Miért és hogyan került hozzátok a mostani kutyátok?

12 eves voltam, amikor orokbefogadtuk menhelyrol, miutan 5 eve szerettem volna mar egy kutyat. O imad asni es nagyokat setalni erdos, nyugis helyeken. Mudi-foxi keverek.

A masikat talaltam kidobva, megtartottuk, mert pont akkor koltoztunk kerteshazba, kulonben nem maradhatott volna. O komolyabb kepzest igenyel, belga juhasz fele, meg kicsi volt, de nagyon latszott mar ott is, hogy munkakutya.

A 3.at ramsozta egy ismeros, aki rajott, hogy a kutya nyug neki, tobbszor vigyaztam ra, mielott nyom nelkul eltunt, fel ev utan jelentkezett, hogy kulfoldon van es ott is marad, a kutyat nem tudja kivinni magaval.( Persze akkor mar megszerettem, nem is tudtam volna visszaadni.) O labdamanias. Meg o is nagyokat szeret setalni, tacsko-jack russel keverek.

Aztan talaltam megegy kutyust. Ot felnottkent. Bull tipusu keverek. Nagyon szelid, egybol beilleszkedett, mert megado. Csak egy szereto csaladot akart, semmi mast. Imad setalni velem, a vilag vegere is elsetalna.

Ennyi a tortenetunk.

Miért: júliusban altatni kellett a kutyámat nyirokrák miatt, és nekem teljesen felborul az életem ha nincs kutyám, nem érzem teljesnek.

Hogyan: visszamentünk a fajtamentőkhöz egy hónappal azután hogy elment a kutyám. Először felnőtt kutyát szerettünk volna, sose terveztünk kölyköt, de sajnos (vagy is mostmár így utólag nem sajnos) mindegyikkel volt valami gubanc ami miatt nem jöhetett hozzánk, így megmutatták a kölyköket. Kettőt ajánlottak nekünk, ők voltak a nyugisabbak. Először azt mondtuk hogy nagyon cukik, de nem szeretnénk kölyköt, és abban maradtunk hogyha változik a terv akkor szólunk. Elkezdtem más menhelyeken szétnézni, és találtam egy kutyát aki nagyon megtetszett. Elmentünk megnézni, többször is, de vele is volt valami ami miatt nem tudtuk elhozni (pontosabban nem vele, nem az ő hibájából adódott, de nem tudtuk elhozni). Ez már szeptemberben volt, tehát 2 hónapja nem volt kutyám. Kezdtem becsavarodni, és egyre inkább hajlottam a kölyök felé mert tudtam, hogy nála nem lehet semmilyen probléma, őt mindenképp el tudjuk hozni, viszont ha kinézek még egy felnőtt kutyát, akkor megint kocsikázhatunk órákat, többször, és lehet hogy megint nem lesz kompatibilis, tehát plusz egy hónap és egy csomó energia a semmiért. Így hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy elhozzuk a kölyköt. Októberben került hozzánk. Először féltem, mert felnőtt kutyákkal tudok bánni, tudom kezelni őket, viszont kölyköm sosem volt és nem tudtam mire számítsak. De szerencsére alaptalan volt az aggodalmam, mert most van egy 5 hónapos, iszonyat okos, engedelmes kutyám :)

Egyébként fun fact, hogy július 23-án született, az én akkori kutyám pedig 24-én aludt el. Pont egy nappal előtte született.

Én mindig is szerettem volna kutyát, több év kérlelés után végre megengedték. Először úgy voltam, hogy mindenképpen Golden retrievert szeretnék, de a szüleim elvittek egy közeli menhelyre, ahol megláttam a leendő kutyámat. Még kölyök volt, öten voltak testvérek. Egy elhagyott buszmegállóban találtak rájuk egy szomszédos megyebeli faluban. Oda lett kirakva egy kis dobozba bezsúfolva. Így kerültek a menhelyre.

Úgy döntöttünk, hogy menhelyi lesz, és elhoztuk. Szerintem sokkal jobban jártam így :)