Nők, férfiakhoz egyaránt szól a kérdés! Melyik az a munka amit életetek során a legjobban utáltatok?

Bár dolgoztam biztonsági őrként is - az is rossz. De a legjobban a ranglétra legalján lévő raktáros, pakoló melós. Valahogy a raktárak hangulata nagyon taszít, főleg ha csicskának használnak.

27/F

Műanyaggyárban meló. Még a diák évek alatt, ott döntöttem el, hogy mindent csinálok, csak még egyszer oda ne kelljen visszaenni. 2,5 év bőven elég volt belőle. Soha többé semmi pénzért.

26/N

Műagyag fröccsöntő gyárban dolgoztam diákmunkásként.

Korán reggel kellett keljek, 1,5-2 óra volt az oda út, villamos, hév, busz, vissza ugyanannyi. Rohadtul monoton, unalmas, zajos munka volt. Egész nap nem volt kihez szólni. Vagy kevés volt a gép és untam magam, vagy ami jellemzőbb volt, hogy kap az ember 3-4 gépet és rohangálhat köztük. Egyik ilyen vállfát, másik olyat nyomott, meg csipeszeket, meg minden szart. Azokat sorjázni, válogatni, zsákolni. Műszakváltáskor természetesen az előttem lévő szó nélkül lépett, máris el voltam úszva egész napra.

Ami még zavaró volt, hogy megkeseredett, rosszindulatú munkatársak voltak. Ha ültem az volt a baj, ha álltam az. Volt hogy az volt a baja a műszak vezetőnek hogy "Az a szar mindig a füledben van". Mert volt pofám zenét hallgatni fél füllel.

Az is zavart, hogy minden meg volt szabva percre pontosan. Mikor ehetünk, mikor van szünet. Még az sem volt "megoldás" hogy végig dolgozom a kajaidőt, cserébe eszek amikor éhes leszek. Teljesen kimerültem minden nap végére mentálisan.

És ami igazán kikészített, hogy nagyjából annyit ért a munkám, hogy szó szerint nullára jöttem ki egy végigdolgozott hónap végén. Úgy, hogy nem voltam sehol, nem költöttem semmire csak az alap kajára, albérleti szobára. Szó szerint olyan voltam, mint egy biorobot ami pont annyi pénzt kap, hogy ne haljon éhen, és dolgozhasson egész hónapban reggeltől estig.

Ott döntöttem el, hogy ha beledöglök is, de inkább tanulok és hajtok hogy többre vigyem.

Még ami kikészítő volt, az a céltalanság, értelmetlenség.

Egyszerűen azt éreztem, hogy teljes mértékben értelmetlen amit csinálok. Reggel felkelek, este hazaérek, és értelmetlenül telt el a nap, azzal hogy egész nap csipeszeket zsákoltam.

Nekem egyszerűen kell az, hogy fejlődhessek, haladást, értelmet lássak a munkámon. Jelenleg építési projektekkel foglalkozom, ott látod az előrelépést, haladást, hogy részt veszel valami alkotásában, egy új dolog születésében. Egy nagy építkezésen még a legutolsó munkás is büszkén nézte, hogy mi az aminek a születésében részt vett.