Nők, férfiakhoz egyaránt szól a kérdés! Melyik az a munka amit életetek során a legjobban utáltatok?

Zöldség- és gyümölcscsomagoló gyárban húztam le kemény 1 napot. Borzasztó volt.

Tél volt, hideg és sötét, a gyár meg kint volt a semmi közepén. Kora hajnalban el kellett indulni és átszállással tudtam csak oda kijutni, mert még csak közvetlen buszjárat sem volt.

A gyárépület természetesen teljesen fűtetlen, tehát bent majdnem olyan hideg volt, mint kint, kint mínusz fokok voltak. Egész nap kabátban, kesztyűben, sálban, sapkában kellett dolgozni.

A meló nagyon egyszerűnek tűnt: meg lett mondva, hogy most fél kiló paradicsomot csomagolunk, akkor előtted volt a fél kilós kis dobozka egy mérlegen és annyi paradicsomot kellett belepakolni, hogy minél közelebb legyen az 500 grammhoz az összsúly, utána a dobozkát a szalagra kellett tenni, aminek a végén csomagolta az egyik munkatárs.

1-2 óra után váltottunk, utána mondjuk 300 gramm paprikát kellett kimérni vagy amit mondtak. Persze mindezt úgy, hogy sietni kellett, mert hát siettettek, és bezzeg akárhogy pakoltam a zöldségeket, vagy sokkal több lett, mint a határ, vagy sokkal kevesebb. Akkor kiszórták az egészet és újból kellett kezdeni.

Mindezt napi 12 órában csinálni, fagyoskodva, végig állva a szalag mellett. Ráadásul a nap végére teljesen átázott a ruhám a félig rohadt zöldségek levétől, mert egy kupacban érkeztek azok is a még eladható zöldségekkel, és munka közben válogatni kellett a selejteket ki a ládából.

A nap fénypontjaként zárás előtt még nekünk kellett felsöprögetni és felmosni a padlót is!

Hazafele vak sötétben kellett botorkálnom és keresnem a megállót, mert ahol ez a hely volt, még közvilágítás sincs! Szóval azt sem tudtam, hogy úton sétálok vagy füvön... csak úgy mentem valami távoli fények felé, reménykedve hogy onnan majd hazatalálok.

Mire hazaértem teljesen belázasodtam, fájt a torkom is, szóval másnap már nem mentem be dolgozni.

Képtelen lennék napi szinten ezt a melót csinálni.

Ennél már a csövezés is jobb megoldásnak tűnik.

Védőnőség.

28n, fél évig dolgoztam benne, aztán otthagytam.

Ha lelkiismeretesen csináltam, akkor volt, hogy mg 8-kor is a tanácsadóban ültem és körmöltem a papírra a látogatást, vagy a státuszt csináltam, mert "anyuka nem ér rá előbb".

Ellinkeskedni viszont nem akartam, így 5 hónap után felmondtam.

Mellesleg havi 110-zel szúrták ki a szemünket meg 5000 ft ruhapénzzel/félév.

Szar egyetemet végeztem, mert védőnőségből nem lehet megélni :D

Most külföldön élek, bébiszitterkedek. Ez tetszik.

A legrosszabb egyértelmuen a gyári munka. Az volt az első munkám (diákmunka), szerencsére csak egy hónapig voltam ott. Aztán minden jobb volt attól, pedig sokmindent kipróbáltam még. Hogy miért, szerintem mindenki tudja, aki dolgozott mát gyárban. Megállás nélkül dolgozni, úgy bánnak az emberrel, mintha egy robot lenne. Munka közben még inni sem volt szabad!!! Két müszak volt, vagy reggel 4-kor keltem, vagy éjfélre értem haza. Fizetés siralmas.

Nekem még csak diákmunkáim voltak, mivel még tanulok, de az utóbbi 2 évben sikerült komolyabb munkákat találnom, amivel a tapasztalatom is nőtt. Azonban a mostani és a tavalyi munkám között volt egy rés tavaly tavasz-nyár körül, amikor nem sikerült egy darabig találnom megfelelő munkát, így mikor már 2-3 hónapja nem volt semmi, elfogadtam az első aránylag normálisnak kinéző irodai munkát. Ezt azért utáltam, mert végtelenül unalmas, monoton munka volt, egész nap papírokat rakosgattam, rendesen belefájdult a fejem a monotonitásba. A másik, hogy néha dobozokból kellett papírokat kiszedni, rendezgetni, a dobozok meg nehezek voltak, én meg nem vagyok egy súlyemelő alkat. Harmadrészt pedig ez ilyen open office (azt hiszem, ez a neve) volt, tehát rettentő sok ember egy nagy térben, ez meg nekem, embereket nem túlzottan kedvelő személynek nem jön be hosszútávon. Szívesebben dolgozok egyedül, illetve kisebb teremben, pár emberrel. Szerencsére itt is csak 3 hétig voltam kb, aztán jött egy sokkal jobb lehetőség, ami a jelenlegi munkám :)