Miért akarnak mások beleszólni, hogy megtartjuk-e a kutyát?

Sziasztok!

Idigazdik vagyunk egy menhelynél, 2 hónapja van nálunk a kutyus. Tudtuk mire vállalkozunk és hogy ha majd eljön az ideje, tudni kell elengedni a őt.

Egész jó kutya egyébként okos, könnyen tanítható, a játék megy csak neki nehezen, mivel nincs hozzászokva, így nehezebb lemozgatni. Lakásban tartjuk, kopó-német juhász keverék, ezt hozzátenném, tehát van ott azért mozgásigény.

Nos egy hete érkeztek hozzá látogatóba gazdi jelöltek, egy fiatal, energikus pár, tapasztalattal, több kutyájuk is van vidéken. Egyből rabul ejtette őket, örökbefogadnák. Nyilván belefájdul a szívünk, én lennék a legboldogabb, ha meg tudnánk tartani, de az ő érdekeit is figyelembe kellett vennünk, hogy ne hozzunk felelőtlen döntést azzal, hogy mégse engednénk el (ami ritka döntés idik részéről, de lehetséges). Tudunk-e neki eleget nyújtani, hogy bírna több utazást (én vidéki vagyok, csak egyetem miatt élek városon, alkalmanként ezért hazajárunk a családomhoz vonattal egy kb. 3 órás útra kell gondolni), gyakori hogy mindkettőnknek el kell mennünk hosszú távra és pénzügyileg se vagyunk még toppon friss diplomásként. Ha ne adj' Isten beteg lenne a kutyus, miből fizetnénk neki az orvosi költséget?

Ezeket a tényezőjet figyelembe is vettük, hiszen ezért lettünk idigazdik, hogy átmenetileg tudjunk jobb helyet biztosítani neki, mint a kenel. Rengeteg dologra megtanítottuk, szocializáltuk. És a szomszédtól kezdve párom nagyszülein keresztül kapjuk, hogy jaj ne adjuk már oda, érző lény, ő biztos nem tudná, stb. Most nem azért, de ezt elég sértőnek érzem ránk nézve. És majdnem megszóltaltam néha - azaz egy esetben meg is tettem - hogy akkor tessék magának befogadni és felügyelni rá. Úgy érzem, hogy ezt könnyű mondani, ha nem látják, mekkora munkánk volt ebben és abba se látnak bele, hogy mekkora önzőség lenne így döntenünk.

Egy ismerősöm menhelyi főnök és mikor meséltem neki, hogy attól tartok inkább, hogy a kutya hol élné meg, közölte velem, hogy van egy rossz híre: teljesen jól. Tehát ez végképp ne tartson minket vissza az idizéstől, mert a mutyák alkalmazkodnak, nagyon gyorsan és nem fogunk neki hiányozni.

Hogyan álljak hozzá az ilyen "támadásokhoz" felénk? Baromi rossz hallgatni ilyet valakitől, amikor mi épp, hogy segítettünk egy menhelyi kutyán és nem vagyunk szívtelenek, csak mert idik vagyunk. Épp elég vívódás ez magunkban is.