Miért mondják, hogy nem első kutyásnak való?

Ebben igazad van, de vannak olyan helyzetek, ahol hirtelen kell cselekedni, és míg egy tapasztalt kutyás tudja, míg a teendő, egy kezdő nem biztos. És míg egy ilyen "kilengés" egy könnyen kezelhető fajtájú kutyánál (pl: uszkár, labrador, golden retriver) nem okoz gondot, egy nehezebben kezelhetőnél (pl: akita, csehszlovák farkaskutya vagy bármelyik terrier) már problémához vezet.

Olyan ez, mint hogy a friss jogsival rendelkező barátomnak engedem hogy vezesse az Opel Vectrámat, de ha történetesen Lamborgini Galardom lenne, azt nem bíznám rá, akkor se, ha osztályelsőként végzett, mert nincs meg a kellő vezetési tapasztalata akkora sebességhez. És ugyan úgy, mint az autóknál, a kutyáknál is van olyan, amit könyvből nem lehet megtanulni.

Én inkább azon töprengek, hogy miért nem hiszik el sokan, hogy vannak kutyafajták, akik nem valók első kutyásnak.

Talán azért is, mert manapság a tapasztalatnak nincs becsülete. Mindenki "tudja" mit akar és sértve érzi magát, ha felhívják rá a figyelmet, hogy mégse.

Az előttem szóló is jó hasonlatot mondott.

De tény, hogy a sokgyerekes tapasztalata nem érdekli azt, akinek először van gyereke, aki egy-két éve dolgozik egy szakmában, azt nem érdekli annak a véleménye, aki ugyanabban harminc évet dolgozott és még lehet sorolni.

Ezért aztán semmi nem megy úgy, ahogy kellene, mert mindenki a saját kárán tanul.

Nézd meg kérdező, mennyi kérdés van itt kutya ügyben, mert olyan kutyát vesznek magukhoz emberek, akivel nem tudnak igazán bánni. De tetszik neki, jogukban áll magukhoz venni, aztán majd csak lesz valahogy.

A legelső kutyám befogadott kutya volt, nem is akartuk megtartani, csak nem tudtuk kinek odaadni. Mentem vele kutyasuliba - és mondhatom, többet bénáskodtam, mint a kutyám. Láb mellett követéskor annyit tiportam a lábára, hogy el sem tudom mondani. Tisztára a kutyán múlt, hogy le tudtuk tenni az engedelmességi vizsgát.

Ha egy keményebb kutya van akkor velem, azt hiszem sosem sikerült volna.

De nem kell elhinni - hiszen csak a tapasztalat mondatja velem...

capsreadnél a pont. Még annyit fűznék hozzá, hogy azért egyáltalán nem mindegy, hogy egy uszkár szukát rontasz el és válik agresszívvá, vagy egy amerikai bulldogot.

Azért ha kimész a parkba és körbenézel a kutyások között, a többségüknek nem azért működik jól a kutyájuk, mert olyan jól csinálják, annyira utánaolvastak volna, vagy annyit suliztak volna, hanem mert szerencsés jellem/fajta a kutyus.

Csak akinek egy vizsla behódol, vagy egy golden, az egyáltalán nem biztos, hogy bírna egy dobermannal, vagy mondjuk egy staffival.

Azért,mert nem annak valók. Természetesen tisztelet a kivételnek.

De nézd, döntő többségében az emberek nem úgy születnek,hogy mindenhez értenek. És akármilyen fajtát is választ az ember,általában az első kutyát mindenki "elrontja". Ki apróságokkal, ki nagyobb dolgokkal. Aztán ezenek a hibákon sokszor lehet korrigálni,javítani. Aztán egyszer vesz az ember egy másik kutyát,akit már tudatosan,saját elképzelések szerint tud alakítani,képezni,mert már van hozzá x év tapasztalata. Viszont az nem mindegy, hogy ez az első kutya milyen. Egy teszem azt angol szetternél mondjuk nem lesz akkora gond,mint egy rosszul kezelt malinál. Egy spániellel se lesz akkora,mint mondjuk egy stafforddal. Vannak fajták,amik ha nem értenek hozzájuk,akkor agresszívak lesznek, veszélyesek más emberekre,állatokra. Vannak akik ha "elrontják", szökdösnek. Van aki csak tartózkodóbb lesz. Persze ez függ az adott kutya egyéniségétől is,de sok múőlik a fajtán. Ha te nem vagy egy karakánabb egyéniség,akkor egy keményebb fajtát első kutyának venni vétek.

Persze vannak kivételek,amikor valakinek jó érzéke van a kutyákhoz,elsőre egy nehezebb fajtát választ és remekül megvannak. De ez ritkább.

Azért, ilyen gyorsan még sose pontoztak le. Csak had mondjak néhány dolgot még! Egy kutyasuliban dolgozom, és volt már olyan - nem is egyszer - hogy felhívtak telefonon, hogy "jó napot, ez és ez vagyok, szeretnék egy ilyen meg egy ilyen kutyát", és amikor azt mertem mondani, hogy ilyen kutyát csak annak ajánlanék, aki jól ért a kutyákhoz, úgy le lettem ba***va, hogy csak na. Pár hónappal ez után volt, aki kijött, és beismerte, hogy tényleg nem tud bánni a kutyával, és kérte, hogy vegyem vissza. Mert egy csomóan nem értik, hogy a kutyát nem szabad úgy nevelni mint egy kisbabát. És míg egy uszkár ettől max. ugatóssá válik, ha segít a tanításban egy hozzáértő ember, akkor minden gond megoldható, de ezzel szemben egy csehszlovák farkaskutyát (amit alig ötven éve tenyésztettek ki egy német juhászból és egy farkasból), már csak nagyon nehezen lehet helyrehozni, ha meg nem ölte a gazdáját már korábban (mert az ösztönei szerint cselekedett volna). Csak egy csomóan túl büszkének érzik magukat, mondván, "én bármibe gyorsan beletanulok, mert én értek hozzá, mert a szomszéd Anna barátjának, a Mártonnak volt már kutyája, láttam, hogy kell vele bánni".

És akkor arról még nem is beszéltem, hogy egy csomó ember nem tudja - mert nem volt még korábban kutyája - hogy ez mekkora felelősség. Arra nem gondol, hogy a kutyának - még ha ott is a kert - sétálni kell, állatorvosi számlák, kutyasuli... És az utolsó, a kiképzés a legfontosabb, amit ha elhagyunk, egy csomó kutya - amik nem valóak 1. kutyának - kezelhetetlen és idegbeteg lesz, míg néhány kutyát akár 5-7 éves korában is el lehet kezdeni tanítani.

Szóval ezért nem való némely kutya 1. kutyának, és nyugodtan pontozzatok le most is, ha a büszkeségetek úgy kívánja, és úgy érzitek, mindenki érthet bármelyik kutyához elsőre.

Igaz, hogy a felelős kutyatartók 80%-nak bármilyen kutya jó lett volna első kutyának, de a felelőtlen kutyatartók, és a maradék 20% sokat nyom a latba. Szerintem.