Jogosult anyukám bármilyen segélyre?

Épp azért depressziós, mert otthon ül és semmit nem csinál.

De tényleg jó lenne tudni, hogy milyen jogcímen van otthon.

Mert ha nincs pl. leszázalékolva, és aktív korú, akkor már rég behívták volna közmunkára.

"Mert ha nincs pl. leszázalékolva, és aktív korú, akkor már rég behívták volna közmunkára."

Ha semmilyen ellátásban nem részesül, akkor nem hívják be, csak akkor ha az aktív korú ellátást/foglalkoztatást helyettesítő ellátást kap, mert akkor évente felülvizsgálják, hogy 30 napot dolgozott-e.

Értem.

Akkor aki nem igényelt semmiféle segélyt, kvázi nincs is a rendszerben, 0 ft-ot kap.

Így viszont gondolom, TB-je sincs, mert biztos nem fizeti maga után.

Soha nem ment egy felszólító levél, hogy hahó, biztosítást kéne fizetni?

Miből él?

A kérdező tartja el évek óta?

Úgy érzem, nem lehet különösebben jó az anyagi helyzete, pl. nincs nagy örökség vagy jól kereső vállalkozó férj, hiszen akkor nem született volna meg a kérdés a segélyről.

Amit te fizetsz, az csak az egészségbiztosítása.

Tehát ha a betegség folytán nincs leszázalékolva, akkor nem jár neki semmi.

#3 és #5 vagyok.

Most lett eleged belőle, hogy még munkaképes, de nem hajlandó dolgozni?

Jó lenne, ha valamivel hozzájárulna a kiadásokhoz, mert igényei gondolom vannak...

Tudom, milyen, mert a saját anyám is ilyen (volt).

Még 10+ évvel ezelőtt, mikor a szülői házban laktunk a párommal, nem elég, hogy mindent mi fizettünk, még emellett őt is eltartottuk, amit ő természetesnek vett, hiszen ott lakunk. A háznak egyébként csak a fele az övé, de mindig úgy emlegette, hogy az az ő háza. Neki volt segélye, ami tudom, hogy nem nagy összeg, de minket sem vetett fel a pénz, és minden egyes hónapban ment a vita, hogy legalább szálljon be valamennyiivel. De nem. Amikor megkapta a kis pénzét, akkor vett ruhákat meg ilyesmit, de a rezsibe nem adott egy fillért sem, mi meg güriztünk, akkor még alig kerestünk valamit. Aztán kitalálta, hogy fizessünk neki bérleti díjat. Nagyon megromlott a viszony, néha eltűntek cuccaink is, ezért elköltöztünk.

A testvérem már rég nem lakott otthon, innentől az ő dolga volt eltartani, ami évekig ment is, de az utóbbi években neki is elege lett. Hogy mi történt köztük, azt nem tudom, de egyszer csak, kb 20-30 év után anyám hirtelen munkába kezdett járni. Takarít, mivel máshoz nem ért, de abban egészen biztos vagyok, hogy nem jókedvében kezdett el 60 évesen takarítani járni.

És itt derült ki, hogy ugye, hogy mindig is tudott volna dolgozni, és igenis lehet munkát találni idősen is meg betegen is, csak akarni kell. A szükség nagy úr.

Amikor valószínüleg a testvérem megmondta neki, hogy eddig, és ne tovább, akkor egyből lett munka. Bejelentett is (ez is takarítás), és még magánházakhoz is eljár takarítani.

Nem tudom, ki mennyire van képben ezzel, de akik így járnak házakhoz takarítani, azok elég jó pénz elkérnek, mert ma nem könnyű egy megbízható takarítónőt találni, akit beengedsz az otthonodba.

Egyébként ő is évtizedeken keresztül a betegségeire hivatkozott, még a 90-es években járt orvoshoz, szintén ilyen pszicho-jellegű, mert nyugtatót szedett egy ideig. De aztán az orvos is elmaradt, sebaj, azért ő tudott erre hivatkozni, meg hogy fáj a dereka.

Hát basszus, 30+ évesen most is alig bírok ülni, úgy fáj a derekam, de ettől még dolgozom, mert nem tart el senki.

Sajnos kihasználja az embert még a saját anyja is, ha olyan típus. Utólag azt mondom, nem lett volna szabad hagyni, de egyrészt ő nevelt fel, ezt nyilván viszonyzod neki, mert csak az anyád. Csakhogy ennek a viszonyzásnak úgy kéne működnie, hogy akkor gondoskodsz róla, amikor ő már öreg és beteg, és nem tudja ellátni magát.

Ahogyan ő is akkor gondoskodott rólad, amikor kisgyerek voltál, nem akkor, mikor 20+ évesen már dolgoztál.

Az, hogy egy aktív korú ember egyszerűen csak lusta, és nem akar dolgozni, az kihasználás, és nem jogos. Csak későn kapunk észbe.