Nektek van megtakarításotok? Tudom, ez sokmindentől függ, de 30 évesen mindössze 250 000 forint megtakarításom van. Pedig 8 éve dolgozom. Nektek ha pl 1 millió forintot ki kellene fizetni valamire, akkor ki tudnátok?

"30 évesen mindössze 250 000 forint megtakarításom van. Pedig 8 éve dolgozom"

Nem szeretnék senkinek a zsebében turkálni vagy kioktatósdit játszani, de itt valami alapvetően hibádzik.

Ha 8 éve dolgozol, akkor felteszem, közben emelkedett is a fizetésed. 1 millió forintos megtakarításhoz 8 év alatt (96 hónap) 10.417Ft-ot kell havonta félretenni. Elég nehéz elképzelni, hogy valainek ekkora összeg havona ne maradjon meg a kötelezettségek kifizetése után.

"Bár ha bemutatod, hogyan lehet havi 80-90 ezer forintból megélni, fejet hajtok előtted.

Ugyanis sok dolog történt az életemben, ami mellett ennyiből kellett volna megéljek, hogy hosszú távon megtakarításom legyen.

Ja, a havi 80-90-et legalább 4 éven keresztül mutasd be, rád van bízva, hogy szakadt cipőt, többször varrt kabátot hogyan veszel belőle."

Először mutasd meg hogyan lehet 90-100-bol megélni. Szerintem azt is nehezen és sok lemondással.

De biztos lehet valahogy, mutasd be. Nekem már csak annyi lesz a dolgom, hogy ebből faragjak pár ezret amiből megtakarítás lesz.

Mindig ez a szöveg, hogy ilyen kevésből nem lehet. Csak az a fura, hogy ugyanezt mondja aki havi 100-at keres és aki 150-200-300-at az is. Szóval az igazság inkább ott van, hogy bármilyen kicsibol lehet félrerakni.

"Elég nehéz elképzelni, hogy valainek ekkora összeg havona ne maradjon meg a kötelezettségek kifizetése után."

ez ugye vicc?

Bármennyit el lehet költeni úgy, hogy az ember nem urizál. A bármennyi itt nyilván nem milliós összeget takar, hiszen 10 ezerről van szó.

Ha valaki keres 150-200 ezret, abból azért van mit venni... minden egyes hónapban!

És még nem él királyi módon!

Albérlet vagy lakáshitel, kaja, ruhák, hobbi, némi szórakozás, stb.

Voltam hétvégén nézelődni, de hamar lemondtam róla a tömeg miatt. Betévedtem egy cipőboltba. Egy olyan csizma, ami tetszett, sőt tulajdonképpen az az egy tetszett, 30 ezer volt.

Ha hó végén marad 10 ezer, félre is lehet tenni, de az ember ilyenkor azt gondolja, hogy egyszer fiatal, nehogy már ne rendeljen egy pizzát vagy ne menjen el sörözni a haverokkal. Aztán majd 40-50 évesen rádöbben, hogy van ugyan egy kis lakása, csak épp élete nem volt.

#24: nekem semmi bajom nincs azzal ha valaki vállalja, hogy ő szórja a pénzt, nem érdekli a jövő.

Csak ne írja azt, hogy "ennyi pénzből nem lehet félrerakni"

Az érdekesség az, hogy van valakinek egy átlagos - mondjuk 250 ezres fizetése. Nem tud félretenni, mert pont kijön hó végére, de legalább nem is adósodik el, kifizeti a számláit meg a lakáshitelt/albérletet, eszik, iszik... nem marad semmi.

Aztán felemelik a fizetését 30 ezerrel, lesz 180 ezres fizetése. Ha megkérdezed az illetőt egy év múlva, ugyanúgy azt fogja mondani, hogy "ennyi pénzből nem lehet megtakarítani". Elkölti az egészet, holott érdekes módon korábban kevesebből is kijött. Csak hát a többletet az életszínvonalának emelésére költi: gyorsabb net, új telefon hitelre, na még egy Netfix, drágább bor a vacsorához stb. És a 30 ezer el is olvadt.

Holott ha ebből legalább 20 ezret félretenne, esetleg befektetné, akkor pár év alatt meglenne az az 1 millió. Ezért mondják sokan, hogy a megtakarítás alapvetően nem pénz kérdése (kivéve persze ha tényleg nincs miről lemondani, mert egy határon túl már nem lehet lefaragni a költségeket).

"Szerintem aki elkölt havi 150-200-at, az közel sem szórja a pénzt"

Ha 150 a teljes fizetése akkor bizony ahhoz képest szórja a pénzt.

"Szerintem aki elkölt havi 150-200-at, az közel sem szórja a pénzt, csak egy közepes színvonalon él."

Nos, én fizetés után egyből a megtakarítással kezdek (takarékszámla, nyugdíjpénztár és befektetési jegy), ez után marad kb. 230 ezrem. Ebből általában az albérlet (rezsivel együtt) elvisz egy 100-ast (barátnőmmel közösen fizetjük felesben, ezért csak ennyi). Ez után marad ugye 130. Ebből kb. 10 elmegy TV, net és egyéb előfizetésekre, kb. 20 ezer üzemanyagra (igyekszem ésszerűen használni az autót), így marad kb. 100 ezer. Ennek nagyjából a fele elmegy vásárlásra (ebbe beleértem a háztartási cuccokat és élelmiszert), az így megmaradt 50 ezer fele, kb. 25 ezer pedig napközbeni étkezésre a sarki kifőzdében).

És még mindig marad 25 ezrem mozira, színházra, étteremre, kirándulásra, bármire, amit nyugodt szívvel költök el, mert a megtakarítást már kipipáltam.

A kulcs az, hogy attól, mert (aránylag) jól keresek, még nem hagyom, hogy emelkedjenek a költségeim. Ha többet keresnék, akkor is a megtakarításaimat növelném és nem a kiadásaimat, hiszen most is kényelmesen élek a maradék 230-ból.

Amin lehet, spórolok, de nem viszem túlzásba (pl. nem fogok alja minőségű élelmiszert venni, de luxusigényeim sincsenek. A kannás és a 20 ezres bor között van átmenet). Attól, mert nominálisan megtehetném, nem megyek a Maldív-szigetekre nyaralni, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy az éves jövedelmem negyedét elnyaraljam. Attól, mert ki tudnám fizetni egy prémium kategóriás autó lízingdíját, még nem fogom meglépni. Mert akkor nem maradna félretehető pénzem, és előbb-utóbb a növekvő költségeim miatt végletesen beszűkülne a mozgásterem és hát az életszínvonal egy csalárd dolog: a növekedését nem vesszük észre, de ha le kell adni a szintből, az nagyon tud fájni. Fel kell ismerni a különbséget a "megtehetem" és a "megengedhetem" között, mert a kettő nem ugyanaz! Meg kell találni az egyensúlyt, be kell lőni a fenntartható életszínvonalat.

Ennyi az egész!