Sosem voltam odáig értük, sosem értettem mit gügyögnek nekik, meg miért kell házba beengedni stb. Most lett egy macskánk (nem én akartam), és elmondani nem tudom mennyire utálom, hogy itt van. Hogy felugrik mindenhová, hogy nyávog, hogy szőrös. Nem bántom, soha nem is bántottam egyetlen egy állatot sem, nem is bírnék. Szimplán nem szeretem őket. Irritál, irritál a macskánk is. Nem simogatom meg, nem etetem meg, nem megyek a közelébe, ha rám akar mászni odébb állok.
Nem. Nem szeretheti mindenki ugyanazt. Kérd meg a szüleidet (vagy nem tudom, hogy ki az a "mi"), hogy legyen a te szobád tabu a macskának, hogy oda ne mehessen be.
dec. 16. 13:34
Hasznos számodra ez a válasz?
3/83 anonim válasza:
Én azt gondolom, hogy az ember az érzelmeiről nem tehet. Alapjáraton ha valaki nem egy nagy állat fan, számomra ok. Én sem vagyok hatalmas fan. Addig ok nem szeretni az állatokat, amíg nem bántod őket, az összes többi csak vélemény. De az utolsó mondatod már egy kicsit nekem is sok. Mi az, hogy nem eteted meg? Ő is élőlény. De te gondolom nem felejtesz magadnak enni adni. Ez már nincs rendben.
dec. 16. 13:38
Hasznos számodra ez a válasz?
4/83 anonim válasza:
#3. Valaki csak megeteti a macskát. Nálunk se úgy van, hogy mindenki ad a kutyának vacsorát. Ez valakinek a feladata. Ha nem az övé akkor nincs baj, ha az övé akkor kérjen meg valakit, hogy etesse meg helyette.
dec. 16. 13:41
Hasznos számodra ez a válasz?
5/83 anonim válasza:
Én szeretem az állatokat, sőt, mindegyiket egy külön csodának tartom, az evolúció ajándékának. Ennek ellenére nem mondanám, hogy rossz ember vagy. Amíg nem ártasz nekik semmilyen formában, addig nincs miért vezekelned.
dec. 16. 13:49
Hasznos számodra ez a válasz?
6/83 Moohikan válasza:
Nincs ezzel baj! Én nagyon állatpárti vagyok, macska, kutya bármi jöhet.
Régebben én sem voltam nagy állat fan, aztán hozzánk csapódott egy kis cica, és hazáig követett. Többször is próbáltam megkeresni a gazdáját, még egy menhelyet is felkerestem, de semmi. Így mellém szegődött, legnagyobb bánatomra még piszok rossz is volt. Sosem simogattam, enni adtam neki, de ennyi. Majd egyszer, mintha elkezdett volna "beszélgetni" nem az a szokványos nyávogás, hanem mintha tényleg így mormogott volna, és mikor visszaszóltam neki, akkor ő folytatta. Egy életre szóló barátság alakult ki közöttünk. Ez az én történetem tömören. :)
dec. 16. 13:51
Hasznos számodra ez a válasz?
7/83 A kérdező kommentje:
#2 az tabu, nem is engedem. De kaparja az ajtómat, az is idegesít. A szüleim is “undorító” állattartók. A konyhaasztalon, pulton simán hagyják mászkálni. Erre lecsitítanak, hogy az ő házuk, azt csinálnak, amit akarnak. Az egyszer oké, de én se kértem, hogy csináljanak meg, ha meg egyszer megtették, akkor legalább alap higiéniai igényeimet hadd kérjem ki magamnak. 16 vagyok, még egy ideig itt fogok élni. 2-3 évig biztosan.
#3 szüleim, tesóm eteti, így értettem. Ha egyedül lennék vele, nyilván kapni, de amíg lehet nem én foglalkozom vele.
dec. 16. 13:53
8/83 Thunderfairy válasza:
Most olyan nehéz megtölteni az etetőtálat és letenni a földre???
dec. 16. 13:53
Hasznos számodra ez a válasz?
9/83 A kérdező kommentje:
Egyébként öklendezem a nedves táp szagától is. :S
dec. 16. 13:54
10/83 A kérdező kommentje:
#8 igen, számomra nehéz, mert nem akarom elhányni magamat, és ha más örömmel megteszi, akkor miért ne?
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: