Mit tehetnék? Van ebből kiút? Gyűlölöm a lányomat.

Komolyan mondom, a meddő nőket ki kéne tiltani erről a fórumról, mert mindenhova odasírjátok ezt a "bezzeg nekem nem lehet gyerekem" szöveget. Tudjuk, hogy rossz. Megértjük. De attól, hogy rugdosol másokat, még nem lesz gyereked. Érdekes módon ahol az abortuszos nőkre kattantok rá, ott sem azzal jöttök, hogy "add nekem örökbe, én felnevelem", hanem azzal, hogy "dögölj meg te büdös k... hogy teherbe mertél esni". Fogadd el, hogy attól, hogy neked problémád van, attól még másnak lehet más problémája.

Na az előbbit nem ide akartam, hanem egy másik hasonló kirohanáshoz, csak eltévesztettem a böngészőfület, de te is megéred a pénzed 21 évesen négygyerekesként... és még a kérdezőnek jelent túl sokat a f..sz? :D

Mi lett veletek, Kerdezo? Szornyu kommenteket (is) kaptal :(

Sajnalom a kerdezot, hogy idejon tanacsot kerni es a sok kreten ahelyett, hogy pozitiv tanacsokat adna, belerugnak szegenybe megegyet. Elso korben en is csak javasolni tudnam a pszichologust, es hogy a kislany tovabbra is az edesanyjaval tudjon nevelkedni, mert akarhogyis nezzuk, muszaj felnvelned, add be bentlakasos oviba kesobb suliba. Hetfotol pentekig bent van, hetvegen meg veled. Ahogy egyre no es hetvegere alig varja, hogy az anyukajaval lehessen, orommel fogja megmutogatni neked a kis a rajzait, elmeseli, hogy milyen volt a hete stb. Kozben, ha heti rendszeresseggel vagy hetente tobbszor is ellatogatsz a pszichologushoz, szerintem van eselyed arra, hogy megszeresd a kislanyodat. Legalabbis remenykedek benne. Ertheto, hogy hianyzik neked a szabadsag. Igy lesz egy kis szabadsagod is (annak ellenere, hogy nem igy kellene lennie), es lesz egy hetveged, ahol igenis meg kell mutatnod, hogy te bizony anya vagy. Szepen lassan szoktasd magad hozza.
Az en tortenetem kb annyi, ami hasonlo ehhez, hogy parommal szerettunk volna majd egyszer picibabat, de almunkban nem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar ossze is jon. Akkoriban egy helyen dolgoztunk, es mind a kettonket elkuldtek leepites miatt. Remenytelen volt minden. Szulokre sem szamithattunk. Se az o reszerol, se az en reszemrol. Lekoltoztunk videkre, pestrol, mert ott volt megfizethetobb alberlet, s neki munka. Iszonyat nehez volt. Es neha meg ma is nehez. Amikor a kialvatlansag miatt, a folytonos stressz miatt mikor sir a baba es legszivesebben megszunnel letezni... A pszichologussal folytatott beszelgetesek meghoztak hatasat (egy honap volt osszvissz, heti 3 alkalom.) megtanultam a legrosszabban is a legjobbat meglatni. Megtanultam kezelni az indulatossagomat, es legyurtem a gyermekem irant erzett nehai gyuloletemet, amit akkor ereztem, mikor az oruletbe kergetett a sirasaval. Most halkan szuszog a mellkasomon, bal kezevel a nyakamat karolja, es ugyerzem en vagyok az egyik legboldogabb anyuka, annak ellenere, hogy kismillio mas negativ dolog vesz korbe. Kitartast kivanok, es remenykedek benne, hogy a kis hercegnodet nem dobod el magad mellol. Ha szabad 'kernem' toreked arra, hogy amit neked nem sikerult megvalositanod a eletedben, az neki sikeruljon. Es nem utolso sorban, te, anyakent, vigyazz ra nagyon, nehogy o is abba a hibaba essen, amibe te. Ha meg megis megtortenne, a sajat 'karodon' tanulva tudni fogod, hogy nem szabad egy gyermekre gyermeket eroltetni. Vigyazzatok magatokra!

.