A középkorú, idősebb generáció miért gondolja azt, hogy meg kell elégedni azzal, ami van?

Valahol a kettő között van szerintem az igazság. Ha túl gyakran vált valaki munkagelyet, az egy idő után visszaüt, nem szívesen vesznek fel a cégek jobhoppereket, mert mire elkezdenének termelni, addigra elmennek máshová.

De beletörődni sem kell a szar fizuba. Meg rögtön az első munkahelyen sem kell elvárni, hogy nulla tapasztalattal egy vagyont fognak fizetni.

Szóval kb egyenlő arányban kell az ambíció, az alázat, a kitartás.

A 140 kezdőként, vidéken minden, csak nem rossz.

Mármint technikusként.

Én azt érzem, túl sokat gondolsz magadról.

Középfokú végzettség, mégis mire fel akartál százezreket keresni?

Az index szokott ilyen közvéleménykutatásokat csinálni, amiken kb minden évben röhögnek az emberek, mikor megkérdeznek végzős, vagy érettségihez közelítő középiskolásokat, egyetemistákat, hogy mik az elvárásaik.

Olyan összegeket szoktak mondani, ami alatt az ágyból sem kelnének ki, hogy a kommentelők fogják a fejüket, és röhögnek.

Ezek a gyerekek majd kilépnek a nagybetűs életbe, és rádöbbennek, hogy mi a valóság. Először le kéne tenni valamit az asztalra, utána majd lehetnek elvárások!

De nem kezdő taknyosként!

Én 30-as korosztály vagyok, 2007-ben kezdtem dolgozni, nettó 60 ezerért.

És hogy miért elégedett meg az ember azzal?

Mert fogalmad sincs, hogy 10-15-20 éve mi volt a magyar valóság. Sokan, akiket most megszólsz, abban éltek, és ez berögződött.

Abban igazad van, hogy ma már ez másképp van.

De te most élsz, és neked ez az alap. Majd megnézném 20-30 év múlva, hogy hogyan tartasz lépést a világgal.

Lesz egy értékrended, megismered valamilyennek a világot, kialakul benned egy kép, és pozícionálod magad valahova.

Hidd el, te is ugyanígy fogod megélni, ragaszkodni fogsz a saját elképzeléseidhez, ahogyan te megismerted a világot. Nem fogod elhinni vagy belátni majd 20-30 év múlva, amikor már egy teljesen más világ lesz, hogy neked kéne változnod, mert szerinted te teljesen rendben vagy.

Most van ez a fene nagy szabadság, bárki bárhol bármi tdolgozhat.

Mondom, én még "csak" 30 múltam, de mikor én voltam tizenéves, rohadtul nem ez volt, hogy ha ma kirúgtak, holnap már kezdhettél az új helyen.

Régebben ha valaki álláskereső lett, az szinte a biztos lecsúszást jelentette, és diplomásként is el kellett mennie egy gyárba műszakolni, mert nem volt munkahely!

Akkor több ember volt és kevesebb állás. Most pont fordítva van, több munkahely van és kevesebb ember.

De ezt ssak elolvasni tudod, megélni nem, mert nem tapasztaltad a saját bőrödön.

Hidd el, minden generáció azt érzi, hogy na majd ők megmutatják a világnak!

De ha te leszel az idősebb korosztály, már rég más lesz az elvárás.

Kicsit más példa, nem munka, de hátha szemléltetni tudom vele: azok az öregek, akik megélték a háborút, akik éheztek, fáztak, szűkölködtek, megtanultak takarékoskodni és félretenni, bespájzolni mindent szűkösebb időkre. Mert ki tudja, mit hoz a jövő. Rá voltak kényszerítve.

Azok az emberek, akik most megelégednek a munkájukkal, és nem akarnak ugrálni, még éltek és dolgoztak olyankor, mikor nem lehetett ugrálni, és meg kellett becsülnöd a munkádat, ha enni akartál, vagy eltartani a családodat.

Te örülj hogy más lehetőségeid vannak, és nem a Kádár korszakban, vagy a nem is olyan régi gazdasági válságban kellett mindezt megtapasztalnod.

