Megtartsam a kiskutyát?

Lehet a sors akarta igy, hogy mielott elmélyülnél a depresszióban az utadba sodort egy aktiv kiskutyát.

Lehet pont erre lenne szukseged, hogy kibillenj a jelenlegi állapotodból.

Lehet nem véletlenül adta a lanyod a kutyust, talan azt szeretne, hogy valami történjen mar veled.

Lehet?

Nagyon szerethet a lányod, nekem valahogy ez az érzésem ettől a nem túl szerencsésen elsült gesztustól.

A kiskutyák hálásak, igénylik a szeretgetést, törődést, a róluk való gondoskodás rengeteg egészen különböző betegség (fizikai és / vagy mentális) tüneteit enyhíti a kötődési kapcsolat és a rendszeresség miatt. Eleinte - pláne depressziósként - érezheted nehéznek, de ha sikerélményed van (boldog, vidám kutyus, aki farkcsóválva örül neked), ez átlendít majd, és működni kezdhet a dolog.

Kicsit olyan, mintha a lányod ilyen módon próbálna "távszeretni" téged: amikor ő nem lehet jelen, a kiskutya legyen az, aki mellett sosem vagy magányos.

Sajnálom, hogy most elbizonytalanodtál, remélem akad olyasvalaki, akivel esetleg közösen mehettek sétáltatni vagy megbeszélhetitek a "kutya-dolgokat" (szobatisztaságra szoktatás, oltások, egyebek), így könnyebben belerázódnál.

Jelezd azért a lányodnak, hogy erősen rezeg a léc, így nem ártana, ha át tudná venni a kuytust, ha neked most nem segít, hanem csak a problémát látod benne. Megsértődni biztosan nem fog, nyilván tudja, hogy a jószándékot látod az ötletében.❤

Azért ez nem egy Disney Pixar rövidfilm, ahogyan itt néhány válaszoló látja. A valóságban nem lesz törvényszerűen ilyen mesés életetek egymással. Valószínűleg csak még jobban belefásulsz az egészbe, amiért nem tudod gondját viselni, csak kiskutya pedig egy lelkisérült állat lesz. Inkább keress neki gazdit vagy vidd vissza, ahonnan hozta a lányod, kiskutyának még jó esélyei vannak gazdit találni.

Ha most nevelgeted egy darabig és később látod be, hogy nem megy, akkor felnőtt, sérült, neveletlen kutyaként esélye sem lesz.

Ne.

Szerintem nem tenne jót neked, csak depisebb leszel tőle

Sajnos ez az iskolapéldája annak, hogy miért nem adunk ajándékba állatot.

Kérdező: én javasolnék egy gyors önvizsgálatot, hogy abból, amit érzel mennyi az alaptalan para, mennyi a sokkhatás / puppy blues és mennyi a tényleges összeférhetetlenség. Depressziós vagyok és szintén nemrég vesztettem el egy nyugodt kutyát. Szóval szerintem a "nem ilyen gazdát érdemel" az alaptalan. A "túl aktív hozzám", "nincs hozzá türelmem", "nincs hozzá energiám", "nem tudom megfelelően ellátni", "nem egyeztethető össze az életvitelemmel", "az előzőt nem tudtam még elgyászolni" stb. stb. teljesen valószerűnek hangzik.

A saját szituációdat csak te ismered, így ezt a döntést is csak te tudod meghozni. A leírtak alapján számomra nem egyértelmű, hogy melyik a felelős döntés neked és a kutyád számára, de én is inkább az új gazdi keresése felé hajlok.