Nem féltek, hogy elvesztitek?

már kölyökkorában póráz nélkül kell kezdeni a sétáltatást (nem az utcán persze, hanem ha kiértünk parkba, erdőbe)

Kölyökkén úgyse mer messzebb menni mint pár méter. És akkor ezt szokja meg.

Persze suli, behívhatóság mind szükséges.

A kutyámon kb. évente 2x szokott póráz lenni.

Ahogy írtad, állatokról beszélünk, akik soha nem fogják írásba adni, hogy egy rossz pillanatban nem futnak világgá.

De én azért 99%-ig megbízok a kutyámban:) Egyszer volt olyan, hogy nagyon megijedt egy nagy kutyától, és elkezdett futni, de amikor szóltam neki, leguggoltam, azonnal rohant hozzám.

Nem tudnék olyan szituációt mondani, amiről azt gondolnám, hogy annyira megrémítené a kutyámat, hogy elfusson. A petárdázás és az égzengés egyáltalán nem érdekli. Persze azért szilveszter éjszakáján ráteszem a pórázt, biztos, ami biztos:)

Nem kell félni egyáltalán. Ha jó a kutyád, nem fog elmenni, vagy hamar visszajön. Én járok sátorozni az enyémmel. Sose hagyna ott. Én fekszem a tűz előtt, beszélgetünk a haverokkal, ő meg a bokor alatt meghúzza magát.

Olyan fordult elő, hogy melege volt, és tőlünk kb. olyan 100-150 méterre egy fás részen túl volt egy patak és oda ment hűsölni. Gondoltam, hogy visszajön és szűk 10 perc múlva jött is.

Mivel gyakran járunk túrázni, így ő is hozzászokott, hogy figyelnie kell rám merre vagyok, nehogy szem elől veszítsen és én is kiismertem a szokásait. Talán kétszer bevittem a városba, ott viszont pórázra kötöttem, mert a sok autó, biciklis, ember szokatlan lehet neki és zavarja.

Most ez lehet durva lesz, de amelyik kutya ott hagy az kb. annyit is ér, semmit. Nem kell sajnálni! A falkában, ha ott hagyod a társaid ne számíts jóra. Több oka is lehet, ha elmegy, pl. ha kölyökkorában féltetted és állandóan mentél utána, akkor megszokja, hogy ha elindul, akkor nem kell úgyse visszamennie hozzád. Én az enyém elől régen néha pl. elbújtam, ha messzire ment, vagy láttam, hogy sokáig mással foglalkozott.

De, ha mondjuk városból viszed ki rétre a kutyát és először van olyan jellegű helyen, tartsd szemmel, rengeteg új szag és impresszum éri, és a városi környezethez szokott kutya, azt hiheti, hogy ott is arra és úgy megy, ahova és ahogy akar.

Alapvetően azt tudom mondani, hogy nem kell félni, ha félted a kutyát csak ártasz neki. Én sose féltettem semmitől, sok mindent szokott meg, látszik is rajta nem fél sose. Úszik, mászik (nyilván nem, mint egy macska), fut, és egyáltalán nem agresszív, pedig kan rottweiler. (Cserébe viszont véd engem és a területet, ami ugye nem egyenlő az agresszivitással. Sőt sátorverés után a tábort tartja otthonának azt is őrzi. Ez pl. egyszer nagyon jól jött, mikor egy szomszéd táborból két részeg akart átjönni hozzánk, és ő meghallotta a sötétben, felugrott és morgott)