Ha nincs benelentett munka viszonyom. Nem fog járni nyugdíj?

hogyha kb minimálbér körül kapsz, akkor sürgősen keress olyat ami bejelentett.

hogyha viszont jó a fizu, akkor elgondolkodtató, hogy inkább magánnyugdíjba fizess be.

amúgy arra nem lehet alapozni, hogy úgyis szar helyzetben van magyarország, nem lesz senkinek nyugdíj.

tény, hogy nagy bajok lesznek, mert egyre inkább öregedő a társadalmunk. kevés gyereket vállalnak, sok fiatal távozik külföldre. szóval valóban gáz lesz a jövőben, hogy annak a szűk dolgozó rétegnek kell eltartania a diákokat meg a nyugdíjasokat.

de remélhetőleg kitalálnak addigra valamit.

Ez a nyugdíj téma egy műbalhé.

Valamit úgy is fogsz kapni, nem fognak több millió embert az utcára lökni.

"Semmi garancia nincs arra, hogy 20 év múlva itt még bárki nyugdíjat fog kapni"

Viszont arra sincs semmi, hogyx nem fog. Senki sem tudja, mi lesz, valószínű egy egész más rendszer lesz majd.

Azt nem értem, hogy miből nevelsz 3 gyereket, az apjuk jól keres? Mert javasolták itt a magánnyugdíjat, azt mégis miből fizesse, ha nincs jövedelme?

A minimál nyugdíj huszonpárezer ft, ne ez legyen a célod. Ha iskolás korú gyerekeid vannak, akkor még bőven munkaképes vagy, inkább ennek kéne a szemed előtt lebegnie, hogy van lehetőséged dolgozni. Lassan már nem bölcsis/ovis a gyerek, hogy minden héten hazavigyen vmi himlőt vagy bármit. Újabb gyesre sem igen fogsz elmenni. Nem is akarsz dolgozni?

Én nem mernék arra alapozni, amit írtak, hogy majd eltartanak. A 3 gyerek sem garancia semmire, bármi lehet. Saját családomban tapasztaltam, hogy pénz esetén még a család sem szent. Ha a 3 gyerek is azt látja, hogy anyu sosem dolgozott, csak apu, ki tudja, hogy alakul a felnőttkoruk, akarnak-e majd gondoskodni olyasvalakiről, aki őróluk nem gondoskodott? Kérdés persze, milyen a viszony, de a gyerekek mindig mindenből a legjobbat akarják, és amíg kicsik, nem értik az összefüggéseket, de ahogy nőnek, nem hülyék, tudni fogják, hogy azért nincs pénz erre-arra, mert anyu nem hajlandó dolgozni.

Saját gyerekkorom - fater tartott el minket, mert megtehették, hogy csak ő dolgozzon. ELeget keresett. De aztán változott ez-az, és már nem keresett annyit. Onnantól elkezdte mondogatni anyámnak, hogy esetleg elmehetne dolgozni. Akkor még csak javaslat volt, de ahogy teltek az idők, egyre rosszabbak lettek a dolgok, hiteleket vett fel, egyre nehezebben éltünk meg. Anyám azért se ment el, akkor már vagy 10 éve nem dolgozott, neki kényelmes volt sokáig aludni, egész nap otthon lenni, vásárolgatni. Tönkre is ment a házasságuk, én pedig úgy éltem meg a kamaszkoromat, hogy sok mindent nem kaptam meg, sosem volt pénzünk, sosem volt egy kocsink, majd elúszott a ház, és sosem lesz örökségem. A felelőtlenségének köszönhetően nem kapom meg azt, amit sok más gyerek igen: hogy a szülei támogatni tudják fiatalkorában, amikor elkezd dolgozni, és a sját lábára próbál állni.

Anyám ma segélyen él, mi már nem tartjuk a kapcsolatot, mert mindig csak akkor keresett, ha pénz kellett neki. Közmunkás, amikor van közmunka, biztos jól esik 50 felett az utcát söpörni. Lehetett volna máshogy is...