Élj, használd ki a lehetőségeidet, keresd meg a legjobbat.

Abban viszont egyetértek az előttem szólóval, hogy ez a sok ugrándozás nem fog jó fényt vetni rád. Nem fognak komolyan venni, mert mindig ott lesz a tudat, hogy ha valami nem tetszik, vagy máshol 20 ezerrel többet ajánlanak, akkor neked az fontosabb lesz, mint a munkahelyed iránti lojalitás.

Pontosan ez a baj ezzel a generációval, de ezt nem én mondom, hanem kutatások: semmi hűség, semmi elköteleződés, semmi nem elég jó nekik. Ezt a végtelenségig nem lehet csinálni. De meg lehet próbálni, aztán majd a saját bőrödön megtapasztalod.

Sok sikert a munka világában!

Hidd el, két pusziért már az idősebb sem marad ott.

Ők is meg vannak fizetve.

Olyan ember pedig, aki nem mer kiállni magáért, mindig volt és mindig lesz is, ez nem generációs kérdés, hanem alkati. A mostani 20 évesek között is van olyan, aki bármit eltűrne, szóval nem úgy beállítani, hogy hú de fsza gyerekek vagytok.

De, komoly gond van ezzel a generációval. Viszont biztosra vettem, hogy hasonlót fogsz reagálni, mert azt soha egyetlen generáció sem látja be, hogy nem a legjobb irányba tart.

Mint írtam, ezt nem én találtam ki, igazából nekem pont mindegy, hogy te mennyit keresel, engem az érdekel, hogy én mennyit keresek. A jelent, közelmúltat, várható jövőt elemző és kutató közgazdászok egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy ez így most nem jó, de neked ezt nem kell elfogadnod.

Te úgy élsz, ahogy akarsz, végül is magas lóról lehet nagyot esni.

És te nagyon magas lovon ülsz.

Ha az életben is ilyen a személyiséged, akkor ideig-óráig lépkedhetsz akár felfelé is, ha megfelelő embernél nyalsz, de hosszú távon ezt a pökhendi, nyomulós, ki-ha-én-nem stílust nem fogják tolerálni.

A másik lehetőség, hogy névtelenül, az interneten nagy harcos vagy, de az életben azért nem állsz ki ennyire vehemensen magadért.

Nézd, én úgy érzem, hogy segíteni próbáltam, de te ezt valamiért támadásnak vetted.

Több ilyen embert ismerek, kérdez, de csak akkor van megelégedve a válasszal, ha azt hallja, amit hallani akart.

Te sem tudod elfogadni, hogy nem pont úgy működik a világ, ahogy te szeretnéd. Amúgy a húszas éveinkben majdnem mind azt hisszük, hogy mi mások vagyunk, és majd forradalmat robbantunk ki.

Eltelik majd pár év, és te is beállsz a sorba.

0,0000001% esélyed van, hogy ne így legyen.

Újabb nagyon "kellemes" hozadéka a dicső "szocializmusnak"

Nem akarnék jobban belemenni. Abban a világban szocializálódtak, amikor nem lehetett önerőből, saját érdemből előrejutni. Aztán ezt sok helyen a következő generáció is átvette.

@2 Oi humbug!

Most komolyan, szerinted az volt a normális, amikor kussolni kellett? 2009-ben kezdtem dolgozni, de már akkor is kiröhögtem nyelvtanárként azt az iskolát, ahol 2500Ft alatti órabért akartak adni. Azóta leesett pár előléptetés és nem azért keresek 600k felett nettóban, mert olyan rettenetesen meghatott volna, hogy mit gondol a lojalitásomról a kedves mindenkori munkáltatóm. Szocipátiának és pimasz lázadozásnak beállítani azt a tényt, hogy a munkavállaló a munkaerején kívül semmivel nem tartozik a munkáltatójának elég ingoványos terep.

