Ebben az esetben kinek jar a szabadsag? Kolleganomnek vagy nekem?

Munkahelyen nincs etikai előírás :-)

Az van, hogy a munkáltató adja ki a szabadságot, ahogy az érdekei megköveteli, s a munkavállaló max 7 nappal rendelkezhet:

"A munkaviszony első három hónapját kivéve a munkavállaló jogosult arra, hogy hét munkanap

szabadságot – év közben kezdődő munkaviszony esetén ennek arányos részét – legfeljebb két

részletben a kérésének megfelelő időpontban adjon ki a munkáltató.

A szabadság kiadásának időpontját – szemben a korábbi egy hónapos határidővel – legalább tizenöt

nappal a szabadság kezdete előtt kell közölni a munkavállalóval, és a munkavállalónak is ezt a

határidőt kell megtartania a rendelkezési körébe tartozó hét munkanap szabadságot érintően. "

Kérdező, ráadásul Te szabadnapot írtál, ami nem azonos és nem ugyanolyan elbírálás alá esik a szabadsággal.

neked

amúgy mindig akadnak ilyen "jaj, de én előbb gondoltam" tipusú emberek

Nyilván azé a nap, amelyikőtöknek kevésbé fontos - ami nem egyenlő a nem fontossal. Szerintem ő így járt, mert felnőtt ember, tudnia kell, hogy nem a játszótéren tölti az idejét, hanem munkahelyen, ahol vannak írott - ez pedig írott szabályok. Ha eszébe jut vmi, akkor szóljon időben, mert nem a játszótéren van. Te is mondhattad volna, hogy már 3 éve ezen jár az eszetek éjjel-nappal, de most érett meg a gondolat...

Egyszer én is hasonlóan jártam, új dolgozó voltam, jött egy hirtelen esküvő, unokatestvérem gyereke, nem is számítottam rá, szóltam, hogy mennék szabira szombaton. Kereskedelemben dolgozok, szombatra nincs szabi, hanem cserélni szoktunk. A kolléganőimnek - 2- halaszthatatlan családi programja volt -, végül a harmadikkal tudtam cserélni, megfeleztük a műszakomat, ő túlórázott. Elfogadtam, mit tehettem volna? Azért, mert esküvő? Kit érdekel. Esélyem sem volt hamarabb szabizni, hiszen én már utólag választhattam a napokból, a családi progikat leellenőrizni nem tudtam, a kolléganőim így döntöttek és kész. Elfogadtam, mást nem tehettem. Ja igen, elmehettem volna táppénzre, de ezzel nem viccelek.

Vagyis, legyen a Tiéd, a kolléganőd máskor hamarabb fog gondolkodni. Nyilván lesz a morci, felnőttek vagytok, ne foglalkozz vele, mert akkor legközelebb többet a nyári szabidat is megtorpedózza egy butasággal... Ha elmegy táppénzre, az az ő dolga. Ha tudsz engedni, akkor engedj, de ne azért, hogy majd visszakapod a jóságot tőle... Majd, ha akarja.