Miért hiszik azt sokan hogy a dinoszauruszok túlméretezett pikkelyes gyíkok voltak miközben pont az ellenkezője bizonyított?

Érdekes téma. A dinoszauruszokról az átlagember szemében mindig is téves kép élt, lényegében évtizedekkel (egyes őslények esetében pedig akár egy évszázaddal is) le vannak maradva a tudomány jelenlegi álláspontjához képest. És a paleontológia is folyton változik, tehát voltaképp nincs is olyan, hogy "jelenlegi álláspont", hiszen mindig kerülnek elő új leletek és új teóriák, amik átírják bizonyos ismereteinket.

Ahogy már írták, a sima ember nem a legfrissebb tudományos magazinokat meg paleontológiával foglalkozó blogokat, fórumokat bújja, hanem megelégszik azzal, amit a filmekben, a TV-n, vagy kiállításokon lát, meg amit régi könyvekben olvas. Sokszor fel sem fogják, hogy valódi állatokról van szó, hanem úgy kezelik az őslényeket, mintha képregény- vagy filmszereplők lennének. Ezért van, hogy sokan teljes erőből tagadják, hogy egyes dinoszauruszok tollasak voltak -- számukra az új felfedezések olyanok, mintha a kedvenc fiktív szereplőjüket átírnák.

Sokan azt hiszik, hogy minden új teória csak légből kapott ötlet, és képtelenek felfogni, hogy mennyi és mennyi tollas fosszília került elő. Sőt, vannak, akik azt hiszik, hogy az egész csak átverés -- az a durva, hogy ezt nemcsak teremtéshívők mondják, ugyanis én már olyan biológust is láttam a neten, aki szerint a tollas raptorokat csak úgy kitalálták (mellesleg ezt szégyenszemre egy magyar kommentelőtől olvastam egy angol fórumon).

Ez így van azóta, hogy az emberek legelőször találkoztak látványos dinoszaurusz-rekonstrukciókkal, ami megragadt az elméjükbe. 150 éve még az angol Crystal Palace-béli orrszarvas Iguanodonra és négylábú Megalosaurusra izgult rá mindenki, ma pedig a Jurassic Park-féle óriás gyíkraptorok és rossz látású T. rexek képzik az "etalont". Az átlagember nem akarja elhinni, hogy azóta mennyit fejlődtek az ismereteink.

Viszont sokan még ennél is visszamaradottabbak, és a 20. század közepi "csúszómászó" dinoszauruszokat hiszik valóságosnak. A kengurupózban álló Theropodákat, a mocsárlakó Brontosaurust, meg azt, hogy a madaraknak semmi közük nem volt hozzájuk. A 20-as évek után ugyanis jó 40-50 évig még a tudósok is hanyagolták a dinoszauruszokat. Azt hitték, hogy már mindent tudnak róluk, amit tudni lehet, és evolúciós zsákutcának könyvelték el őket. Azt gondolták, hogy maguktól haltak ki, mert ekkor még nem született meg a meteoritbecsapódás elmélete. Voltaképp a dinoszauruszokat olyan szánalmas, "félresikerült" állatcsoportnak tartották, hogy a paleontológusok inkább az ősemlősöket kutatták.

Nem vizsgálták meg alaposan a korai leleteket, ezért van az, hogy például az Oviraptor-féléket sokáig fészekfosztó szörnyeknek hitték, vagy hogy nem fedezték fel a Velociraptor madárszerű jellegeit. Egy-két tudós a 20-as években pillantást vetett a leletekre, téves következtetéseket vontak le róluk, és senki nem kérdőjelezte meg őket. A dinoszaurusz-madár elmélet is már a 19. század végén kialakult, de pár tudós hülyeségnek tartotta, a többi pedig hitt nekik a helyett, hogy maguk is megvizsgálták volna a kövületeket.

Ugyanígy terjedt el az a teljesen abszurd nézet, hogy a nagytestű dinoszauruszok vízben éltek: néhány kutató valamit nagyon félreértelmezett, és szinte teljesen alaptalanul elkezdték híresztelni ezt a hipotézist. A többiek meg elhitték. A popkultúra számos híres darabja pedig pont erre az időre vezethető vissza, amikor a dinoszauruszkutatás nyugaton szinte teljesen leállt. Aztán ott voltak a háborúk is, meg a politikai viszályok, az embereket ilyen közegben nem érdekelte a paleontológia. Csak a 60-as, 70-es években indult újbóli virágzásnak a dinoszauruszkutatás, de ekkorra már olyan torz és téves kép élt róluk az emberekben, hogy ezt a mai napig csak részben sikerült megingatni. Még a Jurassic World-ben is olyan dinók szerepelnek, amik mintha egy 30-40 évvel ezelőtti gyerekkönyv lapjairól sétáltak volna le.

