Nem megy a visszahívás. A kutyámmal nem tudok mit tenni. Mit tegyek?

2 éve fogadtunk örökbe egy kutyát apukámmal, most 4 éves. Sokat fejlődött, ezt aláírom, és le is nyugodott a kezdethez képest. Azonban a szavam olyan, mint fing a gőzfürdőben. Semmit nem ér! Apukám hetente max 2x viszi le őket, 12 órázik is, szóval csak "ütyüli-pütyülire" jön haza. Rá bezzeg hallgat! Tiszta ideg vagyok!

Az előbb jöttünk hazafelé, a kutya meglát egy pórázas (nála nagyobb) kutyát, aki már messziről ugatni kezd rá. A nő alig bírta megtartani, erre az enyém nagy boldogan fut oda. A nő meg közben kiáltozik, hogy hívjam vissza, hívjam vissza, aztán amikor tovább mennek, azt ordibálja, hogy közterületen póráz kötelező.

Napok óta az van, hogy amikor elengedem, konkrétan elfut a pi**ába (nem világgá, csak egyszerűen visszahívom, ehelyett az ellenkező irányba megy a parkban). Nem használ, hogy rosszat csinál, akkor pórázra rakom. Nem érdekli. Leszidom. Nem érdekli, ugyanolyan vidáman néz, ha meg közelebb hajolok hozzá és közben kvázi gőzöl a fejem az idegtől, vidáman arcon nyal. Tréner volt már, neki nem volt gondja a visszahívással, pedig akkor még nehezebb eset volt. Apukámnak elég egyszer rászólnia, néha kétszer, de amikor leteremti a kutyát, akkor látszik is rajta, hogy érzi a leteremtést. Én már lassan torokcukorkát szedek, annyit kiáltottam utána, hogy jöjjön vissza. Szóltam neki szépen, halkan, hangosabban és nagy hangerővel, de nem használ semmi. SEMMI!!! A kutya imád engem, csak éppen lexarja amit mondok neki. Tanácsokat is megfogadtam, először én megyek ki az ajtón, utána a kutya. Ha meg előzni próbálna, előröl az egész. Szerintem csak megszokásból enged előre, mert tudja, hogy különben soha nem indulunk.