Állásidő-szabadság Állásidő tènyleg csak akkor jár, ha a szabadságomat kimerítettem ilyen létezik? Munkáltató szerint igen.

Az állásidő azt jelenti, hogy a munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget, alapbér illeti meg. Nem jár azonban alapbér, ha az állásidő valamely elháríthatatlan külső okból következik be. Az állásidő önmagában nem függ a felek megállapodásától, hiszen a munka biztosítása a munkáltató feladata és ha ennek nem tud eleget tenni, akkor jön szóba az „állásidő” fogalma. Az állásidőre járó díjazás lehet vitás a felek között, nevezetesen: a koronavírus-járvánnyal összefüggő, a munkáltatói működésben tapasztalható visszaesés miatt felmerülő állásidőre jár-e alapbér, azaz ez elháríthatatlan külső ok-e vagy megfelelő munkaszervezési intézkedésekkel a munkáltató gondoskodhatott volna-e a munkavállalók foglalkoztatásáról? Ebből vélhetőleg a jövőben több jogvita lesz és a bírói gyakorlat fogja kimunkálni az elbírálás elveit. Ugyanakkor a határozott munkajogi álláspont az, hogy ha egy munkáltató azért nem tudja biztosítani a munkavégzés feltételeit, mert jogszabály ilyen jellegű rendelkezést tartalmazott, úgy arra a munkáltatónak semmilyen ráhatása nem volt és nem lehetett, így ilyen esetben fizetetlen állásidőről beszélhetünk.

(forrás: [link] )

Szabadsághoz meg annyi, hogy a munkáltató rendelkezik a szabadság nagyobb részével (munkavállaló 7 nap felett rendelkezik), de mindkét irányban kötelező a másikat legalább 2 héttel tájékoztatni; vagyis ma nem mondhatják, hogy holnaptól szabira kell mennem. Másik kérdés mivel járok jobban: elfogadom a szabit vagy fizetetlen állásidő)