@Kérdező: ha találsz jobbat, sosem probléma, ha váltasz. Mindig neked kell eldöntened, hogy melyik a jobb ló, természetesen van az a helyzet, hogy érdemes maradni vagy akár a kevésnek is örülni, de amikor ekkora a munkaerőhiány, akkor nagy hülyeség ezt ki nem használni.

Ne magyarázz bele mást, mint amit leírtam.

Nem az a normális, hogy kussolni kellett, de aki ennyire ugrál és majd-ő-megmunja-a-tutit típus, meg azt hiszi, hogy mindenkinél különb, az koppanni szokott.

Gondoltam, ezt segítő szándékkal előrevetítem neki, de ő jobban tud mindent. Hát majd rájön.

Az ilyeneknek azt szokták mondani, hogy kezdjenek el vállalkozni, ha ennyire nem bírják, hogy megmondják nekik, mit és mennyiért kell csinálni.

Ha nem tetszik, csinálja jobban, mutassa meg. Hajrá.

Nyelvtanárként gondolom nem alkalmazott vagy.

Én alkalmazott vagy, és nekem ez teljesen rendben van, nem én viselem a felelősséget, a NAV ellenőrzéseket, a felelősség nem az én vállamat nyomja.

Te meg nyilván óraadó vagy, van kereslet a tudásodra, már megteheted, hogy alkudozol.

A kérdező más kategória, kezdőként is túl magasra pozícionálta magát, pedig az nem volt egy rossz kezdő bér. Még nem mutatott fel semmit, de elvárásai egyből voltak.

És az ugrálás: nem tudom, hogy írjam le más szavakkal, mert végül is bármibe bele lehet kötni: ha mindig mész új helyre plusz pár ezerért, legyen az bármilyen szakma, előbb-utóbb mindenhol ismerni fogják a nevedet.

mindenhol lesznek ismerősök, vagy ismeretlen ismerősök, valakinek a valakije, mert ha ugyanabban a körben mozgolódsz, akkor korábbi osztálytársak, évfolyamtársak az egyetemről, volt kollégák, szóval valaki tuti lesz, akin keresztül híre megy, hogy valaki minden évben máshol van. Te cégvezetőként komolyan tudnád venni az ő jelentkezését, ha tudod, hogy nálatok a részvényesek határozzák meg a személyi béreket, és a konkurencia jobban fizet, csak épp most ott nincs felvétel? Felvennéd azt, akinek a betanításába beleölsz egy csomó pénzt, időt, másik kolléga kiesik a munkájából, hogy betanítsa, aztán ez a sok küzdelem másnak fog hasznot hajtani, mert a konkurencia jövőre már meghirdet egy hasonló állást?

Nem mellesleg pedig ott az önéletrajt: ott lesz, hogy minden helyen rövid időt töltöttél el. Szerinted nem fognak rákérdezni, hogy mi az oka? Hát de. Rá fognak kérdezni.

Kamuzol valamit? Vagy eleve kamu dolgokat írsz az önéletrajzba? Meg lehet próbálni, én viszont szentül hiszek a mondásban, hogy a hazug embert hamarabb utolérik...

Úgyis lebukik, aki hazudik, MINDIG!

Ha azt mondod, ők küldtek el, az nem vet rád jó fényt, mert biztos összeférhetetlen ember vagy. Ha megmondod, hogy te jöttél el, ok, hiszel magadban, semmi gond, merj nagyot álmodni, jobb dolgokat ajánlottak, miért is maradnál a rosszabb helyen? Na de azt fel kéne fogni, hogy sehol sem adják meg kezdetnek az álomfizetést, kell ott pár év szakmai tapasztalat, hogy a bizalom kialakuljon és komolyabb beosztásba kerülj, építeni tudjanak rád, számoljanak veled.

És ha egymás után 4x-5x azt látják, hogy mindenhonnan dobbantottál fél év után, akkor szerinted mire fognak gondolni?

Vagy megint befigyel az a mentalitás, hogy mindenki hülye, csak a kérdező helikopter? Hogy majd kidumálja, meg a sármjával leveszi a lábáról a kis HR-es libuskát? Ha így gondolod, rossz hírem van, amivel viszont óraadó nyelvtanárként te nem szoktál találkozni: azok az emberek, akik jól menő cégeket vezetnek hosszú évek óta, találkoztak már pár nagyravágyó, nagyképű, magáról túl sokat képzelő delikvenssel, és fel fogják ismerni.

