Nem erkölcstelen dolog ez, hogy pénteken elpusztult a kutyánk és rá pár napra apa már új kutyát akar hozatni?

Ha tenyesztotol lesz, akkor nem most fogja hozni a kutyat, elofordulhat akar az is, hogy 1 evet kell ra varni, ha epp nincs alom.

Annyi ido alatt meg te is megnyugszol gondolom.

Egyebkent meg nem a regi lesz potolva kerdezo, hanem lesz egy masik kutyatok es pont. Ez valakinek segit a gyaszban, valakinek meg eppenseggel nem, de el kene fogadni a masik allaspontjat is.

Apukád máshogyan gyászol, ezt el kell fogadnod. Ha meg csak most egyeztetett a tenyésztővel, leghamarabb fél év múlva lesz új kutya, az elég hosszú idő.

Én két hónappal a kutyám halála után hoztam egy újat. Aznap született a pici, mikor az öreg elpusztult.

Nálunk teljesen ugyanez volt ősszel. El kellett altatnunk a kutyánkat. Engem és Anyukámat nagyon megrázott, mert mi ketten intéztünk mindent vele kapcsolatban akkor, Apukámnak viszont éppen dolgoznia kellett aznap, így Ő nem volt ott velünk és így nem is tudja, hogy min mentünk keresztül. Szörnyű volt végig nézni és átélni. Apa már 1 hétre rá mondta, hogy szeretne új kutyát, ráadásul ugyanolyan fajtát, ami nekem szintén rosszul esett, mert ugyanezt éreztem, mint most Te, hogy olyan, mintha vennénk egy ugyanolyan vázát. Nekem Ő volt A Kutya az életemben és nagyon sok mindent köszönhetek neki, tényleg olyan volt, mintha egy családtagomat vesztettem volna el. Úgyhogy abszolút át tudom érezni a helyzetedet és nagyon egyetértek Veled, azzal kapcsolatban, hogy van egy gyász időszak, amikor kicsit ülepszik az emberben, hogy már nincs, elment és ezt szerintem Apudnak is meg kéne értenie, hogy ez van benned és várnia kellene. Értem én, hogy hiányzik neki a kutya, de neki is kéne picit a feléd való szolidaritásból várnia.

Nálunk végül a helyzet úgy adta, hogy egy véletlen folytán láttam egy facebook hirdetést, ahol egy nő egy 10 hetes vizsla-labrador kan kutyát szeretett volna elajándékozni (ami azért volt tökéletes, mert megvolt benne Apukám kívánsága, hogy vizsla legyen, mint az előző kutyánk és az én kívánságom is, hogy más fajtájú legyen, mint az előző kutyánk), ráadásul egy hozzánk nagyon közel eső faluban, ami szintén hihetetlen, mert egy semmi közepén lévő pici városkában lakunk. Szóval ezt egy jelnek vettük és március eleje óta itt van nálunk a kismanó. Bevallom őszintén, amikor elhoztuk, az első pár napban lelkiismeretfurdalást éreztem, hogy ott van nálunk és akkor is úgy éreztem, hogy lecseréltük a régi kutyánkat és nagyon gyakran gondolok is rá most is, meg az is elő szokott fordulni, hogy véletlenül ugyanazon a neven szólítjuk, mint ahogy a vizslánkat hívták. Szóval nekem valószínűleg kellett volna még egy kis idő, de nem tagadom, hogy bearanyozza a napjainkat és nagyon leköt minket, így nem jut időnk a szomorúságra az előző kutyán vesztesége miatt. Sőt, én nagyon sokat foglalkozom vele és nagyon örülök neki, hogy ki tudom javítani azokat a hibákat, amiket a vizslánknál elkövettünk. Nagyon gyorsan tanul és már most igazi társsá nőtte ki magát, pedig csak pár hete van nálunk. Bocsánat, hogy ennyit írtam, kicsit elragadtak az érzelmek és ez jobban érdekelt most, mint a szakdolgozat írás. Kitartást Nektek és fogadd őszinte részvétem!

A mi cicánk szeptemberben halt meg. Egyik szerda reggelen. Nem tudjuk mitő, a kutyusunk találta meg, ott feküdt mellette.

Anyukám munkahelyén sok a kóbor cica, de egynek végre sikerült gazdát találni és úgy volt, hogy pénteken elhozzuk a mi állatorvosunkhoz mert az nem olyan drága. Egyébként a cicus rendben volt valszeg szoba cica lehetett , gyönyörű, házi cirmos, ivartalanított kandúr. Én nagyon megszerettem mikor anyukámhoz bementem a munkahelyere mindig jött elém. A sors úgy hozta, hogy miközben a doki vizsgálta a fogait felhivák anyámat, hogy mégse tud menni a macska. Kijöttunk és egymásra néztünk. Akkor meg két napja volt halott a cicánk nagyon friss volt az egész. Nem szívesen akartuk úgymond ilyen hamar eltemetni az emlékét is. De volt nálunk egy állat, akivel átmásztunk a városon es kezdett sötétedni. Nem akartuk visszavinni a beteg vad macskák közé. Hazahoztuk. Eleinte furcsa volt. Hiába volt hasonló, más volta név, más a személyiség, de rajottunk, hogy a régi hiányát nehezebben kezeljük mint, azt hogy helyettesitjuk. Volt időm gyászolni miközben lehetőséget adtunk egy élőlények, hogy jobb körülmények között éljen. Nem felejtettük el. Most hétvégén ültettem neki új virágot a sírjára. Apukám vette nem is olcsón. Az új cicus pedig nagyon de nagyon hálás es nagyon szeretjük. Nálunk ez volt a helyzet. A te döntésed, hogy mivel tud megbirkozni a lelked.