Hogyan szoktassam össze a stafford kiskutyáimat? SÜRGŐS-FONTOS!

első vagyok, de te fújod fel, még ha nem is tudatosan...van pár kutyánk, ha apám mellett vannak olyan idegbetegek, hogy rossz nézni, ha apám nincs a közelben, mintha kezesbárányok lennének...ennyit hat rájuk az emberi viselkedés...

semmi baja nem lesz a kutyáidnak, ha hagyod játszani őket, meg kell tanulják, hogy mivel okoznak fájdalmat a másiknak, így elkerülhetőek a jövőbeli balesetek

Azoknak a válaszolóknak üzenem akik azt irták,hogy a kérdező felfúja és 3 hónaposan nem verekszenek komolyan.Nagyon is tévednek.Régen tenyésztettem őket és nagyon is tudom mire képesek.Egyetlen egy alkalommal fordult ez elő de az életbe nem felejtem el .11 hetesek lehettek semmi gond nem volt velük csak játékból verekedtek és az egyik nap haza mentem és azt látom hogy az egyik kiskutya csak fekszik sajnos már nem lehetett rajta segíteni mert már meghalt.Amikor jobban megnéztem tele volt tűfognyomokkal....hogy akkor mi történt az a mai napig sem tudom.

Kérdező légyszíves vedd komolyan ezt a dolgot.Most ne hagyd őket egyedül.Ha látod,hogy az egyik támadni készül már akkor állítsd le,mert utána sokkal nehezebb lesz.

ezek ilyen kutyák. amikor megvetted, számolnod kellett volna vele, hogy esetleg egész életükben szeparálni kell őket egymástól...

ne hagyd őket egyedül! odafigyelve, sok neveléssel elérhetsz annyit, hogy felügyelettel ellegyenek egymás mellett, de ennél többet ne várj.

Tudom, hogy nehéz, de szerintem az egyiket el kellene ajándékoznod (vagy adnod) még most. Azzal fognak telni a napjaid, hogy azon aggódsz majd állandóan amikor elmész otthonról, hogy mire érkezel haza.

Egy történet az egyik kutyás fórumról:

"Bár már ugy látom nem tul aktiv ez a topik, szeretném leirni a véleményemet a temarol.

Korabban azoknak a taborat bovitettem akik azt mondtak, a kutya olyan amilyenne neveled. Volt is 2 amsztaff kutyank, ugy neveltuk oket mintha a gyerekeink lennenek, soha nem tanitottunk nekik semmi olyat ami agressziohoz vezethetne, maximalisan megbiztunk bennuk. Sajnos. Van 2 bullmasztiffom is, ok nagyon bekesek, kolyokkoruk ota egyutt vannak. Amikor a sztafik ivarerettek lettek, kezdodtek a gondok. . Eloszor a kanok kozott volt bunyo, a sztafi kan nekiment a békés bullmasztiff kannak. Persze a szuka miatt, aki tüzelt. Állatorvos, antibiotikum, elkülönites. A tüzeles elmult, nem is volt semmi gond. Mindaddig amig egyszer a szomszed telefonalt, azonnal menjunk haza mert a 2 sztafi kikezdte a bullmasztiff szukat, minden csupa vér. . . Rohantam haza, a látvány borzasztó volt, a bullmasztiff szuka csupa vér, szegénykém alig élt. . nem akarom elmondani hogy hogyan sikerult oket szetvalasztani, azt hiszem eletem legszornyubb napja volt. . . A lany sztafit el kellett altatni, o menthetetlen volt, nem lehetett megfekezni. A fiu sztafinak sikerult egy jo gazdit talalni, ahol nincs masik kutya vagy gyerek, termeszetesen felvilagositottuk ot az elozmenyekrol de igy is vallalta hogy jo gazdija lesz Siriusnak. A bullmasztiff szukam azota rendben van, koszonhetoen az ejjel-nappal nyitva tarto allatklinikanak, ahol 2 oran keresztul az o sebeit tisztogattak es varrtak ossze.

Vegszonak csak annyit: imadnivaloak az ugynevezett harci kutyak is, de csak az fogadjon ilyen kutyat magahoz ahol nincs masik kutya vagy gyerek. Sajnos a vér nem válik vizzé."