Mérlegképes könyvelőként szeretném felajánlani magánszemélyek részére, hogy megcsinálom SZJA bevallásukat. Kell-e adóznom? Csavar lent....

Szerintem így visszaolvasva több hozzászólásban is szimplán csak elbeszéltünk egymás mellett pl. a hangsúlyok hiánya miatt, de nem volt bennem rossz szándék és cinizmus és nem feltételezek a részedről sem azt. A gyakorin úgy általában nehéz értelmes vitát folytatni, arra pedig nem vagyok hajlandó 3 percnél több időt szánni, ha úgy érzékelem, hogy valaki csak kötekedni akar és konstruktív, előremutató vita úgysem fog kialakulni, tehát inkább tisztelettel (és őszintén) elfogadva a másik oldal véleményét, lelépek. Belőlem ezt hozza ki a gyakori, szerintem egy kezemen megtudom számolni, hány olyan eset volt, amikor egy rossz szóhasználatból és/vagy egyetnemértésből adódó vitába hajlandó voltam visszaszállni, tehát ezt az élményt köszönöm! :)

Mérnök vagyok, alkalmazotti környezetben szocializálódtam, ezzel a vénával rendelkezem, ott meg azt szoktam meg, hogy teljesen mindegy, hogy 4 telefonra válaszolok, vagy 14-re, a fizetésem hó elején akkor is ugyanannyi. Ez sokakból a lustább énjüket hozza elő, de én pl. azért is nagyon szeretem a szakmámat, mert segíthetek és kapcsolatokat építhetek benne akár emberi, akár szakmai oldalon. Ha az időm és energiám engedi, akkor akár mind a 14 telefonra válaszolok, ha nem, akkor annyira válaszolok, amennyi belefér. A munkám mivoltából adódóan sok felhasználói (lakossági, önkormányzati, vállalati, stb.) problémával találkozom és az idők során rájöttem, hogy a kedvesség és az önzetlen ráfordított időm sokszor többet ad, mint amennyit elvesz. (Tudom, valaki alapból úgy születik, hogy ezt tudja, nekem idő volt erre rájönni. :D) Az élet számos területéről jó kontaktokat, emberi kapcsolatokat, elégedettséget, jó érzést, nem mellesleg egyre több és több tapasztalatot szerezek.

A vállalkozásom a főállásomból felfedezett piaci résekre alapult gyakorlatilag. Nincsenek nagy terveim vele, max 5-6 főig szeretném építeni, kisebb tervezési feladatokat, műszaki projekteket/szakértést biztosítunk, de egyelőre nem kívánom ott hagyni a főállásomat, inkább amolyan szerelemprojekt, ami nem mellesleg termel némi plusz betevőt is. Mindennapos, hogy beesik, vagy telefonál valaki kisebb ügyes-bajos dolgokkal, ha azt két kérdés-válasszal eltudjuk intézni, sosem szoktunk pénzt kérni érte. Én nagyjából ebbe a kategóriába pakolnám bele a te szakterületeden az adóbevallás módosítását is egy-egy tétellel. Nyilván komplexebb problémák, vagy 100 fős cég esetén mind a 100 munkavállalót érintő módosítások már nem ide tartoznak szerintem sem. Nekünk még mondjuk ilyen szélesebb köröket érintő alap problémák esetére van egy-két segédanyagunk a tarsolyban, amit zsigerből lehet mellékletként dobni egy e-mailben, így már különösebb időráfordítással sem jár. Szerintem tök egyértelmű doksik, ha így sem megy, akkor kár tovább erőltetni, felajánljuk, hogy vállaljuk a dokumentáció elkészítését, de már nem ingyen. Tehát nálam a határ az, hogy néhány perces tanácsadást, akár egy-két alap doksi kitöltésében való segítségnyújtást nagyon szívesen, de ha már komplett dokumentációt kell nekünk összeállítani, vagy szakértésről beszélünk, esetleg helyszínbejárást kell tartani, stb., az más kategória. Én egyébként azt látom, hogy ez egy kifizetődő marketing fogás is, pedig őszintén nem volt tudatos. Ha abban a pár perces semmibe sem kerülő egyeztetésben szimpatikus voltam, kedves, segítőkész és mindezt önzetlenül, az a másik oldalon meg fog térülni. Vagy vissza fog jönni a komplexebb problémájával és azért már fizetni fog, vagy minimum ajánlani fog ismerősi körben, mert dereng neki, hogy "ez jó arc volt velem és ilyenekkel foglalkozik". Nagyon sok ügyfelünk érkezik már így és én is kijelenthetem, hogy az évek során szerzett kapcsolataimat én is tudom kamatoztatni ugyanilyen formában. Amiért én egyszer kedves voltam vele, ő is hajlandó kedves lenni velem, amikor esetleges nekem van szükségem valamilyen segítségre az ő területéről, tehát akkor így már azt is mondhatnám, hogy duplán megtérül. :)

