Anyagi szempontból érdemes elhúzni a szülőktől való leválást?

Köszönöm, 20-as :-)

12-es vagyok, de már nem akartam a kérdezővel "kötözködni" :-)

Először is, ha KOMMUNIKÁLNÁNAK egymással, akkor nem lenne probléma a fürdőszobából sem, pl. ha rászólnak, hogy folyatja a vizet, akkor meg lehetne kérdezni normálisan, hogy beszálljak a rezsibe, a költségekbe?

Azért azt meg tudom érteni, hogy ideges az anya, ha a 30 éves gyereke INGYEN lakik, eszik és még orrol is rájuk.

Érdekes, mi egy szobában lakunk a gyerekemmel, egy fürdőszobánk van és mégsincs probléma, ki mikor használja, mert megbeszéljük, beosztjuk, ALKALMAZKODUNK egymáshoz. Tudom, ez ma már nem divat, mert az "antiszociális vagyok"-al egyszerűen elintézhető minden probléma - pedig én ezt másképp fogalmaznám: aki antiszociális, az egyszerűen csak kényelmesebbnek tartja, ha csak saját magával törődik, nem próbál meg kapcsolódni másokhoz, magának él, mondhatnám úgy is, hogy önző.

Pedig némi energia befektetésével egész jó kapőcsolatokat lehet kiépíteni emberekkel.

Azt meg végképp nem értem, hogy egy hozzászóló azt írta, inkább 3 emberrel élt együtt, csak elhúzhasson otthonról.

És ennek mi értelme? 3 emberhez nem kell alkalmazkodni? lehet, nem mondják meg, mikor mit csinálj, de ugyanúgy kell alkalmazkodni fürdőszoba, stb terén.

Tessék megtanulni az együttélést más emberekkel és akkor nem lesz gond :-)

"Azt meg végképp nem értem, hogy egy hozzászóló azt írta, inkább 3 emberrel élt együtt, csak elhúzhasson otthonról"

Na igen rádásul ők idegrn emberek, de még ha haverok, barátok akkor sem él velük az ember alapesetben. Normális körülmények között viszont a szüleink mellett növünk fel és ott bőven van lehetőség megismerni a másik szokásait, illetve egy kialakult családi életbe ne már hogy felnőttként nehezebb legyen élni, mint idegenekkel albérletben.

23-as, a 12-es és 21-es vagyok: nem, nem voltak normális szüleim: mai, divatos szóval "mérgező" anyám volt, de tudjátok, bármennyire is lehúztok nullára (21-es válaszom) ÉN MEGTANULTAM NEHÉZ EMBEREKKEL IS "bánni", és bizony, nekem nincsenek kapcsolati problémáim: könnyen és gyorsan létesítek kapcsolatot, hamar fel tudom mérni, kivel állok szemben és nem mondom, hogy nem lehet becsapni, de jóval nagyobb emberismeretre tettem szert és jóval nagyobb a teherbírásom, mint annak, aki beül a számítógép mögé és nincs VALÓS KAPCSOLATBAN emberekkel.

És mivel a "nehéz sorsban" sok mindent megtanultam, így a válság sem ért sem engem, sem a gyerekemet váratlanul, mert MI TUDJUK az aranyszabályt: min. fél évre való megélhetésed legyen félretéve.

Nem keresünk sokat, elájulnátok és mínusz 200-ra húznátok :D ha megtudnátok, anyagilag hogy élünk, de nemcsak én, hanem a fiam is megtanult spórolni. Állítom, 21 évesen SOKKAL TÖBBET TUD a pénzügyekről és az emberi kapcsolatokról, együttélésről, mint a kérdező, akinek még 30 évesen is minden ingyen van... :-(

Nem sajnálom tőle, csak nem tartom normális dolognak, hogy valakit 30 évesen még eltartsanak. Min. a kajapénzbe illene beszállni, vagy a rezsibe.

24-es vagyok, még valami:

A fentieket úgy írtam, hogy én ellenzem a legjobban, hogy valaki 18 évesen álljon saját lábára, menjen el otthonról, stb.

Nem, maradjon otthon, ameddig nem találja meg a megfelelő partnert és ha már nem tanul, dolgozik, akkor legyen mondjuk egy 4-5 éve spórolni, gyűjteni lakásra.

Ha teszem azt, valaki 150-170 ezret keres, évi 1 milliót simán félre kell tudnia tenni, otthon lakva - ja, persze, ha nem dohányozza, issza el a pénzét, stb. (direkt csak káros szenvedélyekről beszéltem, nem arról, hogy ne menjen nyaralni, kikapcsolódni)

24-es teljesen egyetértek, én úgy lakok otthon, hogy közben havi legalább 150 ezret félreteszek. Szüleim nem várják el, hogy fizessek a közösbe (minimálisan megteszem, mert a cafeteriát nekik adom), pont azért mert így félre tudok tenni későbbre és lesz egy kiinduló alapom.

Szerintem normális emberek akik otthon maradnak viszonylag tovább, így csinálják. És az, hogy az ember megtanul spróolni alapvetően a nevelésén múlik. Nálunk soha nem votl divat hülyeségekre költeni a pénzt, minden fillér be volt osztva, én ebben nőttem fel és ezt viszem tovább.

Cserébe szüleim tudtak venni nőéremnek egy lakást, majd egy házat az ő lakását hamarosan pedig én kapom meg. Én is ezt szeretném továbbvinni, idén már kerestem házat magamnak, mert nem szeretnék 40nm-es lakásba költözni, de sajnos egyelőre nem találtam a pénztárcámnak megfelelőt.

"A kérdés kontextusában: amikor kapod, hogy takarodj albérletbe, és mennél is, csak nem tudsz, és így telnek évek, akkor azért nem annyira nagy tartalékolás meg segítség"

24-es vagyok. Megértem. Nekem már már 16 évesen a végrehajtókkal kellett kommunikálni, 17 évesen gimnázium mellett hajnalban újságot hordtam ki, olyan fáradt voltam, hogy néha elaludtam az órákon, de jó fejek voltak a tanárok, meg a diáktársaim, mert tudták, miért aludtam be, nem piszkáltak.

csak egyszer ráztak fel, hogy felszólított a tanár felelni :D

Természetesen nem várom el, hogy más is így éljen, de azért szerintem néhány fiatal nem tudja, milyen jó dolga van és majd ha meghalnak a szülei, akkor fog ráébredni, hogy mennyi mindent alátoltak, milyen aranyélete volt.

Továbbra is úgy gondolom és akkor is leírom, ha lehúztok: egy 30 éves embernek már illene önállósodnia és nem úgy, hogy elköltözik, hanem pl. legalább annyi fogalma van a felnőtt életről, hogy mennyi a rezsi, mennyibe kerül a kaja és a többi... Legalább minimális szinten, egy 40-50 ezer ft-al beszállni a rezsibe, kajába.