Mi lesz azokkal az állatokkal akiket nem tudnak ellátni a gazdái?

A normális emberek csak akkor vesznek magukhoz állatot, ha az ilyen eseteket is tudják vállalni. Persze menet közben mindenki élethelyzete változhat, de az a felelősség tudat teljes hiánya, ha úgy vállal valaki állatot, hogy egyébként tudja, hogy nincs rá elegendő pénze.

Menhely nem vesz be állatot, így is mindegyik 150%-on van. Nem azért vannak amúgy sem a menhelyek, hogy oda leadják a megunt kutyákat, macskákat.

Gyűjtést lehet szervezni, de ebben szervezet nem fog segíteni, van pont elég bajban lévő állata minden szervezetnek. Marcsi néninek meg senki nem fog csak úgy pénzt küldözgetni.

Orvos nem altathat olyan állatot el, amelyik egyébként megmenthető, nem halálos beteg.

Utcára kirakni állatot törvénysértésnek minősül, így hiába csinálják egyesek, azért ez ne legyen már egy opció!

Igen 3-as, csak a valosag nem ez.

Nyilvan teljesen egeszseges allatot nem fog altatni egy orvos se, de tegyuk fel, lebenul a kutyad, nincs penzed mutetre, akkor mar siman belemennek az altatasba. Pedig a kutya elhetne, ugye, mentheto lenne, csak penz nincs ra.

Szoval ilyen eseteket kell elkepzelni, ilyenkor biza van altatas.

Es az emberek elnek vele, ha nincs penzuk vagy nem akarnak foglalkozni az allattal.

Sajnos ez van.

Egyebkent ha opcio, ha nem, ez a ketto van. Kidobjak az utcara, mert te magad irtad, hogy menhely nem veszi be, vagy el lesz altatva.

Nem igazan kernek segitseget, hiszen altalaban nincs is kitol.

Az extrém drága kezelések elég modernek, és 10-15-20 éve nem is álltak rendelkezésre az állatgyógyászatban.

Ha a gazdinak nincs elég pénze a legmodernebb terápiára, akkor (ha lehetséges) marad valami régebbi módszer, ami olcsóbb (persze, valószínűleg kevésbé hatékony). Így is meggyógyulhat az állat, egy esély neki, ha meg nem, akkor sajnos marad az altatás (ha az állapota azt kívánja meg).

Azokra a betegségekre, amikre ma azt mondjuk, hogy nem lehet tenni ellene semmit, és altatás, azok közül pár mondjuk 10 év múlva lehet, hogy gyógyítható lesz (csak nyilván drágán), a mai extrém drága kezelések egy része meg megfizethetőbbé válhat időközben.

Ezek állandóan változnak.

És persze, lehet azt mondani, hogy "normális emberek csak akkor vesznek magukhoz állatot, ha az ilyen eseteket is tudják vállalni" (amivel alapvetően egyetértek), de nem feltétlenül életszerű, hogy ha beesik egy fél millás (vagy akár nagyobb) tétel egyik napról a másikra, azt rögtön elő tudja minden gazdi gond nélkül rántani a zsebéből. (Mondjuk ezért is jó a kisállat biztosítás) Ettől még nem feltétlenül felelőtlen állattartó valaki.

Vagy pl. ott vannak az onkológiai terápiák, amik nem csak horror drágák, de sokszor nem is kecsegtetnek olyan nagyon sokkal hosszabb túléléssel, viszont nagy tortúra az állatnak is, tehát pénztől függetlenül érthető számomra, ha nem vállalja valaki.

Es a biztositasban sincs benne minden. En pl a tacskomra nem is tudok kotni, mert fajtabetegsegekre nem terjed ki a biztositas.

Pontosabban sok ertelme annyira nem lenne, mert en max emiatt kotnem. Egyebkent meg eddig csak oltasokkor es ivartalanitaskor lattuk az allatorvost szerencsere, nem ezek a megterheloek, hanem mondjuk az 500 ezees gerincmutet, ha esetleg, talan kene.

De persze en ki fogom majd fizetni, ezert is vallaltam be a kutyat. Csak hogy nagyon sok dolgot nem fed le a biztositas, ezert nem megoldas sok esetben.

7 éves korig lehet biztosítást kötni, de azért már fiatalon is megköthetné a gazda. Ha korábban köti meg, akkor még a kutya 12-15 éves korában is élni fog.

Drága utolsó, valóban, fajtabetegségekre nem fizet. Viszont a fajtabetegségek nagy többségére a tenyésztő vállalja a garanciát. Csak ahhoz tenyésztőtől kellene tacskót venni, nem szaporítótól...