Sajnos a kutyám annyira beteg és öreg hogy az állatorvos azt javasolta hogy el kell altatni hogy ne szenvedjen még többet hogy könnyebb ezen túl tenni magam ha ott vagyok amikor elaltatja vagy ha nem?

Jaj ez nagyon szomorú, nagyon sajnálom :(

De gondold meg, elfogadod-e az állatorvos javaslatát.

Szerintem a halál így is, úgy is eljön, nem kell siettetni. Csak ismerőseim példáját tudom említeni: az utolsó pillanatig életet leheltettek az egész család által imádott uszkárjukba, aki öreg, gyenge, vak, süket, stb. volt, - de nem altatták el. Persze ha emberfeletti szenvedésről, kínokról van szó, az más, de ha "csak" legyengült, és nehezen mozog, illetve elviselhető fájdalmai vannak, akkor szerintem hagyd, hogy Veled legyen, amíg tud. Ez már úgysem sok idő, ahogy mondod - ha nincs nagyon nyomós indok, én nem venném el Tőle és magamtól azt a pár hónapot, míg együtt lehettek. Elvégre az embereket sem altatják el, ha már betegek.

Akárhogy is lesz, szerintem légy vele a végsőkig, simogasd sokat, beszélj hozzá, köszönd meg neki a sok szép évet. (jaj lassan már folynak a könnyeim, szörnyű lehet ez, nekem macskám van, de úgy hozzámnőtt, hogy ha egy haja szála meggörbülne, nem is tudom, mit csinálnék...)

ne hagyd magára az utolsó perceiben,igy nyugodt lesz,mert vele vagy,Téged szeret.

Csak a legvégső esetben válaszd az elaltatást.menj másik orvoshoz,hátha mást mond.Nagyon sajnálom.:-(((

Szia!

Nagyon sajnálom a kutyusod :(.Átérzem a helyzeted, szörnyű lehet most neked. Én kicsit több ,mint fél éve veszítettem el a kutyámat, még 2 éves sem volt, súlyos agykárosodásban szenvedett. Gondolhatod,hogy mindent megpróbáltunk, nagyon sokáig kezeltettük,az orvosok már rég lemondtak róla, de mi küzdöttünk érte. Ő csak szenvedett, folyton rosszabbodott az állapota a legdrágább gyógyszerek ellenére is. Volt olyan nap,hogy 11 féle gyógyszert kellett neki adni…Elveszítettem már néhány rokont,de messze a kutyám halála viselt meg a legjobban.Az eddigi 19 évem alatt ez volt életem legborzasztóbb szakasza. Én vele voltam az utolsó percekig a tesómmal együtt. Neked is ezt javaslom. Így valószínüleg még nehezebb lesz feldolgozni a halálát, mert sokszor eszedbe jut majd,ahogy ott fekszik… legalábbis velem így van. De tudtam,hogy megérdemli,hogy az utolsó perceiben is vele legyünk, hogy ne idegenek közt kelljen meghalnia, hogy valaki simogassa őt,miközben beadják neki az altatót. Szörnyű volt,de neki jobb volt így. És ilyenkor a kutya a legfontosabb!És valóban, az én lelkiismeretem is nyugodtabb így.Azóta is siratom.