkor csak széttárják a kezüket, ez nem az ő problémájuk. Buktad a második járat árát, vehetsz új jegyet, ha nincs gépük szállodát és még jól meg is nyugodhatsz. Vannak akik bevállalják a kockázatot, ezzel nincs is gond, csak tudni kell, hogy mi a különbség az átszállás és az önálló szervezésű átszállás között. Csak annyi, hogy az egyik nem átszállás légiközlekedési értelemben.

Ezekből is látszik, hogy a fapadosok a kontinensen belüli, vagy határaihoz közeli közvetlen helyijáratokra vannak optimalizamálva, nem konkrét vetélytársai a hagyomanyosoknak, inkább kiegészítik egymást. Mert ugye mi van akkor, ha független fapadossal (Easyjet,Ryanair,Wizz) szeretnél Atlantába menni. Semmi. Mert olyan nincs és nem is lesz, soha. Most nem részletezem a számos okot.

A fapadosoknak megvan a létjogosultsága, főleg, ha közvetlen, gyorsan és relatíve olcsón akarok valahová eljutni Európában. Ritka az olyan szerencsés mint te, hogy pont a nagy cég HUBjának közeleben lakik,mert így valóban válogathatsz, hogy jutsz el Londonba. De mondok egy másik példát. Budapest-Nizza. El lehet menni Air France-al, de ők előbb elvisznek Párizsba, aztán ott átszállsz a nizzai gépre. Drága, hosszú. Igazából nem erre van kitalálva a rendszerük. Vagy felszállsz Pesten egy fapadosra és leszállsz Nizzában. A fapadosok sem hülyék. Pontosan tudják, hogyan működnek a legacyk és benyomulnak a résekbe

#4

Természetesen lehet árnyalni a képet, igen, van különbség az ultra low cost és a low cost között, sőt bele lehetne menni a long haul low cost témába és, hogy miért mennek ez utóbbiak állandóan csődbe, miért nem ők a távolsági repülés jövője, de már így is hosszú lett a hozzászólásom, nem akartam még egy regényt írni, amikor a lényeget ennyiből is megérti. Nem tértem ki a kontinens specifikus különbségekre, mert a kérdező számára ez irreleváns. A helyzet természetesen összetettebb a vázlatomnál, nagyon érdekes is számomra, de tartok tőle, hogy már így is lesznek akik nem olvassák el mert hosszú. Nem érdemes mindent érinteni egy-egy felszínes, féligazságot tartalmazó megjegyzéssel.

A korrektség kedvéért nincsenek olyanok, hgy nemzeti légitársaság, meg nemzeti cégek. Ilyen csak a fideszparasztok fejében van. Vannak nagy nemzetözi cégek, rengeteg tulajdonos háterével.

De téged nem is ez érdekel, hanem az, hogy melyikkel jutsz el a saját igényeid szerint legjobban a végcélodhoz.

Pontosan leírtad, hogy londoni példát hoztál fel. Nem Ausztráliát, nem világvége afrikai repteret.

Véleményem szerint a nagy európai városokba bármely vonalon bármely időpontra értelmes ember fapadossal találja meg a megfelelő jegyét. És igen, a fapadosok ugyanazokkal a gépekkel repülnek, épp annyi idő alatt, kb azonos kényelemmel jutsz el.

Persze lesznek kivételek, ahogy az alattam megszólalók el fogják mondani: ha 3 tevét és két törpeuszkárt szállítasz, a BA valószínűleg jobb lesz neked. Ha a legeslegutolsó percben találod ki az utazást, valószínűleg akkor is.

De még egyszer, a fapadosop vérpofik. Pontosan tudják, az adott pillanatban mennyit ér a termékük. Így áraznak és így viselkednek. Néha szerények, máskor rámenősek.

És igen, az értelmes ember velük utazik, ha a saját pénzéről van szó.

Vagyis a kérdező konkrét kérdésére válaszolva, az átlag utazónak nem éri meg a British Airways-el menni, de azt sosem tudjuk, hogy kinek milyen heppje van. Tesz rá magasról, mert olyan a cége, hogy fizeti a drágább járatot. Esetleg magasabb osztályon is, ami a fapadosoknál vagy nincs, vagy kamu. Az illető sznob és nem kíván keveredni a pórnéppel. Talán kőgazdag és nem foglalkozik vele, hogy mi mennyibe kerül. Mittudomén. Nyilván a józan többség úgyis az olcsóbb változatot fogja választani.

Azért azt hozzátenném, mert úgy látszik nem világos, hogy a két termék nem ugyanaz és nem is versenyeznek egymással.

Ezért írtam le, hogy mik az alapvető különbségek a két legfontosabb üzleti modell között.

Tehát a British Airways Budapest-London járata nem ugyanaz a termék, mint egy fapados Budapest-London járata. Más a célja, funkciója, más a célközönsége. Remélem a magyarázatból már könnyen érthető.