Milyen lehetőségek vannak 30 évesen munkába állni 0 munkatapasztalattal?
Fizikai munka (gyár és társai) nem végezhető gyenge fizikum miatt, irodai munkához nincs tapasztalat, végzettség csak érettségi. Segíthet-e a helyzeten, ha otthon ilyenkor valaki programozónak képzi magát? Hogy lehet reálisan elindulni 0 tapasztalattal, kevés szakmai tudással, 0 pénzbefektetéssel, webprogramozói munkán kívül? (Azontúl, hogy az interneten keresztül rengeteg dolog tanulható a szakmához.)
Hogy győznétek meg egy ilyen embert, hogy első munkatapasztalatoknál teljesen elfogadható, ha nem az álommunkádra vesznek fel?
válasza:Köszönöm a válaszokat. Sokkal előrébb nem jutottam, de akkor ezen a ponton nem is tehetek túl sokat a kifogásokkal szemben. :D
Valamennyire szükségét érezte a dolgozásnak, végülis volt, hogy keresgetett munkákat, meg ezért szeretne tanulni informatikát is gondolom, illetve minden felületén kiírta, hogy programozókét tanul. Igazából onnantól, hogy olykor kapom azt, hogy másoknak mennyire jó, mennyivel jobb helyzetben van, mennyivel jobbak a lehetőségei, neki meg milyen nehéz, és, hogy emiatt meg amiatt (személyek, lehetőségek kihagyása, körülmények, akármi) neki milyen nehéz, és nincs lehetősége semmire, akkor mindig azt érzem, hogy ezt cáfolnom kell, és lehetőségeket, példákat felhoznom, hogy segítsek. Pár nappal ezelőttig pl. azt sem tudta, hogy az egyetemek ingyenesek (és ezen a területen semmivel sem több államira bekerülni), akkor megkérdezte, hogy mióta az. Akkor egyrészt megértettem azt, hogy mégis mekkora jellegű kifogásokat gyárt, másrészt, hogy valószínűleg azt hitte egész eddig, hogy nekem minden sulimra nagy összegek mehettek el, amit feltehetően mások finanszíroztak (ergo nekem sokkal könnyebb, és nem lehetek hiteles, hiába ahhoz a szakmához van közöm, amit ő is szeretne - ezek az én gondolataim, amivel magyarázni próbálom, miért érzem úgy, hogy falnak megy az összes ilyen tanácsom, ötletem nagyrésze, pedig tényleg rengeteg módon meg lehet közelíteni a szakmát, és, amit lehet, azt mindig el is mondtam).
Azért még felteszem a kérdést az eredeti témától eltávolodva, hogy ti ilyen ismerőssel/baráttal mit kezdenétek? Hogyan kezelnétek ezeket a szituációkat, kevesebbet beszélnétek az illetővel vagy csak szimplán nem beszélnétek többet vele? Lehet, majd egyszer elmondom neki a meglátásaimat, meg azt, hogyan érzek, de nem akarok most nagy feszültséget.
Tesómon keresztül már sikerül tapasztalnom egy ilyen nekem mennyivel jobb és könnyebb szakaszt, de vele nem beszélek gyakran (ritkán vagyok otthon), és szerencsére most sikerült neki szerezni egy normális munkát is, nem kell gyárban dolgoznia többet (bár annyit szeretett benne, hogy nincs nagy felelőssége és nem kell sokat tanulnia).
válasza:Nekem is vannak ilyen ismerőseim, mondjuk ennyire talán egyik sem sötét (bocsánat, de erre nincs szebb szó.)
Mit tennék egy ilyen ismerőssel? Semmit,hagynám. Ilyen ember mondjuk sosem lenne a barátom, mert ő nem valami közben lett ilyen, hanem mindig is ilyen volt, a barátait meg legalább megvalogathatja az ember. Semmit nem tennék vele, szerintem ő már az a szint, ami meg haladja egy átlag ember józan segítő készséget. Van saját életed, becsülendő, h segíteni akarsz, de annyi idő és energia megy el feleslegesen, hogy nem hiszem, hogy egy átlag embernek erre szüksége van az életében. Mondom, ha lenne foganatja akkor más lenne a helyzet, de csak falra hányt borsó. Nem akarok saját példát, tudnék, de hosszú lenne, nincs kedvem leirni, és mindegy is, de az ismerősöd a kutyából nem lesz szalonna klasszikus esete. A tényeket közölheted vele (pl ingyenes suli, stb) de a kifogasaira ne reagálj. Én meg szakítanak vele a kapcsolatot, ha konkrétumot kérdez és tudok rá válaszolni, akkor válaszolnék, de egy csepp erőt nem ölnék többet bele. Rajtad áll, mit teszel, ezt csak azért írtam, mert kérdezted, mit tennénk. Ja és még egy:ne rabold azzal se az időd, h a saját meglatasaid kozlod vele. Falra hányt borsó lesz az is. Csípőből fogja rá lökni a kifogásokat. Ezek az emberek a kifogasokban és az érzelmi zsarolasban profik. Hiányzik ez neked? Te neked kell eldönteni, mennyi fölös energiád van, mennyit ér neked ez a "kapcsolat" vele.
válasza:Azért hitte fizetősnek az egyetemet, mert sohasem nézett utána mélyebben a lehetőségeknek. Már gondolatban eltemette az egyetem lehetőségét. (drága, buta vagyok hozzá, nem nekem való).
Lényegében arról van szó, hogy emberünket a saját szemléletmódja korlátozza.
Te jobbról nézed azt a tárgyat, amit ő baloldalról. Persze, hogy nem értitek meg egymást.
Lehet, hogy ő úgy érzi, saját erején felül igyekszik. Jól érzi. Mindenkinek máshol van az a határ, ahol azt mondja, ő igyekszik... Valakinél leragad ez a dolog egyfajta belső vívódásnál és kívűlröl nem látszik semmi, csak az, hogy az illető nem csinál semmit.
Vannak, akik például rettegnek egy hivatalos telefontól is, míg másoknak egy hívás semmit sem jelent. Van, akinek ahhoz is erőt kell gyűjtenie, hogy lemenjen a boltba, másnak ez megint nem jelent semmit.
Vagyis míg teljesítmény könyvelnek el egyesek egy hívást, boltba menést is, addig másoknak ugyan ezek semmit sem jelentenek, csak a mindennapok részei.
Én az ilyen embernek ajánlanám a szemléletváltás című könyvet és tettlegesen (önéletrajzírás, munkakeresés...stb) is segítenék, nem csak tanácsokat osztogatnék. Persze nem venném át a feladatait, csak felajánlanám neki, hogy segítek ebben-abban, ha kéri. Mellette bátorítanám... Lehet, hogy ezek hiányoztak a gyerekorából, ezért is lett ilyen.
Sokáig én is hasonlóan voltam és most kezdek valamit magammal. Szerencsére én még a 30-tól messze vagyok... :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!