Szerintetek kinek van igaza?

"Merthogy ő dolgozik. Kérdeztem, hogy akkor minek kellett neki kiskutya" - jól is néznénk ki, ha senki, aki dolgozik, nem tarthatna kutyát. Ez azért szerintem túl merev hozzáállás. Gondolom, neked is kell némi pénzt keresni (hacsak nem vagy még diák, nem vagy eltartott vagy munkanélküli, vagy azon szerencsések valamelyike, akik tényleg saját maguk osztják be az idejüket)

Amúgy a lényeget tekintve igazad van: a kutyapelenka tényleg vakvágány.

Az, hogy a kert mennyire megoldás munkaidő alatt ebben a helyzetben, az nagyban függ a kutya fajtájától, és az egyedül töltött órák számától. Ha ilyen fiatal állat, lehet, nem bírná egész nap odakinn, akármennyire nincs is hideg.

Persze az lett volna a jó, ha a gazdája olyankor szerez be egy új kutyát, amikor több ideje van foglalkozni vele (ünnepek alatt, szabadságoláskor stb.) vagy ha egy rokon / ismerős be tudott volna egy kicsit segíteni.

Nagyon elvakult vagy és nincs semmi realitásérzéked. Rögtön gondoltam, hogy olyan életszakaszban vagy, hogy valamilyen okból nem kell reggelente elmenned dolgozni. Így könnyű másokat kritizálnod.

Persze az lenne ideális, amit mondtál. De ezzel igenis gyakorlatilag azt mondod, hogy aki "rendes" munkaidőben dolgozik", annak ne legyen kutyája. (Vagy csak örökbefogadott, felnőtt kutyája lehessen.)

Pedig rengeteg olyan ismerősöm van, akik munka mellett is tudnak elegendő időt szentelni egy kutyára - sőt, talán még többet is foglalkoznak velük, mint mások, mert tudatosabban szánják rá az idejüket. És mi köze ennek a szeretethez? Egy munkába járó ember miért ne tudna a kutyájának elég szeretet adni? Már ne haragudj, de ez elég nevetséges érvelés, még ha a kutya esetében a "szeretet" nyilvánvalóan szorosan összefügg a minőségi együtt töltött idővel.

Egy felnőtt, örökbefogadott kutyára meg még több időt is kell fordítani, mint egy kölyökre, mert igaz, hogy mondjuk szobatiszta, de ki tudja, milyen hányatott élete volt korábban, és milyen traumák érték, mire az örökbefogadóhoz került.

Ezzel persze nem mondom, hogy helyes egy kiskutyát hosszan magára hagyni, mert nyilvánvalóan nem az. Az illetőnek akkorra kellett volna időzítenie a kicsi érkezését, amikor több időt tud rá szakítani.

"Megkérdeztem tőle, hogy ugyan már miért nem képes foglalkozni vele és 2-3 óránként kivinni pisilni."

"Kérdeztem, hogy akkor minek kellett neki kiskutya? "

No, ha ezt ilyen stílusban kérdezted meg, akkor te voltál a Neandervölgyi bunkó. Önmagában a bicskanyitogató stílusodért is ki lehetett volna vágni a csoportból.

Természetesen neked van igazad, de ezzel a viselkedéssel azon kívül, hogy kiadtad magadból a dühödet nem értél el semmi jót. Ugyanis:

* NEM segítesz a kutyán, ugyanis az ember sokkal szívesebben hallgat arra, aki türelmesen, nyugodtan elmagyarázza neki a problémát.

* Gondolj bele, akit ilyen istenesen lebasznak, mennyire valószínű, hogy bármikor is szívesen fordulna állatvédőkhöz, kutyabarátokhoz a problémáival? (Vagy te élvezed, ha ilyen stílusban kommunikálnak veled?)

* Az ilyen tapló viselkedéssel csak az állatvédők, kutyabarátok jó hírnevét rontod.

--> Ha nem tudod kedvesen, nyugodtan, türelmesen előadni a mondandódat, inkább ne is szólj meg! Nem neked kell megmenteni az összes kutyát, rajtad kívül még rengeteg ember el tudja magyarázni a pelushasználat hátrányait, a szobatisztaságra szoktatás helyes módját, inkább igyál egy bögre kakaót, jógázz, olvass egy könyvet vagy valami és akkor válaszolj, ha megnyugodtál! :) Úgy sokkal hasznosabbak a válaszaid :)