Ha régen nem kellettem egy munkahelyre sem, akkor most miért kellenék?

Elég versenyképes egyetemen+szakon diplomáztam, de nem kellettem egy munkahelyre sem, mert nem vagyok megkapó jellem, és sajnos extrém kocka sem.

Most igaz dolgozom már 3 éve a szakmámban, de gagyi a munkahely, igen nyomott a bér, rosszak a körülmények, a főnök-tulajdonos (egyszemélyes cégvezetés + személyi kultusz) meg szerintem országos szinten hirhedt egyéniség (nem pozitiv értelemben persze)

Anno 23 évesen jelentkeztem vagy 110 helyre PESTEN, sajnos nem kellettem sehova.

Utána egy kis időt voltam protekcióval egy állami cégnél, de ott nem voltam szimpatikus senkinek igy kirugtak probaidő végén.

Azóta vagyok lassan 3 éve egy helyen, ahova csak azért vettek fel, mert mindegy volt, csak jöjjön valaki, ordibálással ugyis ki lehet kényszeriteni az eredményt a megszorult emberekből.

Igazából itt legalább nem gagyi a pozicióm, igen nagy a szabadság a munka kivitelezését tekintve, vannak beosztottjaim is, és itt érdekes modon szeretnek az emberek, pedig én nem változtam, ugyanaz a magának való, sokszor nyers és neveletlen ember vagyok, 27 évesen is.

De sajnos az idős fönök keresztrejtvény fejtegetés helyett mindenféle mübalhékkal fárassza a népet nap, mint nap.

Nyakamon rengeteg munka, de mult hét óta a nyaralóját kell tervenem. Igen, az egyetlen valamihez értő mérnöknek (másik két gyerek gyakornok) a cégénél a nyaralóját kell rajzolnia, miközben 120 millás megrendelést kell kiszállitani 3 hét mulva.

Sajnos hiába töltöttem munkahelyen ennyi időt, ez munkakeresési esélyeimet nem növeli. Mivel most a velem egykoruakkal fognak összehasonlitani, és a korcsoportomon belül mindig a legalja voltam én.

Mint ahogy gimnáziumból sem lehet visszamenni 5.-be, hogy ott milyen jo leszel matekból, a munkakeresésnél sem érdekel senkit, hogy 23 éves korom óta "jobb" vagyok, ha a 27 éves koruak általában sokkal jobbak hozzám képest.

És nem igazán esne jól még egy sikertelenségi hullámra felülni, azaz munkát keresni. Ugyanis én akármibe fogok, ott az átlagos eredmény lenne a cél, de még erről is csak álmodhatok.

27 évesen csoda, ha lesz annyi fizetésem, mint másoknak 23-24 évesen...

Az nem oké, hogy akár egy éven keresztül is állást kell keressek, ráadásul úgy, hogy MINDEGY, csak vegyenek fel egy ettől kicsit jobb helyre...ami nem nagy elvárás, mert ettől kb minden csak jobb lehet!

Ugyhogy nekem még kis elvárásaim is csak NAGY erőfeszitések árán lehetnek.

Ugyanaz a helyzet, mint a csajozásnál, mert abban is istentelenül nagy erőfeszitéseket tettem, vajmi kis eredményekért. Kifejtem: olyan nőknek kellettem, akikért a szépnek született fiuk nem igazán kell, hogy egyáltalán bármilyen erőfesztiést tegyenek, nekem meg belekerült már több száz ezer forintba, több ezer órába és még ki tudja mennyi agysejtbe, hogy elérjem azt, ami másnak INGYEN van.

És nekem is csak 24 óra egy nap, pedig kevesebb energiám van.