Az iskolában valóján semmit nem lehet tanulni az üzletről?

Maximálisan egyetértek az első hozzászólóval !

Nekünk a keris tanárunk maga megmondta, hogy mindenki a saját vállalkozásában fogja megtanulni a dolgokat, mert semelyik cég sem fogja megengedni, hogy te beleláss, komoly gyakorlatot szerezz az üzleti világban, szóval a suli csak a papírt adja, de mást semmit!!

#2 " a suli csak a papírt adja, de mást semmit!!"

Ja, valóban. 12 éven át nem tanulsz semmit. Tök felesleges a suli, ugyanolyan bután jössz ki 12. osztály végén, mintha helyette kocsmázni jártál volna.

(Érezzük az iróniát, kérem!)

#1: Tényleg, való igaz! A sok orvostanit végzett ember is úgy kezd neki a praxisának, hogy semmit nem tanult előtte 12+5 év alatt.

Nem kell túlozni. Az iskola rengeteget ad. Nézzük meg azokat, akik 8 általánost végeztek, meg azokat, akik egyetemet! Van különbség? Ne mondd, hogy nincs!

Abban egyetértek, hogy a tantervek messze állnak az ideálistól. Az is sajnos tény, hogy a pénzügy még mindig amolyan mostohagyerek. Irtó nagy szükség lenne rá, hogy az iskolákban pénzügyi ismereteket is oktassanak. De azért azt állítani, hogy enélkül semmit nem ér az iskola, elég nagy butaságra vall.

Nekem általánosban nagyon jó tanáraim voltak, sőt volt állampolgári ismeret is.

Megtanultuk, milyen jogaink vannak.

Szakközépben is ugyanilyen tanáraim voltak.

"12 éven át nem tanulsz semmit. Tök felesleges a suli, ugyanolyan bután jössz ki 12. osztály végén, mintha helyette kocsmázni jártál volna."

Hát kb. sajnos igen!

Bemagoltatnak az emberrel egy csomó használhatatlan lexikális dolgot, ami azért kell, mert vizsgán számon kérik, de aztán soha a büdös életben nem volt rá szükségem a gyakorlati életben. Ez van!

Mint ahogy a másodfokú egyenletekre, logaritmusra, függvényanalízisre, meg arra, hogy mikor született Petőfi Sándor, vagy hogy mennyi az éves banántermelése Paraguaynak - hogy általános dolgokat is említsek.

Max. kvízekben, Honfoglalón meg általános műveltség, társasági életben lehet villogni a naaagy tudással, de a gyakorlati életben semmire nem jó....

"A sok orvostanit végzett ember is úgy kezd neki a praxisának, hogy semmit nem tanult előtte 12+5 év alatt."

De csupa latint, anatómiát, ELMÉLETET, és valóban úgy kerül ki az egyetemről, hogy élesben fog megtanulni műteni, mert addig még vérnyomásmérő is csak párszor volt a kezében.

Egyszer láttam egy riportot és abban pont azt ecsetelték, hogy mennyire kevés a gyakorlat....

"Bemagoltatnak az emberrel egy csomó használhatatlan lexikális dolgot, ami azért kell, mert vizsgán számon kérik, de aztán soha a büdös életben nem volt rá szükségem a gyakorlati életben. Ez van!"

Viszont fejleszti a memóriádat, a tanulási készségedet és ad egy alapműveltséget, illetve egy összefoglaló képet a világról, ami alapján már el tudsz indulni a téged érdeklő szakirányba.

Amerikában tanítanak gyakorlati tárgyakat is: pl. elemi pénzügyet, háztartási ismereteket.

Nálunk az egyik dupla gyakorlati óra azzal ment el, hogy életlen késsel ketté kellett vágni egy kemény papírt.

Kellett is hozzá a 2 óra.

"Viszont fejleszti a memóriádat, a tanulási készségedet és ad egy alapműveltséget, illetve egy összefoglaló képet a világról, ami alapján már el tudsz indulni a téged érdeklő szakirányba."

Ja, csak ezzel az a baj, hogy mire odáig eljut az ember, addigra már annyira megutálja az egészet, kiég és belefárad a felesleges tanulásba, hogy attól is elmegy a kedve és azt is elfelejti, ami eredetileg érdekelte volna....

Mert hát ugye a sok töltelék faxság miatt soha nem jutott rá elég ideje, mert mindent meg kellett tanulnia a világról, ahelyett hogy a saját világát fejleszthette volna, amikor még lett volna hozzá elég kedve és ereje és pont a legszebb, legfiatalabb éveket (amikor a legjobban fog az agy) börtönözi be ez a magyar oktatásnak álcázott lélekölő rendszer, hogy aztán engedelmes birkát neveljen a nebulóból, mire felnő és a gyermeki lelkesedés, kreativitás szikrája se maradjon meg benne - nem véletlenül van annyi depressziós fiatal, aki nem találja önmagát....

Az alapműveltségről meg csak annyit, hogy aki mindenhez ért, az valójában/komolyabban semmihez.