De nemcsak a filmeket kell hibáztatni, hanem az ismeretterjesztő műsorokat is. A Discovery meg a NatGeo is egy rakás silány dinós dokumentumfilmet gyártott, és még a BBC híres Dinoszauruszok, a Föld urai című sorozata is telis-tele volt alaptalan feltevésekkel és téves információval. Ezek pedig annyira beivódtak az emberek agyába, hogy szentírásnak veszik őket, az újabb tudományos felfedezéseket pedig szentségtörésként értelmezik.

Azt is lássuk azért be, hogy a vita mindkét oldalán vannak túlkapások. A dinoszaurusz-rajongók sokszor fanatikus módon támadnak másokat, és olyan elméleteket próbálnak ráerőltetni a laikusokra, amikre nincs elegendő bizonyíték (pl. hogy kivétel nélkül minden dinoszaurusz tollas volt). A paleontológia nem egzakt tudomány, a tudósok közt is folyton folyik a vita, és vannak olyan gyökerek (pl. Jack Horner), akik szándékosan mondanak hülyeségeket (pl. hogy a T. rex csak dögöt evett), hogy megzavarják az átlagnépet. A legtöbb átlagember vagy régimódi dinókedvelő ebből csak azt szűri le, hogy a tudósok hülyék, ezért inkább nem is hisznek nekik, hanem tartják magukat ahhoz, amit a filmekben látnak.

tl;dr: Az őslénytan kutatása és oktatása a kezdetektől fogva el tett szúrva, a média pedig továbbkúrja az átlagember agyát, ők meg nem tudják, kinek vagy minek kéne hinni.

Nos, nem igazán lehet többet nagyon hozzátenni.

Itt az oldalon, a tudomány kategóriában is gyakran futok bele, amúgy eléggé okos válaszolók kommentjeibe, akik a dinoszauruszokról rengeteg butaságot hordanak össze. Pl. egyik kérdésnél azt, hogy kezdetleges zsákszerű tüdejük volt, meg csak magas oxigénszint mellett képesek életben maradni. (Ami szerintem már azért is butaság, mivel a dinoszauruszok egy olyan korszakban emelkedtek felül az emlősök ősein is, amikor az oxigénszint durván fele volt a mainak.)

Van az úgynevezett "Awesomebro" mentalitás is, amely azt hangoztatja, hogy az őslényeknek mindig menő, durva kinézetű, "férfias", szuperkirály gyilkológépeknek kell lenniük. ( [link] és [link]

Pikkelyek, tövisek, karmok, fogak, vér, erőszak mindenhol. Ez egy tipikus, de igen szélsőséges látásmód, amit a popkultúra nagyon felkapott, de még egyes dokumentumfilmekben is megjelenik. Nagyon jellemző a kisgyerekekre, a keményvonalas Jurassic Park rajongókra és a tudományokban nem túl jártas laikusokra, akik csakis a "menőség faktor" miatt szeretik a dinókat. Ők azért utasítják el az élethű, tollas dinoszauruszokat, mert az szerintük gagyi vagy egyenesen b*zis.

Hasonló gondolkodásmód felelős azért is, hogy mennyien rajonganak a legagyatlanabb, legigénytelenebb amerikai szemétfilmekért, amik csak a látványra, a számítógépes effektekre, az akcióra, meg a "coolság"-ra helyezik a hangsúlyt. Elég megnézni ennek az oldalnak a Szórakozás alkategóriáját, és biztosan találunk olyan kommentelőt, aki az ilyenekre csurgatja a nyálát, és meg van győződve arról, hogy ez valódi, igényes filmművészet. Az őslényekkel is valahogy így vannak. Nem a tudományosság, hitelesség, vagy realizmus érdekli őket, hanem azt fogadják el "igazinak", ami szerintük menő. A különbség persze az, hogy az őslények valódiak, szóval a személyes véleményeknek kevés hely jut.

Az első szárazföldi is hasonlít a krokodilokra (a Tiktaalik) és a ragadozó dinók feje, fogazata is nagyon hasonlít pl. a T-rex (ettől nem egymás leszármazottjai a T-rex és a krokodil, hanem külön ágon fejlődtek.)

A sauropodák szerintem a teknősökkel rokonok, tehát hüllőknek számítanak. Ettől függetlenül nem lehet tudni, hogy pl. a Brachiosaurus hidegvérű volt és mocsarakban élt vagy részben tudta szabályozni a testhőmérsékletét. És mivel nem találtak még hatalmas Brachiosaurus csorda csontvázat vagy sok egyed csontvázát valószínű, hogy nem lepték el az egész Földet. Az sem biztos, hogy fel tudták teljesen emelni a fejüket ha pl. a fákról enni akartak(gondolj a zsiráfokra) (és lehet nem voltak 100 tonnásak, de legalább 30-50 tonna.)