Hogyan értessem meg a feleségemmel, hogy nem helyes a szomszéd kutyáját etetni?

A szomszédban van egy nagy testű kutya, napközben meg van kötve, délutánonként viszont elengedik. Ilyenkor az alacsony/nem létezò kerítés miatt arra csatangol, amerre neki tetszik, utcában, mi kertünkben is. Ez önmagában minket nem zavar, kárt alig csinál, meg szeretjük is, és sajnáljuk, hogy sokszor ki van kötve.

Viszont a feleségem újabban kitalálta, hogy a húsmaradékot, csontokat tegyük ki a kertünkbe a ház mögé, a szomszéd kutyának jó lesz. Ő alapból is nagyon rosszul érzi magát, ha (akár állati) fogyasztásra alkalmas kaja akár csak egy szelet száraz kenyér mennyiségben a kukába kerül. Most 4 hónapis terhes is, így érzelmileg még inkább megviseli a pazarlás, hogy ha már egy állat a halálát lelte, hogy mi megehessük, legalább teljes egészében hasznosulhasson. Én ezt meg is értem, ugyanakkor mégiscsak az a kutya nem a mi kutyánk. És szerintem az, hogy nem tartják a telken belül, nem jogosít fel minket arra, hogy magunknál kitegyünk dolgokat, hogy azokat ő megehesse. Mellesleg a szomszéddal se akarok rosszban lenni, bár mondhatjuk simán azt is, hogy a kutya a kukából ette ki (történt már hasonló). Azon is gondolkodom, hogy megkérdezem a szomszédot, bánják-e az etetést, de ahogy most feleségem hormonjai tombolnak, biztosan azt mondaná, hogy ha nem akarják, hogy etessük, akkor ne hagyják, hogy átjöjjön... szóval bonyolult az ügy.

Te mit gondoltok?