Igaza van Thomas Pikettynek abban, hogy aki szegénynek született, csak minimális az esélye a kitörésre és a meggazdagodásra?

- szegeny

- minimalis

- meggazdagodas

Mit ertesz pontosan a kovetkezo fogalmak alatt? Ha ezek nincsenek pontosan definialva, akkor nem lehet erdemben valaszolni a kerdesre.

Én még nem találkoztam emberrel, aki tényleg olvasta volna a Tőkét Pikettytől, én is csak egy 100 oldalas szinopszist olvastam, de az alapján nekem az a benyomásom Piketty vizsgálatairól, hogy ő eleve a gazdagokról beszél. Olyan országokban (Franciaország, USA pl) vizsgálja a jövedelmi felső deciliseket, és centiliseket, és a leggazdagabb pár embert, ahol a felső decilisbe tartozással kb a magyar felső tízezer jövedelmi szintjén lennél. Ezzel arra akarok kilyukadni, nekünk kelet európai suttyóként tök mást jelent a felső középosztály, mint mondjuk a Svéd Pikettynek, vagy azoknak a francia közgazdászoknak, akik az adatbázist összerakták hozzá, és még azt is értem, hogy piketti nem igazán azt vizsgálta, hogy az alsó 20 százalékból hogyan mész át a fölső 20%-ba, a társadalmi mobilitás külön tészta azért.

Viszont gondolj bele, a gazdaság növekszik évente nyugaton 1-2-3-4 százalékot, itt meg 3-4-5-öt ha a JóIsten úgy akarja, ez a növekedés fog megjelenni a bérekben. Egy befektetési alap meg mondjuk ígér a tőkédre évente 7.5% kamatot, de 1-2 bevállalósabb butik alapkezelő simán csinál 12-13% körül. Ergo a tőke jobban növekszik, mint a munkajövedelem. Ez a nem mindegy, és nem kell ehhez Piketti csak józan paraszti ész.

Igaza van, de máshogy.

Aki szegénynek születik, gyermekkorában nem kap olyan impulzusokat mint aki jó módban nő fel.

Nem jár olyan iskolákba, ahol a későbbi gazdaságot befolyásoló gyerekek lehetnek az osztalytársai, így nem alakul ki a kapcsolati tőkéje.

Ez eleve behozhatatlan hátrány.

És akkor még ott van, hogy nincs családi vagyon ami segíti az életben.

nem értek egyet.. főleg most, ahol napi szinten látni, hogy exitel az alapító egy startupból pár év után.. oké, hogy 10 000ből 1nek sikerül giga összeggel kiszállnia, de azért magyar viszonylatban nem kell olyan hűde magas bevétel az igazi jóléthez.

aki meg magánrepülőről álmodozik, meg saját szigetről... nos, azok irreális vágyálmok, amire amúgy nincs is szüksége.

Nem olvastam a könyvet, úgyhogy ahhoz teljesen nem tudok hozzászólni. De a társadalom, gazdaság milyensége is sokat nyom a latba.

Pl. ha mélyszegény családba születsz Magyarországon, akkor úgy nagyjából el is áshatod magad, főleg, ha a család kultúrája is mélyszegény. Ha ugyanis a szüleid nem tudnak olvasni (és sajnos bőven van ilyen család), akkor esélyed sincs. (Ha mondjuk diplomások a szüleid, csak épp apád meghalt, anyád meg rákos, és ezért éltek mélyszegénységben, onnan több esélyed van kitörni, mert legalább a tanulás értékét látod.)

Ugyanez Svájcban elképzelhetetlen. Egyrészt szinte értelmezhetetlen az, hogy mélyszegénység, konkrétan senki nem éhezik, mindenkinek van hol laknia. Ha mégis hátrányosabb családba születsz, akkor a közoktatás felkarol. Tényleg addig nem hagynak békén, amíg az alapiskolákat el nem végzed, és minden támogatást megadnak hozzá. Teljesen normális dolog ott, hogy az ember először szakmát szerez, és utána munka mellett tanul tovább akár 30 évesen. Nyilván kevesebb eséllyel lesz belőled orvos, mint valakiből, akinek a szülei is orvosok, de neked sem lehetetlen.

Nem olvastam a könyvet, DE:

Véleményem szerint az érmének két oldala van. Egyik oldal a szülői háttértámogatás, és itt nem az anyagi vonalat értem alatta. Másik oldal a gyerek, aki vagy akar, vagy nem, vagy felismeri a fontosságát vagy nem.

Én olyan családból jöttem, hogy tudom, milyen az, ha nincs naponta 3 étkezés. Viszont Anyám nem volt buta nő, csak rossz férjet választott magának. Anyám tolt ki a biztatásaival ebből a "rongyos" állapotból, én pedig húztam magammal a testvéreimet is. Nem én voltam a legnagyobb gyerek, csak Anyám bennem látta meg az akarást.

Nem írom le az életutam, a lényeg, hogy jelenleg saját építésű családi házban élek, több befektetésem is van. Mindezt úgy, hogy nem vagyok diplomás, tehát nem kerestem agyon magam, valamint ezek megszerzésében egyik kormány sem támogatott semmivel (szocpol. CSOK stb.), mielőtt még bárki beszólna.

Én ezt mind a szüleimnek köszönöm. Az Apámnak, aki olyan borzasztó életkörülményeket teremtett, hogy ezzel életcélt is adott. Az Anyámnak, aki a megvalósításában lelkileg, valamint tanácsaival segített.

Másik: Unokatestvér gyerekei. Mind egytől egyik okos, azon kívül rendkívüli művészeti képességekkel rendelkeznek. Adottság megvan ahhoz, hogy kitörjenek a nagy semmiből, vigyék valamire az omladozó ház falain kívül is. Elvégezték az iskolákat (asztalos stb.), majd idővel elmentek gyárba, szalag mellé dolgozni több műszakba. Ők semmire nem fogják vinni, mert első lesz az, hogy milyen márkájú okostelefonja legyen a fizetéséből, nem pedig az, hogy megalapozza az életét, amire a továbbiakban építeni lehet. Mi a fő probléma? Hogy a szülők a hátteret nem biztosítják a továbblépéshez, mert nekik is teljesen megfelel a mocsárban tipegés, ha a napi 2 üves sör megvan mellette.

Persze itt van bedőlt hitelű és az állam által megvásárolt ház, híd alól megmentett család, 4 gyerekesként szinte minden "ingyen". Mellette meg 30 éven keresztül át nem festett kerítés...