Miért sírnak a nők, hogy nincs egyenlő bánásmód a munkaerőpiacon?

Arról nem is beszélve, hogy ha a topmenedzsereket nézzük, ott nem valamiféle diszkrimináció miatt alakult úgy, hogy döntően férfiak vannak a csúcson, hanem egyrészt bennünk (férfiakban) általában lényegesen erősebb az érdekérvényesítő képesség (ebből a hátrányból persze bőven tudnak még ledolgozni a nők, szerintem ez folyamatban is van), másrészt az az életmód, ami ahhoz kell, hogy egy vállalati hierarchia csúcsára jusson az ember, az sokkal inkább klappolhat egy férfi életmódjával. Az én megfigyeléseim szerint nagyon keményen és nagyon sokat kell dolgozni. És félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a nők erre nem képesek, egyszerűen az a helyzet, hogy aki péntek este 8-kor még benn izzad az irodában, amelyik menedzser hazaküldi a majd' összeeső embereit, hogy aludják ki magukat (de ő maga még benn marad), vagy aki vasárnap/karácsonykor/a családi nyaraláson is bejelentkezik, mert "valamit még el kell intézni és nem várhat", az szerintem nagyobb eséllyel férfi, és nagyobb eséllyel ő lesz a következő igazgató/alelnök/partner. Ennyiről van szó szerintem. Én nem beszélnék le egy nőt sem arról, hogy lépjen magasabb pozícióba, ha arra alkalmasnak találtatik, de világos, hogy több nő lesz, akinél pl. a gyerekvállalás felül fogja írni a karrierszempontokat, mint ahány férfi.

Írom ezeket úgy, hogy a feleségem komoly menedzser, és a fizetése többszöröse az enyémnek. Világos, hogy szebb karriert fut be, mint én, de én ennek semmivel sem örülök kevésbé, mintha fordítva lenne, vagy pláne, ha egyikünknek sem jött volna be ennyire. Ha szeretné, én szívesen maradok otthon a gyerek(ek)kel, de sajnos lesznek ledolgozhatatlan biológiai hátrányaim. :) Valójában tényleg nem igazság, mert én soha nem fogok tudni úgy helytállni egy gyerek mellett, mint egy anya, egy nő viszont lehet hajszálra olyan értékes felsővezető, mint egy férfi. Skandalum. :)

És miért csak a jól fizető állásoknál kell egyenlősdit játszani? Több nőt a kukásautókra! :)

A "wage gap" legendája egy összeesküvés-elmélet, amit az amerikai feministák terjesztenek. Egy újabb kitalált igazságtalanság, ami ellen foggal-körömmel lehet küzdeni, és persze igazolni valami célt saját értéktelen életük számára.

Onnan ered a mese, hogy összenézték az amerikai (tehát: amerikai, nem európai, nem magyar) jövedelmi kimutatások végösszegét, és az azt mutatta, hogy az összes amerikai nő összesített jövedelme az összes amerikai férfi jövedelmének 70%-a. "RÍÍÍÍ A NŐKET ELNYOMJÁÁÁK!!" Valójában a nők sokkal kevesebbet dolgoznak, elég nagy részük egyáltalán nem, vagy csak részmunkaidőben. Hát így nem csoda, hogy a férfiak számszerű jövedelme magasabb.

A munkaerőpiaci különbség nem azt jelenti, hogy a takarítóNŐ-nek ugyanannyit kell keresnie, mint a mérnöknek.

Arról szól, hogy azonos tapasztalati szint, és beosztás mellett a nők kevesebbet visznek haza. Tehát van két mondjuk közgazdász, mindketten kb 5 éves tapasztalattal rendelkeznek, akkor a nő 10-20%-al kevesebbet keres.

Ez nyilván nem minden cégre igaz, pl a multik gyakran komoly policy-t alkalmaznak ennek elkerülésére, de sok esetben még az olyan egyenjogúságban élen járó országokban, mint az USA, vagy a skandináv országok is kiderül a statisztikából, hogy a tömegeket nézve már kevesebbet keresnek a nők (ezt sosem 1-1 emberre kell nézni, olyan példát bármikor taláni, hogy 1db nő többet keres, mint 1 db férfi)

Egyébként ez igaz a pozícióra is. Például van olyan egyetem, ahol a hallgatók 80%-a nő, de az egyetem vezetése 90%-ban férfi. És ennek semmi köze az érdekérvényesítéshez.

(férfi vagyok amúgy)

"Valójában a nők sokkal kevesebbet dolgoznak, elég nagy részük egyáltalán nem, vagy csak részmunkaidőben. "

Igen, nyilván ez van a háttérben.

Hiszen a statisztikusok olyan hülyék (biztos nő az összes), hogy képtelenek megtisztítani a modellt az ilyen dolgoktól...

#7. "Egyébként ez igaz a pozícióra is. Például van olyan egyetem, ahol a hallgatók 80%-a nő, de az egyetem vezetése 90%-ban férfi. És ennek semmi köze az érdekérvényesítéshez."

Az érdekérvényesítéshez talán nem (vagy kevésbé), de azok a követelmények, amelyeket teljesítve bekerülhetsz az egyetem vezetésébe, szintén úgy működnek, hogy várhatóan több férfi tudja teljesíteni, mint nő. Lehet egy nő is kiváló előadó, de azért mégiscsak fontosabb szempont lesz (amúgy nagyon helyesen), hogy ki publikált több, színvonalas munkát. Ez akkor működik, ha a napi 24 órádból nagyon sokat erre fordítasz. Egyszerűen nagyobb esélye van egy férfinak erre költenie az ideje zömét, mint egy nőnek, és ez megintcsak nem egy szándékos hátrányos megkülönböztetés. Ettől még adjunktus-docens szinten nagyon is kiegyenlítettek az arányok (legalábbis itthon), fölötte viszont már egyértelmű férfitöbbség van.

Ok, látom ez a poszt nem a problémáról szól, csak szeretnétek kicsit kiengedni a gőzt a saját sikertelenségetek miatt, és most éppen a nők a hibásak. Akkor hagyjuk is, maradjunk abban, hogy mindenért a feministák a hibásak, a nők alacsonyabb rangúak, képtelenek érdekérvényesíteni, vagy publikálni :)

további kellemeset