Miért ítélik el sokan a “harci” kutyákat?

Van egy társadalmi réteg, akik tényleg ezért tartanak amstaff/bull-jellegű kutyát, de szerintem a lakosság körében nem ez a jellemző.

Hozzáteszem, ezeket a jellegű fajtákat illegálisan a mai napig használják ketrecharcokban és egy csomó dokumentumfilm is készült már ezekről, talán ez is egy oka lehet annak, hogy a laikus fél tőle.

Nagyon sokan azt se tudják, hogy a kutyáknak vannak igényeik. És akkor még a nevelésről nem is beszélve. Sokan semmilyen kutyát nem tudnak megfelelően tartani, nem hogy egy "harci" kutyát.

De amíg egy instabil/ideggyenge/félrenevelt acsargó tacskót max arréb rúgsz, meg egy pincsi csak a nadrágod szárát próbálja letépni, addig egy szájzáras pit már komoly problémát okoz.

Ez nem azt jelenti, hogy az ilyen típusú kutyákkal van a bajom. A gazdákkal és a felelős kutyatartás túlnyomó hiányával van bajom.

Találkoztam már olyan staffival aki a testbeszéde alapján játszani akart a bichonommal de láthatóan nem bízott benne a saját gazdája.

Előttem levők jól leírták.

Nekünk fajtatiszta pitbullunk van itthon. Azért kellett, mert: sportolunm vele (napi 10-20 km futás, na nem én, párom viszi), én pedig engedelmesre hordom heti 2X és agilityre is heti 2-3-szor. Tehát a "finomhangolás" része van nálam.

Na, ez, amit leírtam rengeteg foglalkozás, idő, pénz, minden. De egy ilyen típusú kutyának, aki magasan intelligens (a bull típusúak nagyon okosak, csak félre vannak értve/nevelve/el vannak silányítva), és ennyire energiabomba, kell a megfelelő szellemi és fizikai fárasztás. Ahogy az utolsó mondja, sok gazda nem tudja/leszarja, hogy a kutyájának vannak igényei. És ekkor jön a pótcselekvés (a sok felhalmozott energiából): a tacsi ás, a mudi ugat, a border terel, a pit meg gyilkol. Szóval nekem sem a fajtával van bajom, hanem a sok lusta emberrel, akiknek státusszimbólum, kukinövelő, dísz, mert mennyire vagány a munkakutya (igen, a bulttipusu kemény munkakutya), plusz a szapikkal, akik ontják ennek a rétegnek a kiszolgálására az ideggyenge, beltenyésztett óccókutyát.

Maga a fajta nem rossz, nekem soha többé nem kéne, mert rengeteg vele a meló. Most, míg fiatal vagyok tök sokat lehet belőle tanulni, fejlődni, de első és utolsó pitünk volt ez szerintem. :)

Azert mert sok szemelyisegtorzult futyike csak azert vesz ilyen kutyat, hogy a ciganyvajda szomszedja ne kosson bele lepten nyomon. Az ilyen gyava emberek direkt vadabbra "nevelik" a kutyajukat, igy kompenzaljak a sajat hitvanysagukat.

Namarmost az ilyen kutyak sajnos sok problemat okoznak a hetkoznapi varosi eletben, ezert sokakban kialakult egy bizonyos ellenszenv es felelem az ilyen tipusu kutyakkal szemben.

Staffim van es a bichon es egyeb kiskutyaktol tavoltartom,mert szinte mind csak provolkalja meg megtamadja,akkor meg ugye az enyem is visszaharap jogosan,ha megharaptak. Aztan meg mi leszunk a szemetek.

Mar elegem van ezekbol a jelenetekbol. Meg h az enyem hiaba baratkozna a kis kutyakkal,ugyis elhuzza a korlatolt gazdaja 98 %-ban.

Nekem csak a bullok meg cane meg masztiffok tetszenek. Csak olyanokat dicserek meg.

A szajzar legenda csak. Ket ilyen kutyank van es soha nem volt ilyen szajzaruk. Az csak akaratossag. A falkavezer parancsra elengedteti a targyat stb-t.

"enyem is visszaharap jogosan" ... ez valami vicc? Szerinted normalis, hogy egy nagykutya visszaharap a kicsinak? Bizony am, hogy nem! Egy normalisan nevelt kutya nem is reagal egy idetlen kiskutya semmilyen viselkedesere. Pontosan erre kell megtanitani, ez a szocializacio lenyege.

Mindig is tudtam, hogy keves a jolnevelt kutya ... meg a hulye azt hiszi, hogy normalis ha a nagykutya visszavag! Haver, Te egyaltalan nem ertesz a kutyakhoz.

A "minden kis kutya megtámadja a staffimat" mondat is elég gyanús. Nemsokba különbözik attól hogy "minden pit veszélyes harci kutya" csak az egyik rosszabb mint a másik ha igaznak bizonyul.

Az meg hogy "joggal" visszaharap megint nagy baromság mert egy kiegyensúlyozott kutya előbb hátraugrik max elkezdi ugatni.

Múltkor hoztak be egy kölyök kutyát futira hogy szocializálják mert idegbeteg lesz ha meglát egy másikat. Sokmindent láttam már, de hogy egy tejfogas kistestű kölyök izomból ráharap a kutyám lábára, meg beleharap egy vizsla pofájába hogy szinte csüng rajta...hát az új volt. Az enyém nyüszített és megpróbált elfutni a vizsla meg elugrott tőle. Egyik se harapott vissza ha jogos lett volna ha nem. És ennek kéne normálisnak lenni.

Amúgy én minden kutyát egyformán kiszámíthatatlannak tartok amikor előszőr találkozunk. De sajnos ha két bichon ugrik össze az nem egyenlő azzal ha egy staffival verekedne. Szóval elsősorban elővigyázatosságnak mondanám mint előítéletnek. Nagy kutyához csak akkor megyünk oda ismerkedni ha a gazdáján kellő bizalmat látok saját maga és a kutyája irányába. (Na meg persze játékos testbeszédnél)