Ha valaki jól él és ezzel "menőzik" az miért probléma?

Szerintem a legnagyobb probléma az, hogy ma sokan azt is "menőzésnek" veszik, ha az ember megveszi magának a legújabb mobiltelefont, esetleg nem 10+ éves kocsival jár, hanem egy szalonból kigördült felső kategóriás kocsival.

A pénzügyi értelemben vett sikert (sem) nem kell szégyellni, de a "menőzés" és a siker nem jár kéz a kézben.

2-es vagyok.

így van 9-es és 14-es...ahogyan írtam, nem is "menőzne" ezzel senki, ha nem lenne rá igény, nem csámcsognának rajtuk.

a drága telefon is egy jó példa, itt az oldalon is nagyon jól látszik, hogy amikor valaki arról kérdez, hogy melyik iPhone éri meg, egyből megy a sok proli, és hangoztatja, hogy túlárazott szar, fele annyiért is vehetnél jó telefont. minden áron be akarják bizonyítani, hogy mivel nekük nem érne meg annyit egy telefon, másnak se kellene, hogy megérje...holott a kérdés sem menőzésként lett feltéve.

ahogyan írjátok, lehet a jómódú személy nem is csinál semmi extra feltűnőt, egyszerűen csak éli azt az életet, amit megengedhet magának...akinek meg ez nem adatik meg, az meg egyből elkezdi kritizálni, hogy minek teszi magát...jóformán akkor nem "menőzne" valaki, ha csak ülne a pénzén és soha semmire nem költene, nehogy mások kinézzék emiatt és összesúgjanak a háta mögött...

Van egy kétüléses sportautóm. Nem menőzésből vettem, hanem mert tetszik és megtehettem.

Többször előfordult már, hogy egy mellékútról a főútra kanyarodásra várva egy furgonszerű autó állt mellettem, amiben munkásemberek ültek (nem mindig ugyanazok :)) ), ők balra akartak kanyarodni, én jobbra. Minden egyes alkalommal kedvesen átmutogattak felém, hogy mikor jó kikanyarodni, mert vágták, hogy semmit nem látok tőlük az autómból. Megköszöntem, összevigyorogtunk, virtuálisan pacsiztunk és mindenki ment tovább.

Mindez (sajnos természetesen) nem Magyarországon zajlott, ott talán tényleg meggondolnám, hogy vegyek-e ilyen autót, egyszerűen mert rühellem a szándékos felvágást.

Ez egy jelentéktelennek tűnő példa, de teljesen tipikus, mert itt (szinte 100%-ban) az emberek nem irigykednek, a másik oldal meg nem direkt felvágós, csak van, ami van. És tiszteljük egymást, mint embertársainkat. Nagyon vágyom rá, hogy ez egyszer Magyarországon is így legyen.

Igazából aki önerőből, a saját céljait valósítja meg és éli a hétköznapi életét, azzal nincs gond. De nem kell ezt mércézni.

A nagyobb probléma akkor jön, amikor a korábban azonos anyagi életszinten lévő ismerős, barát, családtag, munkatárs stb. nem úgy értékeli, hogy ez amit xy elért x idő alatt én meg nem, az igazából ő rajta múlt és igen, ez a savanyú a szőlő esete fennállhat. Illetve rosszabb esetben kialakul egy frusztráció is, amit elkezdenek adott esetben leküzdeni, pl. úgy, hogy nehogymár csak neki legyen háza, lakása, autója, veszek én is. Pl. hitelre és próbálom mutogatni hogy nekem is megy annyira ( igaz utána csak az udvaron álla kocsi, mert már szervízre, üzemanyagra nem futja, vagy csak szimplán rájöttem, hogy hülye voltam 3-4 km-es távolságra kocsit venni ).

De társadalmi szempontból nagy felelősség hárul azokra, akik meg pont az ellentettjét mutogatják, felvágnak, kirakat emberként élnek, és úton útfélen hangoztatják a valósítsd meg önmagad nézd nekem ez van az van, közben a háttérben meg omlik össze minden körülötte.

Kiemelten a motivációs tréningekre, hogy az egyéb szemináriumi előadásokról, youtube milliárdosokról ne is beszéljük, ahol luxus autókkal menőznek, miközben meg lehet, hogy csak napi bérlésből van ott az az autó a felvétel erejéig. De így elhiszed, hogy ha követed és beregisztrálsz alá egy rendszerbe, ha eljársz a fizetős szemináriumaira, ha megveszed a könyveit, akkor Te is élhetsz úgy ahogy egyébként lehet ő sem, mert igazából csak Te szeretnéd elhinni és ő is ezt erősíti benned.