Akit már támadott meg kutya! Miért féltek attól a fajtától, aki megtámadt?

Nekem olyan 8 éves koromban egy kuvasz tépett ki egy darabot a lábamból. Igazából nem félek a kuvaszoktól azóta sem (sőt mivel ringtitkár vagyok, vezettem már kuvaszos kört is ... ott azért volt pár darab) .. csak vannak fenttartásaim a fajtával kapcsolatban: pl. otthonra soha nem kellene, de ilyen fajta ezért elég sok van.

Tudod te mi az a traumatikus élmény? Tanultál már pszichológiát? Én igen, 3 évet és akkor elmondom neked hogy ez nem így megy, h tudom h ilyen támadott meg de ez nem ugyanaz, hanem az agy egy életre elraktározza a képet és ha meglát egy ugyanolyat, a szervezet felkészül a menekülésre, felmegy az edrenalin szintje, hevesebben ver a szíve, gyorsan veszi a levegőt, kitágul a pupillája. Mondhatsz neki bármit, olyankor gondolkozni se tud reálisan.

Elkezdtél DIREKT menni egy ember felé aki traumatikusan fél a kutyádtól és gondolkozni sem tud józan ésszel mert éppen pumpán van benne az adrenalin és menekülne legszivesebben. Gondolkozz már egy kicsit.

Ő gondolkozzon? A kutyás? Hát ne hogymár azért ne sétáltassa valaki a kutyáját, szájkosárral, pórázzal, mert valami hülyének felment az agyvize!

Engem is harapott már meg kutya. Egy csaucsau (chow-chow). Rosszkor voltam rossz helyen. Kifogtam egy agresszív egyedet ami talán meg se harapott volna ha a gazdája normálisan jár el és nem hagyja póráz nélkül az agresszív kutyáját egy cukrászda előtt... Igaz a csauk zárkózott kutyák, hajlamosak az agresszióra, de nem mindegyik ilyen. Neveléssel nagyon jó kutya lehetett volna. Én csak szegény kutyát sajnálom. De ettől függetlenül nem félek a fajtától. Igaz én sose tartanék, de nem emiatt mert megharapott. Egyszerűen nem illik hozzám, nem tetszik maga a fajta annyira, hogy eltudjam magam mellett képzelni. Sajnállak kedves kérdező, mert egy rottweilerrel tényleg rengeteg beszólást kaphatsz. Sok ilyen -mások szerint "harci" kutyának titulált- kutyát elítélnek az emberek. Félnek tőlük akár negatív tapasztalat miatt vagy csak mert azt hallotta bla bla bla. Nehéz ez így, de aki ilyen kutyát tart számolnia kell ezekkel. Én például nagyon szeretem az ilyen kutyákat és nem félek tőlük ha például mellettem mennek el. Meg amúgy se. Vagyok olyan tapasztalt kutyás, hogy észre vegyem melyik kutyától kell tartani. Vannak apró jelek. Na olyankor én is arrébb megyek ha kutyával sétálok mivel kis testű kutyám van és nem akarom, hogy baja essen. De amúgy a kutyámnak például egy rottweiler volt az egyik legjobb haverja :) Csak a kutya kikerült kertes házba így már nem találkoznak. Se magamat, se a kutyámat nem féltem ha normális kutyáról van szó. Akin látom, hogy nem tudja kontrollálni a kutyát a gazdája akkor én is elkerülöm Őket. Mert persze nekem se hiányzik még egy harapás. Azért bennem van az óvatosság. Mikor a casu megharapott akkor is a kutyámat féltettem (mert velem volt) szinte észre se vettem, hogy megharapott. Otthon vettem észre, hogy teljesen átvérzett a gatyám. (kb 5percnyire lakok a cukrászdától) Egyszerűen a sokktól vagy nem tudom mitől nem is éreztem. Na de mind1 az élet megy tovább, igaz még néha mindig sántítok miatta, de ez van :) Ettől függetlenül még a kóbor kutyákat is megetetem, simogatom ha nincs velem a kutyám.

megtámadott 5 éves koromban egy kóbor németjuhász, és csúnyán megtépte az alkarom, a hegek mai napig látszanak (19 vagyok). És lássatok csodát, két németjuhászom is van. Miért? Mert hülyeség általánosítani. Pedig nekem is nagy trauma volt, 10 éves koromig minden derekamnál nagyobb kutyától féltem, és ha német juhászt láttam, volt, hogy sírva is fakadtam. Aztán több ismerősöm tanácsára is elkezdtem járni kutyakiállításokra, és elkísértem mindig egy haveromat, akinek beagle-je volt, a kutyasuliba. Persze ott is volt vagy 3 nj. És én mindig kicsit közelebb mentem, mint a kisherceg. Már az is haladás volt, hogy meg mertem simogatni. És beleszerettem a fajtába. Mert tudtam: Az a kutya aki akkor megtámadott, egy kóbor, gazdátlan, neveletlen és szocializálatlan kutya volt. De az a kutya, legyen bármilyen méretű, fajtájú, ha családban nevelik, szeretettel, odafigyeléssel, még egy pitbull is lehet kezesbárány. És úgy döntöttem, hogy végleg véget vessek ennek a paranoiámnak, vettem egy német juhászt, egy tenyésztőtől, aki sok hasznos tanáccsal ellátott, utólag is NAGYON köszönöm neki! És imádtam, mert kötődött hozzám, és szeretett, és soha nem harapott meg (csak a kölyökökkori rágcsálós időszakában voltak nyomok a kezemen). :) Vittem őt más kutyák és emberek közé, kutyaoviba és aztán suliba is. Egy engedelmes, kedves, gyerekeket imádó, játékos, kutyám van, akivel harmóniában vagyunk. mivel ilyen jól mentek a dolgok Josh (így hívják) mellé örökbe fogadtam egy menhelyről egy szintén nj fajtajellegű kutyust, aki egy ivartalanított kislány, Linda volt. :) Ő is egy nagyon bújós, kutyákkal és emberekkel is barátságos, és imádni valóak a kajla fülei :D josh most 5, linda pedig 7 éves (4 éves kora körül fogadtuk be).