Ha valakinek mondjuk nagyon jól megy a karrierje és összegyűjt 50 millát, de a vállalkozás vagy felsővezetői állás heti 5-6 nap igényli a jelenlétét, akkor hogy tudja az életét a pénzből feldobni?

Több alaptételed is következetesen téves:

- Azt hiszed, hogy aki gazdag, annak nem lehetnek barátai (pedig lehetnek)

- Nem tudod felfogni és értelmezni az alapvető szórakozási formák közötti különbséget

- Nem tudod felfogni, hogy akinek van pénze az nagy valószínűséggel tud is bánni vele, így pl.: tud egy olyan helyzetet kezelni, ha kölöncskérnek tőle.

Meg még összehordasz jópár felettébb nagy baromságot (mint pl. a tableten is élvezi a gyerek annyira a filmet, mint a 3D moziba...).

Ne próbáld a szar életedre kivetíteni, hogy az legalább olyan jó, mint egy gazdagé - mert közel sem. Ezt jobb lenne elfogadni.

Az a baj, te azzal érvelsz,hogy fiatalnak lenni jobb.

Mert ez történik összehasonlítod a 20 éves egyetemistát, egy már dolgozó, és valószínűleg évek óta dolgozó vagyont felépített emberrel.

Igen fiatalnak lenni jobb, mint gazdagnak és öregnek.

Viszont nem a gazdagság miatt öreg valaki, hanem,mert múlnak az évek.

A másik óriási gond amit már leírtam:

Te itt átlag keresetű embert említettel. Na ez jó esetben 150 nettó, illetve természetesen mondjuk 25-34 éves korosztályban ez még kevesebb.

Ez nem az az összeg amivel mindent megengedhetsz magadnak .

Amiket te társítasz az átlag emberhez az mondjuk 400-500 nettó( 5milliós kocsi, saját ház egyebek)

Ha van pénzed az jó, mert megengedhetsz magadnak olyan dolgokat amiket pénz nélkül nem tehetnél meg.

Pl.Volt egy 1000-es Swiftem, lett egy kis pénzem vettem helyette egy Jeepet és máris más lett a világ, de diákként esőben buszmegállóból nézve még a Swift elődje a Samara is egy álom volt. A jót könnyű megszokni. Az éttermek és edzőtermek között is vannak színvonalbeli különbségek, ha csak egy 5000-es lapul a zsebedben akkor a legolcsóbbak közül választhatsz, ha van elég pénzed oda mész be ahová úri kedved tartja.

Egyébként a 10 Milliós kocsis embereknek nincs személyi szakácsa az egy nagyságrendekkel magasabb kategória.

Azok az emberek akik elfordulnak valakitől azért mert lett több pénze nem érdekesek. Aki gazdag az önző, irigy és magányos. Aki szegény az jó ember. Szerinted ez igaz? Sokkal több szegény alkoholista apa, anya teszi tönkre a családja életét , mint gondolnád.

"a középkorú biztonsági őrök is a discokban simán dugdossák a 16-25 éves csajokat"

Ne haragudj, nem tudom őket irigyelni. Még elég fiatal vagyok, de nagyon remélem, hogy 35-40 évesen nem fogok rászorulni, hogy ennél a korosztálynál próbálkozzak.

Na akkor most megpróbálok lassan írni, hátha felfogod:

"egy meló után kocsmában barátaival nevetgélő átlagembernek, vagy valakinek aki szereti a munkáját majd hazamegy és a családjával van, miért ne lehetne sokkal-sokkal jobb élete, mint egy gazdagabb embernek, aki a számító plázacicája mellett ül az öltönyében és egész nap a biznisze problémái miatt idegeskedik?"

- A gazdag is üldögélhet BÁRHOL meló után. Pont ez a szép benne, hogy NEM CSAK A SARKI KÉSDOBÁLÓBAN, hanem ahol épp akar. Ha akar akkor ott, ha akar akkor a Gundelban. Mert megteheti. A szegény nem teheti meg.

- A gazdag ugyan úgy szeretheti a munkáját, sőt, egy gazdag sokkal gyakrabban szereti a munkáját, mint egy gyári sormunkás

- A gazdag ugyan úgy haza tud menni és lehet a családjával

- Attól, hogy gazdag vagy nem következik hogy egy számító plázacica vár otthon. Viszont ha gazdag vagy akkor MEG VAN RÁ A LEHETŐSÉGED, hogy egy ilyet tartsál otthon. Ha csóró vagy akkor 1% alatti az esélyed rá. Értem?

- Aki gazdag nem kell, hogy öltönyben ücsörögjön otthon és egy vezérigazgató simán megteheti (de multinál is szinte bárki), hogy pénteken hazamegy és hétfőig eszébe sem jut, hogy van munkahelye

Most akkor ez így érthető? Mert ennél értelmesebben nem tudom elmagyarázni...

Amúgy had kérdezzem már meg, hogy miért egy KOLIS életet hasonlítasz össze felnőtt emberek életével? Vagy szerinted lehet koliban lakni 60 éves korig és hűű de jó lesz a srácokkal minden esete koccintós bort vedelni?

Ember, térj már észhez...