Miért ne lenne normális, hogy nem sokallom 19 évesen a havi 110. 000 forintos zsebpénzemet amiből nincs kiadásom?

Leszögezem a kérdés nem kamu és nem is kell annak hinni csak mert soknak hangzik. 19 éves gimnazista vagyok (nagyon jó háttérrel). Apám 110.000 forintot ad havonta amiből nincs kiadásom (többi dolgot kifizeti). Félre teszem mindet. Vállalkozáshoz gyűjtöm a pénzt egyébként tehát értelmes célra. Olvasgattam itt a kérdéseket és az jött le, hogy az emberek véleménye az, hogy örülj annak ha egyáltalán van mit enned/elköltened stb. Másodszor a szülők olyan dolgokon akadnak ki amivel én biztos nem foglalkoznék a helyükben. Például megéri e az árát amit a gyereke vett (nem nagy dolgok), vagy hogy kicsit többet költ e el egy buliban mint ami szerintük normális. Nekem mindkét példa borzalmas mentalitásra utal főleg az első. Persze jobb az ha van valamennyi pénzed mintha nem lenne semmi de rosszabb annál mintha több lenne. Nagyon örülök annak, hogy suli mellett félre teszek évi kb 1,3 milliót de ha még többet adna apa annak jobban örülnék. Én mindenben a minőséget nézem nem azt, hogyan a legolcsóbb (az autó se csak arra való számomra, hogy elvigyen B be). Mindenkinek (szülőknek) a saját pénzéhez mérten kell adnia a gyerekének nincs olyan, hogy túl sok/túl kevés. Egy jó befektetésnél is minél több pénzed van annál jobb. Mint írtam a kérdés nem kamu és nem dicsekvés csak érdekel ki mit gondol. Továbbá nem akarok veszekedni olyan dolgokon mint például ki érti a pénz értékét és ki nem és abba se mennék bele mit kezdenék majd.