Szegény szülők gyerekei mennyivel nagyobb hátránnyal indulnak az életben?

0 rol kezdve epitettem fel kb mindent amim van, nem tettek anyamek semmit a seggem ala. Nem mondom h ez rossz vagy jo, de megtanit eleg sok mindenre...

Apam vallakozo volt, 10 eves korom ota megdolgozok a koltopenzemert. Volt egy olyan mondasa:

3 gondoraciobol 1 epit, 1 kielvez, 1 rombol

En epito vagyok az fix...

Ahogy a #1 is írja, leginkább az a hátrány. Ha le tudja vetkőzni akkor sima ügy. Plusz ha olyan a helyzet akkor menjen el és ne nézzen hátra, legalábbis egy ideig. Nem a 15-18-20 éves fiatal problémája például a szülei adóssága.

Felsőoktatás anyagilag nem lehet gond mióta van diakhitel.

Annyiban lesz más, hogy kell majd pár évet dolgozni, spórolni, hogy arra a szintre jusson ahonnan más elindul.

Nem az anyagiak voltak a hátrány. Heti 3-4 napon tudtam a Tescóban diákmunkában dolgozni évközben, nyáron pedig 2 hónapig a Balatonnál amíg egyetemista voltam, így volt pénzem. Ha koliba jársz és állami támogatású szakra vesznek fel, akkor nagyon kevés pénzből ki tud jönni egy egyetemista egy hónapban egyébként.

Ahogy már előttem is írták sokkal inkább az otthon látott kishitűség, mindig mások hibáztatása, saját magunkban nem hívés, önbizalomhiány, szűklátókörűség legyőzése volt a kihívás, hogy ne olyan legyek belsőre, mint amilyenek a szüleim. Levetkőzzem azokat a rossz szokásokat, amiket az életem első 20 évében nem szándékosan eltanultam tőlük. Ebben nekem szerencsére a gyerekkori barátaim rengeteget segítettek, akik maguk az enyémnél normálisabb családból származnak, illetve még az is hogy szeretek olvasni és sokat olvastam pszichológiai és önsegítő témájú könyveket, amik segítettek jobban megismernem és megértenem magam.

A motiváció hiánya sokkal nagyobb hátrány, mint az anyagi támogatás hiánya. Az én szüleimnek semmije nem volt, azóta sincs. Anyukám abban a lakásban lakik, amit magamnak vettem 10 éve.

Sokat tanultam, jó helyi gimnáziumba vettek fel, majd a tanulmányi eredményeim és teljesítményem miatt ingyen és ösztöndíjjal jarhattam egyetemre is. Munkát már az egyetem vége előtt találtam, eleget is fizetett, hogy saját kis albérletbe menjek.

Soha nem kaptam pénzt semmire, max egy kis zsebpénzt itt-ott, de az max egy szendvicsre vagy egy mozira volt elég. Semmi nem volt a fenekem alá tolva. Két munkám volt évekig, hogy tudjak félretenni. Szépen lassan egyre jobb melókat kaptam, most 36 évesen többet keresek, mint amiről a legtöbb magyar csak álmodik és van kb. 130 milliónyi vagyonom.

Mindezt azért értem el, mert motivált és kitartó voltam.

"A motiváció hiánya sokkal nagyobb hátrány, mint az anyagi támogatás hiánya."

"sokkal inkább az otthon látott kishitűség, mindig mások hibáztatása, saját magunkban nem hívés, önbizalomhiány, szűklátókörűség"

Teljesen egyetérek, ezt jobban nem is lehetett volna megfogalmazni.

Bár én nem kimondottan szegény családban nőttem fel, sőt, igazából a normális élethez mindenünk megvolt de!

Szüleimnek jó végzettsége van, intelligens, okos, szorgalmas emberek, viszont a fenn felsoroltak miatt igazából szinte semmire nem vitték.

Állandóan attól rettegtek, hogy elveszítik a munkájukat, bele sem gondoltak abba, hogy vállalkozni is lehetne, soha nem fektették be ésszerűen, normálisan a pénzüket, rendkívül rossz üzleti érzékkel rendelkeznek. Nekik csak az jelenti az életet, hogy "dolgzonak". Tehát a mindennap bemegyünk az XY céghez és melózunk látástól vakulásig. Soha nem kérünk fizetésemelést, mindent a cégért, "mert mivan, ha megszűnik és holnap nem lesz hova menni?".

A tipikus "örülj, hogy legalább van munkád" mentalitás elsőszámú képviselői.

Apám két diplomával egy cégcsoport vezetője, ennek ellenére megalázó fizetésért dolgozik, sokszor 12-14 órákat. Mert ő nem azt nézi, hogy neki mi a legjobb, mit tudna "kisajtolni" a cégből a SAJÁT érdekei szerint, hanem megy a "jajj, de rossz, csődbe megy a cég, mi lesz most".

Mintha bármit is számítana...

Anyám könyvelő és nagyon jó pénzügyi szakember, mégis egy szaros hivatalban dolgozik és annak örvenedzik, hogy kb. 20 év munaktapasztalattal nettó 200 felett keres...

Holott 5-ször ennyiért is tudna dologzni.

Szóval igen, a legnagyobb probléma az, ha az ember saját magát rendkívüli módon alulértékeli és hajlandó szarért hugyért dolgozni. Sajnos ezt az élelmesebbek ki is használják kegyetlenül, ezért tart javarészt ott ez az ország ahol.

Amikor örvendezünk, hogy jön a német, koreai multi, de ugyanúgy rabszolgabérért foglalkoztat embereket.

És miért? Mert ennyire alulbecsüljük magunkat. A német multi simán kifizetne 2-3X ennyi bért is, és NEM IGAZ, hogy akkor nem érné meg nekik itt dolgoztatni. Ugyanakkora, ha nem magasabb az itteni termelékenység, mint a német gyárakban, a bérek a béka segge alatt. De még dupla ekkora fizetésekkel is ott lennének. Na mindegy, evbe nem megyek bele.

Szóval ne dolgozzatok fos pénzért, mert pusztán az ember IDEJE, ami megadatott Földön, többet ér, mint ezek a fizetések!