Öreg kutya nem szobatiszta már, úszik tőle a lakás. Mit tehetünk?

Pontosan tudom, min mész keresztül. Én befogadtam nagyanyám 16 éves, vak, süket, beteg kutyáját. 9 boldog hónapot tudtam neki adni, mire feladta a harcot. Az egész életét egy kis kertben élte le, onnan hoztam egy második emeleti lakásba. Csináltam neki “mosipelust”, vízálló lepedőt felvágtam 50*60-as darabokra, és 2 naponta mostam rá. A konyhában volt a helye, a teljes konyhámat beterítettem ilyen pelusokkal, mert ő is ott pisilt, ahol éppen rájött.

Figyelj, ez a kutya ártatlan. Nem tehet arról, ami most vele történik, viszont te tudsz változtatni a hozzáállásodon. Pl terítsetek a kanapéra ilyen vízálló lepedőt, így nem lesz pisis a bútor.

Édesanyád szereti azt a kutyát, ha te esetleg nem szereted, legalább tartsd tiszteletben édesanyád döntését, hogy nem fogja kivágni az udvarra a kutyát, csak azért meg öreg, bepisil és gondok vannak vele. Remélem ha vele lesznek gondok később, vele nem így fogsz viselkedni.

Ott voltam, mikor a 16 évesemet el kellett altatni. Bármit megadtam volna, hogy még egy kicsit velem lehessen, nem érdekelt az sem, hogy egyszer a kedvenc cipőmbe kakilt. Próbálj meg kevésbé önző lenni, gyakorolj egy kis empátiát.

8

Érdekes. A kutya nem való lakásba. Eddig oda való volt?

Biztosan macerás, de ezt vállaltad. Erről szól a kutyatartás. Ha lesz egy értelmi fogyatékos gyereked, majd odaadod a szomszédnak, mert problémás? Nem is értem hogy nektek mi van az agyatok helyén... Olyan szinten felelőtlen sz.r emberek vagytok, hogy az valami borzalom.

Ez nem "egy állat", ez egy kutya. Nincsenek meg emberek nélkül, szép udvaron pláne nem, akkor meg még annyira sem, ha egész életében ember közelségéhez volt szokva.

A kutya lakásba való.

Már nincs sok neki hátra, szeressétek, takarítsatok utána (és tegyetek rá pelenkát, azért, mert ismerősnek nem vált be, nem azt jelenti, hogy nektek sem fog UGYEBÁR).

Szar helyzet, amikor már anyud is túl idős hozzá, hogy ezeket elvégezze, de sajnos anyud érti, mennyire intelligens társ a kutya, és ragaszkodik hozzá (jogosan), azt pedig talán a te egyszerű empátiamentes agyad is felfogja, hogy nem jó ötlet elvenni tőle a társát. Ha nem tetszik, akkor meg költözz el, ki állít meg?

Anyádé a ház/lakás? Ha igen akkor csend.

Adtak jó tippeket, más nincs, mint rendesen kutyapelenka.

Érdemes így szenvedtetni az állatot? Lehet, hogy már el kellene altatni. Kérjetek tanácsot az állatorvostól.

(Nem, nem vagyok gonosz, inkább csak tapasztalat. Amikor nagyon beteg cicát vittem, egyenesen megszidott, hogy miért nem előbb vittem elaltatni, miért hagytam szenvedni.)

Kedves kérdező!

Te tipikus esete vagy annak, hogy bármit ír az ember, te csak kifogást gyártasz és magadat tekinted áldozatnak.

Itt a lényeg:

"Bocs, de nem én vállaltam, az anyukám csak.

Ezért nekem nincs is érzelmi kötődésem hozzá, nekem csak egy kutya. "

Magyarul anyukád lakása, anyukád kutyája, anyukád bútorai.

Semmi közöd, hozzá.

Vagy állj neki megoldást keresni, vagy legalább ne legyél ilyen önző és hisztis. Elég elkeserítő, hogy nem szorult beléd annyi empátia, hogy tekintettel legyél a szerencsétlen állatra.