Ugye vannak itt azért sikeres, jómódú emberek is?

Tudod miért???

Mert pl. én is beírtam egy kérdést és nézd meg mi lett belőle.......az irigység:

http://www.gyakorikerdesek.hu/uzlet-es-penzugyek__egyeb-kerd..

Hát igen, Mi, magyarok valamiért szeretünk lefelé licitálni. Azon versengeni, kinek sz@rabb.

***

Havi 600 ezret keresek, nincs hitelem, több lakásom is van; mégis nagyon sz@r nekem. Aki ráér, sajnáljon már! Köszi. :D

20:59

Persze. Mert ha gazdag vagy, akkor csakis azért kérdezhetsz ugye valamit, mert dicsekszel, ha meg szegény vagy és ezzel kapcsolatban kérdezel, akkor meg csak panaszkodni tudsz.

Valamiért mindig kell a másikat köpködni.

Azért bocsi, egy dolog, hogy van aki nálunk sokkal szarabbul él (pl. japánok a katasztrófa miatt), de mindenkinek a saját gondja a legnagyobb.És lehet hogy ez a mondás elég önzőnek hangzik, de ha havi 60-70 e ft-ból kell eltartanod egy egész családot (ahol akár még nagyszülők is élnek), akkor azért meglepődnél, hogy a számlák, hitelek, stb után mennyi marad.És igen, néha jól esik panaszkodni, még ha nincsenek is ilyen gondjaim.Másmilyenek lehetnek, és ezen az oldalon legalább van aki elolvassa a nyűgjeimet.

Ja, és mások problémáin nem kiakadni kell, hogy "hát nekem sokkal szarabb, mégsem panaszkodom", hanem erőt meríteni, hogy más is van ilyen helyzetben mint én, rosszabban is, de azért megvan.

Egyébként meg miért zavar, hogy ki miről panaszkodik? Ha sok ilyen válasz van egy kérdésnél,és ez téged zavar, akkor nem kell elolvasni.

Szerintem mi a mai magyar átlagot képviseljük. Soha nem éheztem, vannak változatos ruháim (pár jobb minőségű, márkás is), van autónk és saját lakásunk. Viszont kirándulni évek óta nem megyünk (ilyen benzinár mellett lassan a szomszéd városba se :) ), felesleges luxusra nem költünk, és a boltban mindig megnézzük a termékek árát is.

Tehát nem panaszkodom, de persze lehetnénk jobb helyzetben is.

Mindenki kerülhet nehéz helyzetben. Még azok is, akik most úgy érzik, hogy fantasztikus karrierjük van, be vannak biztosítva egész életükre. Ezt saját példából tudom. Bárkivel megtörténhet, hogy a nullára kerül és hogy onnan mennyi idő alatt sikerül visszakapaszkodni és hogy egyáltalán sikerül-e, vagy sokáig rosszabb körülmények között kényszerül élni, az sokszor nem csak az akaraton múlik, bár természetesen elengedhetetlen hozzá, hogy az ember mindent megtegyen.

Ez nem szégyen, ez egy állapot, ami jobb esetben átmeneti, rosszabb esetben tartós. Az sem szégyen, ha néha az ember elkeseredik és panaszkodik. A szégyen az, ha lehetne javítani a tarthatatlan helyzeten és mégsem tesszük, vagy az, ha ismeretlenül elítélünk embereket a nehezebb anyagi helyzetük miatt.

Nem értem, miért kell fikázni, aki éppen anyagilag nem áll a helyzet magaslatán?

Én az egyetem után több mint egy évig nem találtam munkát. Volt olyan, hogy éheztem is, illetve nem nagyon tudtam kimozdulni, mert a diákigazolvány lejárta után már a bérlet is elég megfizethetetlen volt.

Most van munkám, és ebből már félre is tudok rakni.

Mi változott? Én biztos nem, azelőtt is ugyanúgy akartam dolgozni, csak éppen a HR mindenható urai nem engedtek. Aztán egyszercsak bejött egy.

De azelőtt az államtól meg a HR-es kiskirályoktól akár fel is fordulhattam volna, ha a szüleim nem segítenek, mert megélhetési költségeim az alatt is voltak.

Azért is próbálok minél többet félrerakni most, mert lehetek én még ebben a szituban...

Én még a szerencsésebbek közé tartozom, mert nekem volt "védőernyőm", de ha ez nem lett volna, hát én is mehettem volna a híd alá.

Tök mindegy hogy mihez értesz, ha nem hajlandóak felvenni, vagy egyik napról a másikra kirúgnak, akkor így jártál.

EZ nem létbiztonság, azt azért szögezzük le.

A múlt rendszerben legalább olyan nem volt, hogy ha dolgozni akartál, akkor nem engedtek.