Ha jófej akarnék lenni, végülis erre is illő lehetne a "haszonleső" szó, mégha nem is ez a mozgatórugója az egésznek, de lenyelem a saját szóhasználatomat. :)

Amikor azt írtam, hogy "haszonlesőnek" (még mindig nem találok jobb szót) tartom azt, aki 3 perces rutin munkáért pénzt kér, akkor azokra gondoltam, akik még rád sem néztek és meg sem kérdezték mit szeretnél, de jóformán már ki is csapták eléd a számlát, hogy az 12 ezer lesz. Ha értelmes ember ül a telefon másik végén és megvan nyitva az eszja, akkor tovább tart kiállítani egy számlát, mint egy darab adókedvezményt némi segítséggel felvezetni. Nyilván a bocsánatkérésem abból is fakad, mivel teljesen más területen mozgok, nem tudhatom, hogy egy könyvelő az adóbevallások idején hány ilyen telefont kap, mennyire van ideje ezekre válaszolgatni és egyébként másból megtud-e ilyenkor élni, vagyis nincs rálátásom a szakmára, ilyen formán valóban túlzó lehetett a kijelentésem, hiszen nyilvánvalóan sok összetevős a képlet.

Köszönöm, hogy visszatértél és leírtad ezeket. Ez így merőben más megvilágításba helyezi a korábbiakat. Legalább kiderült, hogy te is "pénzéhes" vagy, hisz valójában nem ingyen segítesz, az csak a beetetés :D Na jó, ez csak poén volt. Komolyra fordítva:

Én életemben csak egy könyvelőirodában dolgoztam, igaz ott sokáig, mielőtt megnyitottam a saját irodámat. Szóval a mintavételezésem nem reprezentatatív. Azt tudom, hogy minket évente 100+ magánszemély keres fel az adóbevallása elkészítésével. Az idei évből két hónap telt el és már közel 50-nél járunk úgy, hogy a dömbping általában májusban szokott lenni. Ebben valóban voltak egyszerűbbek, de voltak olyanok is, amin ketten ültünk két órát, hogy minden passzoljon és a legjobban jöjjön ki az ügyfél. Nekünk ez a szolgáltatás a profilunkhoz tartozik, ezért nem tehetjük meg, hogy ingyen csináljuk. Nyilván nem ebből fogunk meggazdagodni, de ahogy korábban írtam is, ha csak minden bevallásra öt percet számolsz (és még átlagban sem jön ki az öt perc, inkább a többszöröse), akkor az 100 bevallásnál már több mint 8 óra. Ami azt jelentené, hogy egy alkalmazottam egy nap nem dolgozott nekem a pénzéért, hanem társadalmi munkázott. És ezt viszont nem engedhetjük meg magunknak. KOrábbi példára visszatérve, a pék is gyárt apró pogácsákat, mégsem adja őket ingyen, csak azért mert picik. Mert abban benne van az ideje, alapanyaga, szaktudása, stb. Igen, megtehetné, hogy ad egy darabot kóstolóba, de 100 kuncsaftnál ez már jelentős kiesés lenne. Szóval érted az analógiát biztosan.

Amikor hív valaki telefonon, aki mondjuk nem ügyfelünk, az ilyen igen/nem kérdésekre mi is szoktunk válaszolni számlázás nélkül. De pl egy bevallás készítés már nem fér ebbe bele (családnak, barátnak igen, de idegennek nem). Ezen kívül aktívak vagyunk vállalkozós fb csoportokban és szakmai csoportokban is, ott természetesen ingyenes segítségnyújtással. De pl az egyik fb csoportban volt egy olyan bejegyzés pont ma, hogy írja le valaki 3 mondatban, hogy mire kell figyelni egy másodállású vállalkozásnál. Nos, erre viszont már azt válaszoltuk, hogy ez nem fb poszt alá való téma, nem lehet 3 mondatban megválaszolni, keressen fel egy tanácsadót.

Ezen kívül az általunk üzemeltetett honlapon folyamatosan mennek az ingyenesen bárki számára elérhető szakmai cikkek, "slágerémák" elemzése, valamint egy szintén ingyenes dokumentumtár a leggyakoribb iratmintákkal (nagy részük saját szerkesztés). Szóval innen nézve, mi is csinálunk ingyenmunkát, csak nem pont azt, amire te vagy más azt gondolná. Mindegy is igazából, kár szót fecsérelni erre, a lényeg, hogy az én olvasatomban ha pénzt kérek a munkámért, az nem "pénzéhség". Ha pl valakinek egy munkahelye volt egész évben, nem volt semmilyen kedvezménye vagy semmi egyebe és elkérnék érte 30ezret, nah arra lehetne mondani, hogy pénzéhség. De ilyen azért messze sincs nálunk :)

Remélem így akkor mindannyiunknak kerek lett a sztori és akkor nyugodt szívvel lezárhatjuk ezt.