Mielőtt megint félremagyaráznád: nem kell mindent eltűrni, nem kell a posványban megragadni.

De azért a választott szakmád felé némi alázatot igenis kell tanusítani, mert - megint csak azt tudom mondani: magas lóról lehet nagyot esni.

"Pontosan ez a baj ezzel a generációval, de ezt nem én mondom, hanem kutatások: semmi hűség, semmi elköteleződés, semmi nem elég jó nekik."

Eggyel érdemes tisztában lenni, ma a cég lojalitást egyáltalán nem jutalmazzák. Lehet valaki havi 20 ezerért céget vált, de a nővérem 27 évesen másfélszer többet kapott amikor átment. Az, hogy a kérdező nettó 20 ezerért is vált, ő tudja, mindenki másképpen nevelkedett, én ebben nem hiszek, de abban sem, hogy csak azért kellene valahol maradni, mert van munkahely főleg az éppen aktuális helyzetben.

Azért azt sem szabad elfelejteni, hogy sohasem csak a pénztől függ, a munkahelyi légkör, társaság is befolyásoló tényező tud lenni.

"A barátaim nagyon ambiciózusnak, kissé karrieristának tartanak."

Hát ez érdekes, én biztos nem a karrierista jelzőt használnám annál, aki fizetés miatt váltogatja a munkahelyeit.

Abban én sem hiszek, hogy csak azért kell maradni, mert épp van munkahelyed.

De az nem igaz, hogy a lojalitást sehol nem díjazzák. Én multinál dolgozom, ahol egyrészről bérsávok vannak, a kezdőt a bérsáv aljával veszik fel, és az évek során nőhet a bére a teljesítménye alapján. De olyan is van, hogy valaki évek múltán is a bérsáv alján van, mert 3 évente maga a bérsáv is emelkedik. Tehát díjazzák azt, aki fel tud mutatni valamit.

A másik, hogy 20-30-40 év után olyan összegű jutalom van, hogy több havi bérednek felel meg. Nem is igazán jutalom ez, mert ez meg pont olyan, hogy nem kell érte kiemelkedően teljesíteni, csak az eltöltött éveket díjazzák. A hűséget. Mindenkinél, nem függ munkakörtől.

Szerintem ez ma már igen sok cégnél így működik, mindenféle motivációs elemet adnak, pénzt és sok egyebet is, próbálják megtartani és értékelni a munkaerőt. Nyilván ettől is függ, hogy érdemes-e ott maradni, vannak-e ilyen elemek, ők is dolgoznak-e azon, hogy te, a dolgozó jól érezd magad. És persze a kollektíva, ezt aláírom: fizethetnek jól, ha csupa negatív emberrel vagy körülvéve, nem éri meg. Inkább kicsit kevesebbet, de jó légkörben.

Akkor hozzászólnék én is. :)

Én a lojalitásomnak köszönhetem, hogy van saját lakásom, hogy tudtam magam továbbképezni egy magasabb szintre.

Nem csak én vagyok így ezzel, az biztos.

Én kétszer annyiért sem váltottam volna. Miért? Mert nagyon szerettem ott dolgozni, és élveztem, hogy minden reggel szívesen indultam munkába. Ez megfizethetetlen, hidd el. Tudom, mert évekig volt részem a másik oldalát is megtapasztalni. Annyira, hogy onnan kevesebbért is elmentem.

Munkahelye válogatja.

Kérdező:

Szüleid olyanok, amilyenek. Lehet, hogy Te is szöges ellentéte leszel annak, amit majd a gyerekeid képviselnek.

Te másképp látod, tégy belátásod szerint, de ne kritizáld vagy bántsd a másikat, mert ő nem úgy látja, ahogy Te.

Viszont azzal is egyetértek: Magas lóról nagyot lehet esni. :)